Donald Trump leporolhatja az 1930-as kereskedelmi diszkriminációs törvényt, amelynek 338. szakasza lehetővé teszi az amerikai elnöknek, hogy egyoldalúan, akár 50 százalékos vámot is kivethessen 30 napon belül az olyan országokból származó behozatalra, amelyekről kiderült, hogy „hátrányos helyzetbe hozza” az Egyesült Államok kereskedelmét. 

Az amerikai elnök régóta panaszkodik amiatt, hogy az Egyesült Államok alacsonyabb vámokat szab ki, mint a legtöbb más ország. A Reuters szerint

Trumpnak különösen fájó pont, hogy az Európai Unió 10 százalékos vámmal sújtja az amerikai gépjárműveket, miközben az Egyesült Államok az uniós személygépkocsik behozatalára 2,5 százalékos vámtételt alkalmaz.

A Trump-kormány protekcionista kül- és vámpolitikájáról, a „szemet szemért”, avagy „vámot vámért” elv alkalmazásáról, és Magyarország sérülékeny helyzetéről kérdeztük Eszterhai Viktort, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársát, akitől azt is megtudtuk, hogy visszarepülhetünk-e történelmi párhuzamként XIV. Lajos francia uralkodó, a Napkirály udvarába?

– Az amerikai elnök az 1930-as törvénnyel, megtalálta annak a módját, hogy diszkriminációra hivatkozva, a „szemet szemért” elvét alkalmazva, szinte azonnali vámokat szabhasson ki, ezzel érvényesítse az Egyesült Államok legnagyobb kedvezményre vonatkozó igényét. Hova vezethet ez? 

– Ez az irány az amerikai ipar és gazdasági kapacitások megerősítését célozza, gyakran más nemzetek gazdasági érdekeinek rovására. A vámintézkedések elsődleges célja az amerikai ipar védelme és az ország ipari kapacitásainak visszaerősítése, hogy az USA megőrizhesse globális vezető szerepét.

Ez az elképzelés azon felismerésen alapul, hogy az Egyesült Államok nem képes tovább a világ csendőreként és közjavak biztosítójaként működni, mivel sem kapacitásai, sem erőforrásai nem elegendőek ehhez, ráadásul más szereplők egyre inkább erősödnek ennek árán. Az amerikai külpolitika ezért kénytelen a nagyhatalmak versengő modelljére váltani.

Az ilyen szélsőséges vámpolitika sikeressége azonban rendkívül kétséges, és könnyen kontraproduktív lehet. A USA ipari kapacitásai messze nem képesek kielégíteni a belső keresletet. Az Egyesült Államok évente csaknem 4000 milliárd dollárnyi árut importál, ezért a vámintézkedések azonnali áremelkedést idéznének elő a fogyasztói piacon.

Donald Trump amerikai elnök beszél Tulsi Gabbard nemzeti hírszerzési igazgatói eskütételének napján a Fehér Ház ovális irodájában Washingtonban, az Egyesült Államokban 2025. február 12-én. REUTERS/Nathan Howard
Donald Trump amerikai elnök beszél Tulsi Gabbard nemzeti hírszerzési igazgatói eskütételének napján a Fehér Ház ovális irodájában Washingtonban, az Egyesült Államokban 2025. február 12-én.
Kép: Reuters, Nathan Howard

Az USA ugyanis jelenleg kevesebb iparcikket állít elő értékben, mint amennyit importál. Az ilyen széles körű vámok azonnal begyűrűznének az amerikai gazdaságba, hiszen rövid távon lehetetlen lenne kiváltani az importált termékeket. Ez komoly inflációs nyomást eredményezne, amely különösen a közepes és alacsony jövedelmű háztartásokat sújtaná súlyosan – köztük Trump szavazóbázisának egy részét.

Komoly kockázatot vállaltak Orbánék, új világrend születik

A szakértő szerint új világrend születik. Az Orbán-kormányzat pedig komoly kockázatot vállalva, történelmi perspektívából sem mindennapi mutatványra készül.

A viszontvámok továbbá jelentősen csökkentenék egyes amerikai vállalatok bevételeit. Az igazi kihívást azonban az jelentené, ha a többi szereplő az amerikai szolgáltatásokat venné célba viszontválaszként. Az amerikai gazdaság világgazdasági szerepe ugyanis nagyban épít a szolgáltatások exportjára és a dollár globális tartalékvaluta-státuszára.

A szolgáltatásokkal szembeni vámintézkedések súlyos károkat okozhatnának, és közvetetten a dollár alapú pénzügyi rendszer stabilitását is megingathatják. 

Mindezek miatt egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen drasztikus intézkedés elhozná az USA megerősödését, sőt, kifejezetten rosszul is elsülhet.

Mi lesz a szabadkereskedelemmel, vagy ez a vámháború végül annak kölcsönös lebontásához vezet?

