A Corvinusszal kezdődött el az úgynevezett egyetemi modellváltás, itt az ideje annak, hogy összegezzük az elmúlt öt év eredményét az egyetem megbízott rektorát.

A Szabó Lajossal készült interjúnkban egyebek mellett szóba került az Európai Unió döntése és az Ádám Zoltán-ügy is.

Az interjú témái:

Komoly belpolitikai viharok, uniós szankciók is kísérték a majd’ fél évtizede elkezdett egyetemi modellváltást. Ön szerint mit jelent a magyar felsőoktatás számára kettőezertizenkilenc július elseje?

Az egyetemi modellváltás nem más, mint egy új szemléletben és új irányítási struktúrában támogatni a hazai felsőoktatás megújítását, fejlesztését. Nyilvánvalóan, amikor valamihez hozzányúlunk, megváltoztatunk, akkor annak vannak támogatói, de megjelennek a kritikusok, az ellenérdekeltek is. Fontos látni, mik lehetnek az új modellek előnyei, milyen módon fejlődhetnek az egyetemek ebben az új struktúrában. Én harminc éve vagyok a hazai felsőoktatásban, 2006-tól töltök be különböző egyetemi vezetői pozíciókat, láttam, milyen módon működött a hazai felsőoktatás a modellváltás előtt. Meglátásom szerint arra a kérdésre kellett választ találni, hogyan tudja egy felsőoktatási intézmény megfogalmazni a saját stratégiáját, illetve a fenntartó milyen teljesítményt várhat el az anyagi és egyéb támogatásáért cserébe. A modellváltás előtt ez úgy zajlott, hogy az egyetem kötelező elemként elkészítette az intézményfejlesztési tervét, beküldte azt az aktuális felsőoktatásért felelős minisztériumnak, kapott egy formális visszajelzést, aztán ennyivel mindenki letudta a dolgot. Nem voltak jól kiforrott stratégiai elvárások.

A hallgatói létszámhoz kötött állami normatíva sem volt összekapcsolva az egyetemi stratégiával. A Corvinus Egyetem esetében a modellváltással létrejött Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány mint fenntartó viszont világos sarokpontokat fogalmazott meg. A Corvinus legyen itthon piacvezető a gazdaság- és társadalomtudományokban, mind az oktatás és a kutatás, a tudományos publikációs eredmények terén, valamint legyünk nemzetközi szinten is jegyzett egyetem. Létrejött egy intenzív együttműködés az egyetem és a fenntartó között, aminek vannak olyan kellemes pillanatai is, mint amikor beszámolunk arról, hogy a hallgatóink egy nemzetközi tanulmányi versenyen az Egyesült Államokban legyőzték a Berkeley Egyetem diákjait, és vannak kevésbé kellemes pillanatai, amikor például nem sikerül maradéktalanul teljesíteni a vállalásainkat. A felsőoktatásban nem szeretik ezt a hasonlatot, pedig ez a modellváltás lényege: a fenntartók és az egyetemek úgy működnek, mint a vállalatoknál az igazgatótanács és a menedzsment.

Önállósodtak az egyetemek, mégis kormánypárti politikusok kerültek a kuratóriumokba. Feloldható ez az ellentmondás?

Ezt a gyakorlatot végül felülírta az Európai Unió és a magyar kormány közti vita, minden érintett egyetemnél a politikusok lemondtak és kiléptek a kuratóriumokból, ahogy az a Maecenas Universitatis Corvini Alapítványnál is megtörtént. Az öttagú kuratóriumunkban egy elismert közgazdász, három sikeres üzletember és egy rangos társadalomtudós ül, lefedve ezzel az egyetem teljes szakmai portfólióját.

A Corvinusnál mekkora volt a politikai befolyás?

Én ’18 ősze óta vagyok itt vezető, soha nem tapasztaltam sem politikai vagy gazdasági befolyást, sem nyomásgyakorlást.

Mennyire sérült az egyetemi autonómia?

