Lassan három éve, ma pontosan ezer napja tart az orosz–ukrán háború, aminek dinamikája az évek során többször változott:
- kezdetben gyors orosz győzelemre számított szinte mindenki, mert az erőviszonyok Moszkvának kedveztek;
- 2022 nyarára megrekedt az orosz támadás, sőt az észak-ukrajnai és Kijev körüli megszállt területekről önként vonultak ki;
- Kijev megszerezte a kezdeményezést, és 2022 őszén két meglepő ellentámadásban az ukránok szabadítottak fel területeket Harkiv és Herszon megyékben;
- a 2023 nyári ukrán ellentámadás azonban el sem jutott a „gépesített” fázisba: nem tudták áttörni a három rétegben kiépített orosz védővonalakat Zaporizzsjában;
- 2024-re ismét fordult a trend: lassú felőrléssel apró területi nyereségeket ér el Moszkva, amiben a kurszki ukrán betörés jelentett kivételt.
„Ugyanakkora harcok menete most egyértelműen arra mutat, hogy minél tovább tart a háború, annál nehezebb helyzetbe kerülhet Ukrajna” – fogalmazott az Economx megkeresésére Csiki Varga Tamás, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa. Szerinte tovább nehezíti a védők helyzetét, hogy nagy az amerikai elnökválasztás után bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy Donald Trump 2025 januárjában kinek a feltételei mentén akar majd békét kovácsolni: Moszkva vagy Kijev?
Mekkora veszteségeket hozott 1000 napnyi háború?
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint
- közel 6,8 millió menekült hagyta el Ukrajnát – 6,2 millió európai országokba, 560 ezer a világ más országaiba távozott –,
- és további 3,7 millió lakos az országon belül kényszerült elhagyni lakóhelyét.
Jelenleg 4,1 millió regisztrált menedékkérő ukrán tartózkodik Európában, és az ukrán kormány felmérése szerint 53 százaléka lenne hajlandó visszatérni az országba, ha a biztonsági helyzet lehetővé tenné – hangsúlyozta az NKE tudományos főmunkatársa.
Csiki Varga Tamás egy aktuális becslésre is felhívta a figyelmet, mely alapján a háború kezdete óta Ukrajna lakossága akár 10 millió fővel, a háború előtti lakosság negyedével is csökkenhetett – ebbe a számba beletartoznak az országból elmenekültek, a halottak, és a népszaporulat drámai visszaesésének hatása is, de pontosabbat véleménye szerint értelemszerűen csak a háború végével lehet majd készíteni.
Ugyancsak elveszítette Ukrajna a keleti és déli, ma már az oroszok által megszállt területek lakosságának – egykor 7 milliónál is több lakosának – azt a részét, akiket megöltek, akiket Oroszországba deportáltak, és akik orosz identitásúként helyben maradtak a háború pusztítása ellenére (esetleg a harcok tovább gyűrűzése után visszatértek), valamint még 2014-ben a Krím 2,2 millió lakosát.
A második világháború óta nem látott humán veszteségek megdöbbentők:
- orosz oldalon 600 ezer fő fölé (115 ezer halott, 500 ezer sebesült),
- ukrán oldalon 500 ezer közelébe (80 ezer halott, 400 ezer sebesült)
teszik a halott, sebesült, eltűnt katonák számát, így már a mértéktartó becslések szerint is meghaladja összesen az egymillió főt – összegzett a szakértő.
Az ENSZ ukrajnai megfigyelő missziójának aktuálisan legfrissebb, 2024 augusztusi jelentése szerint a háborúnak legalább 11743 halott és 24614 sebesült civil (dokumentált) áldozata volt, köztük 589 ukrán gyermek vesztette életét – összehasonlításképpen: orosz beszámoló szerint az invázió kezdete óta 110 körüli orosz civil lakos vesztette életét, beleértve a kurszki ukrán betörés térségét is.