„A szabadkereskedelem keretrendszere már a 2008-as pénzügyi válság óta kiüresedőben van, különösen a nagyhatalmak egyoldalú kereskedelempolitikai intézkedései és a protekcionizmus térnyerése miatt. Egy esetleges vámháború tovább csökkentené a szabadkereskedelem hatékonyságát. Az ilyen helyzet azonban hosszabb távon arra kényszerítheti a résztvevőket, hogy új tárgyalásokat kezdjenek a kereskedelmi szabályok átalakítása érdekében, amely akár a vámok lebontásához is vezethet” – fogalmazott Eszterhai Viktor, aki szerint

átfogó keretrendszer azonban csak akkor jöhet létre, ha kölcsönösen előnyös megoldásokat találnak a nagyhatalmak.

Ennek hiányában marad a bilaterális tárgyalások rendszere, amely mindig az erősebb félnek kedvez.

Hogy jó példa-e erre Colbert, a Napkirály pénzügyminisztere? Eszterhai szerint Jean-Baptiste Colbert protekcionista gazdaságpolitikája érdekes történelmi párhuzamként szolgálhat a Trump-féle vámintézkedésekhez.

Mindkét esetben a cél a hazai ipar védelme és az ország gazdasági függetlenségének megerősítése volt.

Colbert politikája kétségkívül elősegítette a hazai ipar fejlődését és növelte Franciaország exportkapacitásait, hozzájárulva a gazdasági önállóság erősítéséhez. Ugyanakkor intő jel, hogy súlyos kereskedelmi konfliktusokat okozott Hollandiával és Angliával, miközben a szegényebb rétegek megélhetési költségei emelkedtek, és a gazdasági egyenlőtlenségek fokozódtak – hangsúlyozta az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa.

Egy köteg 100 amerikai dolláros bankjegy és egy 100 kínai jüan bankjegy - stock fotó Egy köteg 100 amerikai dolláros bankjegy és egy 100 kínai jüan bankjegy
Egy köteg 100 amerikai dolláros bankjegy és egy 100 kínai jüanos bankjegy

Azt sem szabad elfelejteni szerinte, hogy Colbert politikájának kontextusa más volt: a 17. században a nemzetközi gazdasági rendszer még nem volt olyan mértékben összekapcsolva, mint ma.

A mai globális értékláncok és kölcsönös függőségek világában a protekcionista lépések sokkal összetettebb következményekkel járhatnak, és a negatív hatások is felerősödhetnek.

Eszterhai szerint a vámháborúk különösen súlyos hatással lehetnek a globális termelési láncokra és munkamegosztásra, amelyek a komparatív előnyök elve szerint épültek fel: az egyes munkafolyamatok elsősorban oda kerültek, ahol azokat a legversenyképesebben lehet elvégezni. Az ebbe való beavatkozás jelentős költségekkel jár.

Trump megígérte, megtette: itt vannak a fémvámok, felkészül a gyógyszeripar

Donald Trump 25 százalékos vámot jelentett be minden, az Egyesült Államokba érkező acél és alumínium termékre. Az amerikai elnök egyúttal belengette, hogy hasonló korlátozásokat tervez a gyógyszeripar területén is.

Az ipar hazatelepítésének bizonyos feltételei az Egyesült Államokban kedvezőek:

  • bőséges nyersanyagforrások,
  • olcsó energia,
  • versenyképes szabályozási környezet
  • és hatalmas belső piac. 

Ugyanakkor az amerikai gazdaság jelentős munkaerőhiánnyal küzd, különösen a tömegiparhoz szükséges alkalmazottak és mérnökök terén.

Emellett az amerikai társadalom számára nehezen elképzelhető, hogy az irodai munkát ismét ipari munkára cserélje. 

Az ipar áttelepítése emellett komoly beruházásokat igényelne, amely sok esetben a kutatás-fejlesztéstől vonna el forrásokat, csökkentve az amerikai vállalatok versenyképességét Kínával szemben.

Ezen tényezők miatt a célok nehezen valósíthatók meg, a költségek pedig olyan magasak lehetnek, hogy az könnyen politikai kérdéssé válhat.

Magyarország ezt hogyan ússza meg?

„Magyarország kis, nyitott gazdaságként különösen sérülékeny egy ilyen forgatókönyvvel szemben. Az ország elsősorban a német értékláncokon keresztül kapcsolódik a globális gazdasághoz, így nemcsak hogy korlátozott a mozgástere. Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy az EU keretrendszerén belül erősítse tárgyalási pozícióját, miközben bilaterális kapcsolatok révén igyekezzen minimalizálni az esetleges negatív hatásokat.  De ez az új világ nem a kicsiknek kedvez” – mondta Eszterhai Viktor.

Egy olyan játszmába kezdett Magyarország, amely mindent megváltoztathat

A gazdasági semlegesség Magyarország külgazdasági stratégiájának egyre hangsúlyosabb eleme, amelynek célja a geopolitikai kockázatok minimalizálása és a gazdasági mozgástér megőrzése. Az elemző szerint ez a megközelítés előnyöket biztosíthat az ország számára, például a diverzifikált kereskedelmi és befektetési kapcsolatok révén, ugyanakkor a geopolitikai feszültségek fokozódása megnehezítheti a semleges álláspont fenntartását. Az IMF elemzése szerint a világkereskedelem átalakulása miatt egyre nagyobb szerepet kap a gazdasági rugalmasság, amelyre a magyar modell is építhet.

Kapcsolódó