Ez egy jól hangzó politikai szlogen, de mit is jelent valójában? Az egyetemi autonómia az oktatás és a kutatás szabadságát jelenti, és hogy a kuratórium nem szól bele az egyetem belső dolgaiba. Nézzük az oktatás oldalát. Mi döntöttünk arról, mely szakokat zárjuk be, és milyeneket indítsunk. A szakfejlesztések során mi kérdeztük meg a legjelentősebb cégeket és intézményeket arról, milyen elvárásaik vannak a hallgatókkal szemben, hogy ők az egyetemről kikerülve sikeres karriert futhassanak be, és ezt beépítettük a szakok tanterveibe, de ez együttműködés, és nem befolyásolás. Saját egyetemi döntésünk eredményeként kifejlesztettünk két, addig Magyarországon nem létező alapszakot, az Üzleti adattudományt, valamint a Filozófia, politika, gazdaság szakot.

Az oktatás szabadsága mellett a kutatás szabadsága is érvényesül. Itt mindenki azt kutat, amit szeretne, akár egyéni, akár a téma nagyságától függően csoportos szinten is.

És bizony van, aki politikailag kényes témákat keres magának. Például a politikatudomány, illetve gazdaságpolitika műhelyeinkben lehetőség van szenzitív témákat kutatni, és ezeket publikálni is. Az egy nagy tévedés az oktatási autonómiával kapcsolatban, hogy az egyén azt oktat, amit akar. Ez sokkal inkább azt jelenti, hogy az akadémia önmaga szervezi az oktatást, és kívülről nem szólhatnak bele, hogy mit csinálunk. A szakokért felelős dékán és a szakot vezető szakfelelős az intézetvezetővel és a tárgyfelelőssel közösen határozza meg a tárgyak tartalmát, amit aztán az adott kolléga oktat. A 2030-ig érvényes intézményfejlesztési tervünk ernyőként foglalja magába az oktatási, a kutatási, valamint a nemzetköziesítési, illetve a tehetségmenedzsment és a fenntarthatósági stratégiánkat. Ezeket mind a szenátus fogadja el, nem pedig a kuratórium. Ez is az autonómia, az önkormányzatiság része, a modellváltásnak egyik fontos, lényeges eleme.

Kép: Hartl Nagy Tamás - Economx

Ettől függetlenül a Corvinus diákjait – a többi magyarországi alapítványi fenntartású egyetemhez hasonlóan – kizárták az uniós programokból. Ön szerint mikor lesz vége ennek a vitának? 

Ez az ügy nem az egyetemekről szól, ez nem egyetemi, hanem politikai vita, így azt a politikusoknak kell lezárnia. Azt viszont leszögezném, mind az Erasmus, mind Horizont, illetve a további tíznél is több felfüggesztett kutatási program kapcsán, hogy ezzel az uniós döntéssel közvetlenül a diákokat, illetve az oktató-kutató közösséget büntetik, ezért ezt a döntést igazságtalannak tartom. Ezeket a forrásokat nem is az alapítvány, hanem az egyetem kapja, és az egyetem a hallgatókra és a kutatókra fordítja. Az Erasmus egy nagyon transzparens, nemzetközileg is kontrollált program. A hallgató azért kap ösztöndíjat, hogy külföldön tanuljon, utána elszámol az egyetemnek, az egyetem pedig elszámol a nemzetközi szervezetnek.

Ugyanez zajlik a kutatásban is. A Horizont arról szól, hogy a Corvinus például egy belga vagy francia vagy egy olasz vagy egy más országban működő egyetemmel közösen létrehoz egy kutatási projektet, a belga, francia, olasz vagy más országbeli egyetemmel megegyező ellenőrzési rendszerben végeznek közös tudományos kutatásokat. S ezután elszámolnak, közvetlenül a Horizont program központjának Brüsszelben. Ismétlem, ez az összeg sem a kuratóriumhoz vagy az alapítványhoz megy, és ugyanabban a rendszerben ellenőriznek bennünket, mint a nyugat-európai egyetemeket. Ezért teljesen érthetetlen, hogy miért büntetik a magyar oktatókat, kutatókat és hallgatókat ebben a politikai vitában.

Nem tudnak lobbizni a nemzetközi kapcsolataikat kihasználva?