A gazdasági károk is jelentősek
2024-ben az ukrán gazdaság mérete a 2023-as növekedés mellett is a háború előttinek körülbelül 78 százalékának felel meg – ami tekintetbe véve a jelentős terület-, nyersanyag- és emberveszteséget, az infrastrukturális pusztítást, az olyan célzott szektorális károkozást, mint a fekete-tengeri gabonaexport megnehezítése Oroszország által, még nem rossz teljesítmény Csiki Varga Tamás véleménye szerint. Mindezt úgy, hogy a nemzetközi támogatással kiegészítve közel három éven át tartottak fegyverben nagyságrendileg 800 ezer aktív és további 300-400 ezer tartalékos katonát az ország védelme során. A
2025-ös védelmi költségvetés 53,3 milliárd dollárt, az ország GPD-jének 26 százalékát ölelheti fel.
Az orosz hadműveletek, illetve légi- és rakétatámadások által okozott pusztítás értékét 152 milliárd dollárra becsülték 2023 decemberében, a legtöbb kárt
- a lakhatás (több mint 2 millió lakás sérült vagy semmisült meg),
- a kereskedelmi, közlekedési és energetikai infrastruktúra,
- valamint a mezőgazdaság területén
okozva – sorolta Csiki Varga Tamás, hozzátéve, hogy
az ország újjáépítésének költségét már egy évvel ezelőtt is 486 milliárd dollárra becsülték.
Ez viszonyításképpen a 2023-as ukrán éves GDP 2,7-szerese, avagy a magyar nemzeti össztermék 2,3-szorosa. Ehhez képest a nyugati gazdasági segély értéke mára megközelítette a 100 milliárd dollárt.
Egyes szektorokat kifejezetten súlyos károk értek, amiket még felmérni és megbecsülni is nehéz a szakértő szerint, aki hozott néhány példát is:
- a WHO 2134 olyan esetről számolt be, amikor civil egészségügyi intézményeket ért támadás, egészségügyi dolgozók tucatjai vesztették életüket;
- az ukrán energiatermelési-kapacitás 65 százalékát vesztették el a megszállt területeken és az infrastruktúrát ért kiterjedt támadások miatt.
Váltottak az oroszok
A korábbi évekhez képest 2024-ben az orosz stratégia is megváltozott: már nemcsak átjátszóállomásokat támadták, hanem magukat a víz- és hőerőműveket is. Csiki Varga Tamás szerint ezek olyan elpusztított létesítmények, amelyeket békeidőben is évekig tart újjáépíteni. Orosz megszállás alatt áll az ország (egyben Európa) legnagyobb atomerőműve, a zaporizzsjai is, így a 2024/2025-ös tél elé tekintve az ENSZ attól tart, hogy a fűtés és áramellátás hiánya további félmillió menekültet késztethet az ország elhagyására.
Cserébe Oroszország pirruszi győzelmet arathat az NKE tudományos főmunkatársa szerint, ugyanis
- az ukránok haderejét jelentős mértékben „kivéreztették” – többek közt közel 11 ezer páncélozott jármű, 1600 tüzérségi, 350 légvédelmi eszköz, 130 repülőgép, közel 150 helikopter elvesztésével;
- a megszerzett területek jelentős részének városait, infrastruktúráját teljesen elpusztították, a honos lakosság elmenekült, meghalt, kitelepítették – itt nem fog virágozni az élet a háború lezárása után sem.
„Éppen ezért mindkét félnek lenne oka tárgyalni a fegyverszünetről és a rendezésről – de nem mindegy, kinek a feltételei alapján”
– hangsúlyozta Csiki Varga Tamás.
„Elaprózódott” harci cselekmények
Elhúzódó és kifárasztó jellegéből eredően az orosz–ukrán háború 2022 óta tartó eszkalációja a klasszikus 20. századi ipari jellegű háborúk jellemzőit (is) mutatja:
- tömeghadseregek állnak szemben egymással,
- és ezek a hadseregek modern (ipari termeléssel készült) haditechnikai eszközökkel, nagy pusztító erejű fegyverekkel igyekeznek legyőzni a másikat, miközben hatalmas pusztítást visznek végbe a polgári lakosságban és a hátországban is.
