A későbbi per felperese egy kft. két számláját akarta banki átutalással rendezni összesen mintegy 5 millió forint összegben. Azonban az átutaláshoz olyan űrlapot használt, melyen egy teljesen másik társaság adatai és bankszámlaszáma szerepelt, így az összeg az adós számlájára érkezett meg, mellyel a felperes semmilyen kapcsolatban nem állt.
Csakhogy az adós nem véletlenül volt adós, köztartozása miatt NAV végrehajtás alatt állt, és ennek keretében az adóhatóság bankszámlájára is hatósági átutalási megbízást (közkeletű, ám ettől még nem kevésbé népszerűtlen nevén: inkasszót) bocsátott ki. A számlavezető bank pedig ezt fegyelmezetten teljesítette is, elutalta a NAV-nak az 5 millió forintot (ellenkező esetben ugyanis a banknak kellene megtérítenie az át nem utalt egyenleget).
Nem ritkák a téves utalások
A téves utalások egyáltalán nem ritkák, sok esetben a bankon keresztül el lehet ezt intézni. A bank nem vizsgálhatja az inkasszó jogszerűségét, a törvény nem hagy számára mozgásteret, ami beérkezik a számlára, azt köteles tovább utalni. A felperes mindenesetre a NAV-hoz többször is visszatérítési kérelmet nyújtott be. Arra hivatkozott, hogy az összeg sem az adóst, sem a NAV-ot nem illeti meg, jogalap nélküli gazdagodás történt. A NAV a kérelmeket visszautasította, szerinte az adós gazdagodott jogalap nélkül, ezért a felperesnek ellene kellene polgári pert indítania.
Polgári jogi szempontból formálisan valóban helytálló volt a NAV tájékoztatása, ezt a Kúria is megerősítette. De attól még sokak igazságérzetét bánthatja, hogy egy ilyen – azért nem teljesen szokatlan tévedés, mint a téves számlára utalás arra vezethet, hogy a nyilvánvalóan fizetőképtelen adóstól kellene polgári perben megkísérelni az összeg visszaszerzését jogalap nélküli gazdagodási alapon.
NAV manőverezés
Az ítélet alapján a felperes által előadott tényeket a NAV nem vizsgálta, hanem eljárási „manőverezésbe” kezdett. A kérelmeket tartalmuk alapján visszautalás iránti kérelemnek minősítette, majd elutasította azokat arra hivatkozással, hogy jogalap nélküli gazdagodás, mint visszautalási jogcím az adóeljárásban nem létezik, a jogszerű végrehajtás keretében arra nem is lehet hivatkozni.
Az pedig, hogy az inkasszó, mint végrehajtási intézkedés jogszerű volt-e, szintén nem vizsgálható jelen eljárás keretében, legfeljebb úgyneevezett végrehajtási kifogás előterjesztése esetén. Még annyit tettek hozzá az eljáró hatóságok, hogy amennyiben itt jogalap nélküli gazdagodás történt, akkor az legfeljebb az adós javára következhetett be, hiszen az ő tartozása csökkent.
Ezért azt ajánlották a felperesnek, hogy indítson polgári pert az adóssal szemben – mely eredményének kétségessége eléggé nyilvánvaló.
Ezt tehette volna NAV
A NAV azt tehette volna az ügyben, amit a Kúria is kimondott, hogy a kérelmet végrehajtási kifogásként is elbírálja, és nem önkényesen csupán pénz-visszautalási kérelemnek tekinti – hangsúlyozta a szakértő. Ettől azonban még egyáltalán nem biztos, hogy a felperes az új eljárásban visszaszerezheti a NAV-tól a téves utalást.
Az a nehézség, hogy az elméletileg ilyen helyzetekre alkalmazható ún. igényper és a végrehajtási kifogás kvázi kizárják egymást. Igénypert akkor lehet indítani a NAV, és nem az adós ellen, ha a végrehajtási intézkedés (lefoglalás) egyébként jogszerű volt, mert az adós birtokában volt a vagyontárgy, ugyanakkor a tulajdonos utóbb visszakövetelheti. Azonban ilyen igény előterjesztésére a felperesnek a bankszámlaegyenleg vonatkozásában nincs lehetősége.
Végrehajtási kifogást (és azt követően keresetet) pedig akkor lehet előterjeszteni, ha maga a végrehajtási intézkedés volt jogszerűtlen. Ez lesz jelen esetben az új eljárás tárgya, azonban az ítéletből olyan körülmény, mely a NAV inkasszójának jogszerűtlenségére utalna, nem derül ki.