Fontos, hogy nem estünk ki ezzel a nemzetközi közösségből. Az Erasmus programban is tudunk hallgatókat kiküldeni és fogadni, és idén a Horizonton keresztül is négy pályázatot már beadtunk, azonban nyerés esetén a szükséges forrásokat nem Brüsszelből, hanem a magyar állam által létrehozott alapból fogjuk megkapni. Tavaly is négy nyertes Horizont projektre kaptunk hazai támogatást. Ezzel párhuzamosan folyamatosan kommunikálunk a nemzetközi partnereinkkel. A kutatóink nemzetközi projektekben vesznek részt, és aki külföldről idejön, pontosan tisztában van vele, milyen tudományos teljesítményt teszünk le az asztalra. Az egyetem éves költségvetése transzparens. Átlátható, nyilvános adatokon keresztül ellenőrizhető a beáramló pénzek felhasználása is, amiket akár a Tempus Közalapítványon keresztül vagy a most induló Pannónia Programon, illetve a magyar Hu-rizont Programon keresztül kapunk, és ugyanez igaz a nemzetközi forrásokból finanszírozott projektjeinkre is.

Kép: Hartl Nagy Tamás - Economx

Az induláshoz egy több százmilliárd forint értékű részvénycsomagot kaptak, hogyan hasznosult ez a portfólió? 

A Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány tulajdonába kerültek a részvények, ennek az osztalékhozama az, amiből az alapítvány forrást ad, hogy a stratégiánkban szereplő fejlesztéseket finanszírozzuk. Az egyetem éves költségvetésének körülbelül ötven százaléka érkezik az alapítványtól. A másik fele a tandíjakból, tudományos-innovációs pályázatokból, illetve vállalati együttműködésekből, szponzorációkból jön össze, ez az egyetem saját bevétele. A modellváltás óta hatvanmilliárd forint értékű támogatás érkezett a kuratóriumtól. Az éves költségvetésünk pedig tízmilliárd forinttal nőtt 2019-hez képest, ez hetvenöt százalékos pluszt jelent az új fenntartó megjelenése óta. Az idei évben az egyetem költségvetési kiadási főösszege harmincmilliárd forint.

Öt év alatt összesen negyvenmilliárd forintot tudtunk infrastrukturális, digitális és egyéb fejlesztésekre fordítani, amiben természetesen benne van a Gellért Campus tizennyolc milliárd forintos költsége is.

Jelentősen megemeltük a kollégáink alapbérét, legutóbb átlagosan tíz százalékkal, de a kiemelkedően teljesítő kollégák ennek akár a dupláját is megkaphatták, továbbá az éves egyéni célok elérése után bónusz is jár. A kollégáink összjövedelme a modellváltás óta megduplázódott. A kuratórium által biztosított hallgatói ösztöndíjakra az elmúlt években összesen körülbelül hétmilliárd forintot fordítottunk. Ebben benne van a tanulmányi ösztöndíj, amelynek felső határa az állami ösztöndíjmaximum összegének a kétszerese is lehet, de fizetünk szociális ösztöndíjat is az arra rászorulóknak, akár havi száztízezer forint összeghatárig. 

Kijelenthető, hogy a Corvinus már rentábilisen működik?

Gazdasági, pénzügyi szempontból is a Corvinus jó állapotban van, olyan helyzetben, amilyenben lennie kell egy egyetemnek ahhoz, hogy magas színvonalon tudjon működni. Ezt a feltételrendszert biztosítja számunkra a fenntartó. Ugyanakkor persze azt szokás mondani, hogy a pénz nem az elégedettséget növeli, hanem az elégedetlenséget csökkenti. A pénzügyi forrásokon túl ezért is nagyon fontos, hogy a Corvinuson bevezettük a teljesítménykultúrát. Ha elérünk egy szintet a céljainkban, akkor jön egy rövid ünneplés és máris kitűzünk még kihívóbb célokat, hiszen a nemzetközi élbolyhoz való felzárkózás az alapvető célunk, és jó úton is járunk. Az elmúlt három évben megháromszoroztuk a nemzetközileg jegyzett legrangosabb publikációink volumenét, az alapítványi működés óta pedig megötszöröztük a nemzetközi top folyóiratokban megjelent cikkeink számát. A másik eredmény pedig a nemzetköziesítés. Az alapképzésben a hallgatóink tíz, mesterképzésben pedig harminc százaléka külföldi. A nemzetközi elismertségünk másik fokmérője, hogy az ötszáz oktatónk közül most már több mint hatvan külföldi kolléga, köztük nemzetközileg is jegyzett híres professzorok is dolgoznak nálunk. 

Legendás pillanat, amikor Lánczi András, az egyetem akkori rektora azzal indította útjára az Alapítványt, hogy a Corvinusnak kell adnia a következő magyar közgazdasági Nobel-díjast. Ez a folyamat hol tart?