– összegezte a legfontosabb tanulságokat a hadviselést és a hadiipart érintő legfontosabb változásokról. A szakértő szerint utóbbi a második világháborúra, az Irak–Irán háború egyes szakaszaira, valamint a csecsen és a délszláv háborúk egyes szakaszaira volt jellemző.
„Viszont a második világháború óta jellemző gépesített, manőverező hadműveleteket ebben a háborúban 2022 ősze óta csak kivételes esetben láthatunk, a frontvonalak relatív stabilitása, orosz oldalról a mélységben kiépített védelmi vonalak, ukrán oldalról a beépített területek miatt”
– mondta Csiki Varga Tamás, aki kiemelt egy érdekes újdonságot is. Ugyanis a rendkívül nagy mennyiségben alkalmazott felderítő, megfigyelő és harci drón miatt a harcmezőn a szemben álló felek hozhatnak létre nagy haderő-csoportosításokat, amik az áttöréshez, nagy mozgékony műveletekhez kellenének, mert ezeket képesek felderíteni és megsemmisíteni is.
Ez is a harctevékenységek „elaprózódásához” vezetett 2024-ben,
ugyanis egy-egy fedezéket jelentő fasorról-fasorra, az egyes épülettömbök között utcáról-utcára zajlik a harc, és az orosz területfoglalás legtöbbször csak csigatempóban halad.
A drónok tömeges alkalmazása mellett először látunk ilyen elhúzódó és kiterjedt rakéta-csapásokat, amikkel szemben a lég- és rakétavédelmi rendszereket lehet „tesztelni” és fejleszteni. Jelentőségében nem új a tüzérség meghatározó jellege, sőt ez a szovjet-orosz harcászat egyik alapeleme – de újdonság az ukrán oldalon a nagy hatótávolságú precíziós rakétatüzérség széleskörű alkalmazása.
A haditechnikai eszközök, fegyverek technológiai színvonala esetében a két hadviselő fél és a mögöttük álló országok megdöbbentő módon
ellenkező irányban haladnak az időben:
- míg Ukrajna kezdetben maga is szovjet-orosz technikát használt és ezeket a fegyverrendszereket tudta legegyszerűbben fogadni a kelet-közép-európai államok letárolt készleteiből, 2023 óta egyre dominánsabbá válnak a 21. századi nyugati eszközök;
- ehhez képest Oroszország saját készleteiből már az 1960-as évek eszközeit veszi elő, és ehhez kevésbé fejlett észak-koreai haditechnikát tud társítani.
Ugyanakkor az NKE tudományos főmunkatársa hozzátette, hogy mindkét fél jelentős fejlesztéseket is végrehajtott, és vannak fegyverek, amelyek fejlődése forradalmivá vált a háború közel három éve alatt.
A leglátványosabb a fejlődés általánosságban
- a drónok terén,
- és (újonnan alkalmazott eszközként) a pilóta nélküli tengeri eszközök tekintetében,
amelyek az orosz Fekete-tengeri Flotta maradékát is sakkban tartják. De sokat fejlődött az elektronikai hadviselés is – nagyrészt éppen a drónok miatt.
Végül, de nem utolsó sorban fontos tanulság az is Csiki Varga Tamás szerint, hogy egyúttal
hadiipari kapacitás-háborút is látunk.
„Az ipari jellegű háborúkhoz hasonlóan az elhúzódó, magas intenzitású műveletek rendkívüli hadianyag-igényét is fedezni kell, amihez fokozni szükséges a hadiipari termelést” – közölte a szakértő, hozzátéve, hogy ezt Oroszország is sokszor pótolja iráni, észak-koreai forrásból (tüzérségi lőszerek, drónok, harcászati ballisztikus rakéták), Ukrajna pedig döntő mértékben támaszkodik a nyugati támogatásra minden téren. 2024-ben mindkét ország mintegy másfél millió drónt fog gyártani a háborús szükségetek kielégítésére, többségében néhány száz dollár értékű „öngyilkos” drónokat.