Amikor a naptevékenységi maximumról beszélünk, nem egy pár óra alatt lezajló eseményre kell gondolni. Ahogyan a napciklus maga is roppant hosszú – 11 éven keresztül tart –, úgy a maximum sem zajlik le egyetlen nap alatt, ráadásul előtte és utána is aktív marad a Nap. Ez az aktivitás akár éveken keresztül is eltarthat. 

Tizenegy év alatt zajlik le egy ciklus

A nap egy ciklusának 11 éve alatt a tipikus naptevékenységek gyakorisága és erőssége előbb fokozatosan növekszik, majd a maximum elérése után csökkenni kezd. Ilyen tevékenység a többi között például a napfolt, a napfáklya vagy a napkitörés. Ezalatt az idő alatt változik a Nap mágneses mezeje is, és a ciklus tetőpontján helyet cserél egymással a déli és az északi félteke mezeje. Jelenleg a 25-ös napciklusban járunk, amely 2019 decemberében kezdődött.

Hogy pontosan mikor éri el a Nap a ciklusa maximumát, a tudósok csak utólag, hónapokkal később tudják megmondani. Legvalószínűbbnek azt tartják, hogy a maximumot 2024 közepe és 2025 vége között fogja a Nap elérni – írja a Dívány. 

Szokatlan helyeken láthatunk sarki fényt

A naptevékenységek erősödése többek között azzal jár, hogy sokasodik a napfoltok száma, ami a mágneses tevékenység intenzitásának növekedését mutatja. Ennek hatására erősödik és gyakoribbá válik a napszél, amely tulajdonképpen töltött részecskék áramából áll. Ezeknek a részecskéknek sokféle hatása lehet a Földre.

Gyakrabban láthatunk például sarki fényt. Ezt a látványos jelenséget az okozza, hogy a napszél részecskéit a Föld mágneses mezeje eltéríti, és a sarkok felé irányítja. Itt találkoznak a légkör sűrűbb rétegeivel, és a részecskék ütközése váltja ki a fényjelenséget. Noha sarki fényt általában a sarkok környékén lehet megfigyelni, olykor-olykor Magyarországon is gyönyörködhetünk ebben a jelenségben. Idén a naptevékenységi maximum felé közeledve márciusban többször is észleltek sarki fényt hazánkban.

A jelenségnek megvannak a maga hátrányai is 

Nem csak ilyen kellemes és szép hatásai lehetnek azonban a naptevékenységeknek. Amikor például 2003-ban, egy rendkívül erős mágneses vihar érte el a Földet, a bolygó körül keringő űreszközök működésében komoly fennakadásokat okozott.

Egy műhold olyan mértékű sérüléseket szenvedett, hogy javíthatatlannak bizonyult, és világszerte kommunikációs problémákat jelentett a légitársaságoknak és a sarkvidékeken a kutatóállomásoknak. Az erős napszél a vándorló állatok tájékozódóképességét is megzavarhatja, aminek hatására kutatások szerint például növekedhet a partra sodródó bálnák száma.

A legtöbb embernek nincs mitől tartaniuk 

Bár az embereknek komolyabb kellemetlenségekkel nem kell számolniuk, egyes tudósok szerint az űrhajósok és a légiutas-kísérők, illetve a pilóták a legveszélyeztetettebbek. A már említett 2003-as vihar idején kiadott figyelmeztetésben az szerepelt, hogy a 35. szélességi foktól északra és délre elhelyezkedő területeken, a repülőgéppel utazók túlzott sugárdózisnak lehetnek kitéve.

Egyes kutatások szerint a mágneses viharok hatással lehetnek az agytevékenységre. Rosszabbodhat ilyenkor a skizofréniában és a depresszióban szenvedők állapota, és kifejezetten megnehezíthetik a koncentrációt, illetve migrént is okozhatnak. Egyes mérések szerint az intenzív naptevékenység hatására megváltozik a homlok, a nyak és a vállak izmainak feszülése.