Nobel-díjasunk még nincs, de csatlakozott hozzánk például Yurii Nesterov professzor, a világ egyik leghíresebb matematikusa, aki tavaly megnyerte a Nobel-díj elsőszobájának is felfogható The World Laureates Association Prize (WLA Prize) matematikai nagydíját. Így lehet lépésről lépésre építkezni, és végül eljutni a Nobel-díjig. A nemzetköziesítés is ennek egyik eszköze, ahogy az új szakok létrehozása, például az üzleti adattudományé is, és ezért építettünk a Gellért campuson Adatteret a kreativitás és innováció ösztönzésére és így tovább. Azért a legmagasabbak nálunk a ponthatárok, és azért növekednek folyamatosan, hogy a legtehetségesebb hallgatókat oktathassuk. A nemzetközi gazdálkodási alapszakunkon például négyszáznyolcvanhat volt a minimum pontszám, amivel be lehetett jutni. Ez a legmagasabb pontszám, amit valaha alapszakon meghúztak. De a nemzetközi kutatások és publikációk színvonalának növelése is ugyanezen az úton visz tovább bennünket. Az oktatási és kutatási kiválósági szintjének növelése az, ami közelebb visz bennünket ehhez a célhoz.

Beszéltünk nemzetköziesítésről, a Corvinus még a magyarok egyeteme? 

A tehetséges és ambiciózus magyar és nemzetközi fiatalok egyeteme. Nyilván egy külföldi hallgató is azért megy egy másik országba, hogy egy jó egyetemen tanulhasson, és ha azt látja, hogy a Corvinus Egyetem egy nemzetközileg is jegyzett intézmény, idejön. A mai magyar fiatalok számára is egy nagyon vonzó perspektívát nyújtunk azzal, hogy nálunk úgy tudnak nemzetközi környezetben tanulni, hogy közben nem kell elhagyniuk az országot. Szinte minden szakunk angolul és magyarul, vagy csak angolul zajlik. A világ egyik legrangosabb nemzetközi vezetői képzésén, a CEMS-en keresztül pedig fél évet lehet tanulni Európa legrangosabb egyetemein. Ebben a rendszerben Magyarországot egyedül a Corvinus képviseli. Azt vallom, hogy csak akkor tudjuk itthon tartani a magyar fiatalokat, ha nemzetközileg is jegyzett egyetemet építünk. Ez egy win-win szituáció, és így lehet hosszú távon fenntartható egyetemet építeni.

Kép: Hartl Nagy Tamás - Economx

A 2024–2027 közötti fejlesztési tervben kiemelten foglalkoznak a mesterséges intelligenciával, valamint a fenntarthatóság kérdésével. Mit szeretnének átadni a hallgatóknak ebben a két témában?

Kijelenthetjük, a klasszikus oktatási módszer már nem működik. A mesterséges intelligenciával pillanatok alatt meg tudok íratni bármiféle esszét bármilyen témában. Nem tiltani, hanem alkalmazni akarjuk. Dolgozunk egy mesterséges intelligencia kutatóközponton is. A cél, hogy a hallgatóink és a kutatóink megoldásaiból, ötleteiből a későbbiekben komolyabb vállalkozások is szülessenek. A fenntarthatóságnak pedig nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi oldala is van. Mi olyan vezetőket képzünk, akik aztán a stratégiai döntéseik során megértik és figyelembe veszik a fenntarthatósági szempontokat is. A Corvinusnak van egy harmadik missziója is, ez pedig a társadalmi felelősségvállalás. Ennek szellemében elindítottuk két évvel ezelőtt az Illyés Gyula programunkat. Olyan diákoknak adunk ösztöndíjat, biztosítunk ezzel fejlődési lehetőséget, akik szociálisan rossz helyzetük miatt nem kerülhetnének be felsőoktatásba. Ez idő alatt tanulhatnak angolt, matematikát, hogy egy év múlva bejuthassanak egy egyetemre, és nem is várjuk el, hogy az a Corvinus legyen.

A stratégiában azt is leszögezték, hogy 2030-ra a régió vezető a gazdasági és társadalmi egyetemei közé kell kerülnie a Corvinusnak. Ez az Ön vezetésével fog megtörténni?

Nem személyekben gondolkodom, csapatjátékos vagyok, nem a pozíciót, hanem a feladatot nézem. Amikor az volt a feladat, hogy az oktatási portfóliót fejlesszük, alakítsuk át, akkor oktatási rektorhelyettesként dolgoztam, amikor az intézeti működést próbáltuk hatékonyabbá tenni, akkor az általános rektorhelyettesi feladatot láttam el. Az aktuális helyzetben a megbízott rektori kinevezésem pont arra az időszakra esett, amikor az intézményfejlesztési terv oktatási, kutatási és tehetségmenedzsment részstratégiáit, valamint az új akadémiai életpálya modellt kellett megalkotni a következő három évre vonatkozóan, ennek is csapatban álltam neki. Egy dolog számomra a lényeg, olyan emberekkel tudjak együtt dolgozni, akik ugyanazt vallják, amit én is: lehet a Corvinusból még jobb egyetemet csinálni. Ha kapok ebben szerepet a jövőben, szívesen vállalom.

Mikor várható az új rektor kinevezése?

A pályázati kiírás alapján legkorábban nyáron.

Kép: Hartl Nagy Tamás - Economx

Az egyetemen etikai eljárásokat indított feltételezett hallgatói kivételezés miatt egy oktatójuk, Ádám Zoltán bejelentése nyomán. Az etikai ügy lezárult még májusban azzal, hogy etikai vétség nem, de szabálytalanságok történtek. Utóbbiak hivatalból megindított kivizsgálásában viszont a bejelentő már nem volt együttműködő, így elbocsátották.  Főleg annak függvényében, hogy azóta Ádám Zoltán politikai szerepet vállalt, valójában miről szólt ez az ügy?

Sajnálatos módon nem arról, amit a volt docensünk kommunikál a sajtóban. Az utóbbi időszak történései is azt mutatják, hogy Ádám Zoltán politikai okokból, a saját egyéni, politikai törekvéseire használta az egyetemet, és az sem zavarta, hogy ezzel jelentősen rontja a Corvinus reputációját. Nemcsak személyiségi jogokat sértett meg, hanem jelentős csúsztatásokkal és nagyon egyoldalúan tálalt a sajtó elé egy egyetemi belügyet. S ráadásul a munkajogi vitát politikai síkra próbálja terelni, aminek semmi köze nincs az etikai ügyhöz. 

Ki volt az ügyben érintett diák?

Neveket nem fogok mondani, mert számomra rendkívül fontos a hallgatóink és a kollégáink személyiségi jogainak a védelme, de összefoglalhatjuk úgy ezt az ügyet, ahogy arról még nem igazán olvashattak a sajtóban. Mondjuk úgy, hogy volt egy „A” hallgató, és volt egy tárgy, amit hárman tanítottak három szemináriumi csoportban, az egyik csoportot vezette Ádám Zoltán. Ennek a tárgynak a félévi teljesítéséhez kapcsolódik tizenkét úgynevezett online kvíz. Ezek rövid, szakmai feladatok, amiket teljesíteni kell, és erre hetente pár napja van a hallgatóknak. A diák belép a rendszerbe, megoldja a feladatot, bezárja, és amikor a határidő lejár, a tanár megnézi és kijavítja. A félév során tizenkét kvízből nyolcat kellett teljesíteni. Az „A” hallgató viszont hetet teljesített a tizenkettőből. Ugyanakkor a korábbi évek hagyománya szerint, akinek mindössze egy kvíz hiányzott, korábban automatikusan pótolhatta azt. Az első évfolyamos „A” hallgató el is ment az oktatóhoz, Ádám Zoltánhoz, aki viszont a pótlást megtagadta tőle, arra hivatkozva, hogy a tantárgyleírás ilyen pótlási lehetőséget nem tartalmaz, majd az érintett három oktató a szokásos egyeztetésük után úgy döntött, hogy „A” hallgató nem is vizsgázhat. 

Ezután jelentek meg a hallgató szülei?

Tény, hogy „A” hallgatónak ezután valóban megjelentek a szülei és követelték, hogy hadd kapjon javítási lehetőséget, mi viszont visszautasítunk minden szülői befolyást, nyomásgyakorlást, és ezúton is üzenem, hogy soha ne jöjjenek szülők az egyetemre nagykorú gyermekeik ügyében kérelmekkel vagy bármilyen befolyásolási szándékkal! 

Szeretném kihangsúlyozni, hogy jelen esetben sem ezért kapott végül „A” hallgató pótlási lehetőséget. A Corvinuson hosszú évek óta kiválóan működik ugyanis a hallgatói méltányossági rendszer.

Mindenki élhet egy dékáni és egy rektori méltányossági döntéssel a tanulmányai alatt. Ez az elsős hallgató azt a felvilágosítást kapta, forduljon a dékánhoz méltányossági kérésével. Mivel nem volt lemaradva a tanulmányaiban, megkapta a méltányossági engedélyt, mint a korábbi egyetemi gyakorlatban a hasonló helyzetben lévő társai, és mivel sikeresen megoldotta a hiányzó kvízfeladatot, azt gondolta, hogy mehet vizsgázni. 

Kép: Hartl Nagy Tamás - Economx

Ám ezután Ádám Zoltán azért nem engedte „A” hallgatót vizsgázni, mert szerinte nem volt meg a szükséges mennyiségű házi feladata. Viszont a tantárgyi követelményekben erről nem fogalmaztak világosan, és arról sem, hogy a kerekítés szabályait hogyan kell alkalmazni: a sok évközi feladatnál a részpontokat vagy a részszázalékokat vagy az összesített pontokat vagy az összesített pontok százalékos értékeit számolják-e, azokat pedig hogyan kerekítsék. Ez azt eredményezte, hogy három módon is ki lehetett számolni a hallgatói házi feladatok eredményét, és az „A” hallgató esetében abból az egyik szerint megvolt a szükséges mennyiségű házi feladat eredménye. A vizsgaszabályzat pedig azt mondja ki, ha nem világosak az elvárások, és azok többféle módon számolhatók és értelmezhetők, akkor a hallgató számára a legkedvezőbb lehetőséget kell választani. 

Tehát „A” hallgató jogosult volt vizsgázni, de ezt Ádám Zoltán – és két oktatótársa is – megtagadta tőle. Később még Ádám Zoltán előállt azzal, hogy vizsgázhat ugyan, de bármilyen jó vizsgát is ír, összességében elégtelennél jobb eredményt akkor sem kaphat, ugyanakkor az ilyen megoldás ellentmond minden pedagógiai elvnek. Ebben a helyzetben született végül az a megoldás, hogy – hangsúlyozom, mivel az „A” hallgató jogosult volt vizsgázni, és a három oktató mégis megtagadta tőle a vizsgáztatást –, egy korábbi, sztenderd vizsgakérdéssorral vizsgáztatta le őt egy másik oktató az intézeti titkárságon, ahol egyszerre többen is tartózkodtak. Tehát nem igaz Ádám Zoltán azon állítása, hogy külön a hallgatónak készített vizsgasorral vizsgáztatták le a hallgatót. 

Történt etikai vétség? 

Számos szabálytalanság történt ebben az ügyben, de etikai vétség nem – ezt állapították meg az etikai vizsgálatok. A szabálytalanságok feltárására pedig elindítottam a szabálytalansági eljárást, pontosan azért, hogy megnézzük, mely hibák kapcsolódnak egyénekhez, és mi az, ami rendszerszintű hiányosságra utal, mert ezeket belső ellenőrzésekkel vagy rendszerfejlesztésekkel ki kell küszöbölni a továbbiakban. 

Ez a szabálytalansági eljárás viszont feltárt mást is, amiről nem volt szó a sajtóban. Volt ugyanis egy „B” hallgató is, aki ugyanúgy hét kvízt csinált meg a tizenkettőből, mint az „A” hallgató, ám neki minden méltányossági kérvény nélkül megengedték, hogy javítson és vizsgázzon (szinte ugyanabban az időben kapta meg a javítási lehetőséget, amikor az ugyanolyan helyzetben lévő „A” hallgatótól megtagadták azt).

Hogyha „A”-t „C” hallgatónak hívják, nem is lett volna ebből ügy?

A szabálytalansági vizsgálat során az egyik meghallgatott oktatónak az volt a válasza, hogy „B” hallgató azért nem tudta időben teljesíteni a kvízeket, mert későn érkezett az országba. Csakhogy ez nem igaz. A hallgató a normál regisztrációs időszakban iratkozott be, a digitális rendszer segítségével nap, óra, perc, másodperc pontossággal tudjuk követni, hogy mikor iratkozott be, mikor lépett be a tárgy online felületére, mikor nyitotta meg az első kvízfeladatot. Ennek a „B” hallgatónak is lett volna másfél napja megválaszolni az első kvízfeladatot (a rendszer rögzítette is, hogy meg is nyitotta az első kvízt, meg is nézte, de végül nem oldotta meg), és utána a félév során még a többi 11-et is volt lehetősége megoldani. Ez a hallgató tehát pontosan ugyanabban a helyzetben volt félév végén, mint az „A” hallgató. De ő mégis minden kérvény nélkül pótolhatta a hiányzó kvízt és mehetett vizsgázni, „A” hallgató esetét pedig előbb mutattam be. 

Az „A” hallgató Ádám Zoltán csoportjába, míg a „B” hallgató egy másik kolléga csoportjába járt, akivel Ádám Zoltán elmondása szerint folyamatosan egyeztetett. Ha van egy „A” hallgató, akit dékáni méltányossággal sem engedtek volna levizsgázni, illetve azt mondták neki, hogy vizsgázhat ugyan, de bármit is ír, egyesnél jobb jegyet nem kaphat, míg egy „B” hallgató pedig kérvény nélkül megkapja a javítási lehetőséget és mehet vizsgázni, akkor joggal merülhet fel a kérdés, hogy „A” hallgató mi miatt szenvedett hátrányt, vagy a „B” hallgató mi miatt lett pozitívan megkülönböztetve? Nem szabad ilyen megkülönböztetést tenni, a hallgató az hallgató, a méltányosság pedig méltányosság, mindegy, milyen anyagi helyzetből érkezik az illető, mindegy, milyen a családi háttere!

Ezt a kérdést végül megválaszolta valaki?

Ezért akarta a szabálytalanságokat vizsgáló bizottság az érintett oktatókat, köztük Ádám Zoltánt is meghallgatni, aki viszont még azt is vitatta, hogy a kancellár által vezetett bizottság jogosult-e őt meghallgatni. Végül a testület előtt felolvasott két mondatot két emailből, amit állítólag ő levelezett a kollégájával, azonban ezeket az üzeneteket nem volt hajlandó megmutatni, teljes terjedelmében tovább küldeni a bizottság számára. Ádám Zoltán megtagadta az együttműködést, nem járult hozzá, hogy tisztázzák, hogy mi volt az ő szerepe, mi a többi oktató kollégáé, hiába szólították fel erre írásban, összesen öt egymást követő alkalommal is. 

Ádám Zoltán munkaviszonya tehát – a nyilatkozataival ellentétben – az együttműködési kötelezettségének a durva, ismételt megszegése miatt került megszüntetésre. Ennyi történt, és ezt nem szabad összemosni a politikai véleménynyilvánítással.

Ez egy szabad egyetem, a politikai meggyőződése miatt senkit nem ér itt hátrány.

Ami számomra elfogadhatatlan viszont, ahogy Ádám Zoltán egyéni politikai ambícióinak érvényesítésén dolgozva, nem tiszteli sem az egyetem reputációját, sem diák vagy oktató személyiségi jogait.

Eddig arról beszéltünk, hogy miért érdemes a Corvinusra jelentkezni, de most szabálytalanságokról, személyes adatok kiszivárgásáról van szó. Milyen tanulságokat kellett levonniuk?

Egy viszonylag egyszerű egyetemi belügy politikai színezettel lett leöntve. Nagyon sok strukturális átalakulást hajtottunk végre, hogy szakmailag tisztább viszonyokat teremtsünk. De a folyamatok és a szabályzatok ezeket az átalakulásokat ilyen gyorsan még nem tudják lekövetni. Minden változó szervezetre igaz, hogy a strukturális döntések meghozatala után lehetnek még működési zavarok. Amikor ezeket észleljük, azonnal meg kell tenni a korrekciókat. De ez nem azt jelenti, hogy az egyetem nem jól működik. A több mint ötszáz kiváló oktatónk és kutatónk többsége semmit nem érzékelt az Ádám-ügyből. Az az igazság, hogy azóta is megy tovább az élet, az egyetemen belül ez a kérdés már egyáltalán nem téma. Sokkal fontosabb stratégiai kérdésekre kívánunk koncentrálni.