Míg a nemzetközi szaknyelvben az angol „fixed establishment”, addig a hazai jogszabály a székhely mellett a gazdasági célú letelepedés másik lehetséges megvalósulásaként foglalkozik az „állandó telephely” kifejezéssel. A kérdés akkor kerül rendszerint a felszínre, amikor egy külföldi társaság végez Magyarországon valamilyen termelő vagy szolgáltató tevékenységet, a megrendelést pedig bizonyos mértékben saját alkalmazottai és eszközei igénybevételével teljesíti.

A jogszabályi definíciók és szakmai iránymutatások alapján elmondható, hogy telephely alatt valamilyen huzamosabban végzett gazdasági tevékenység folytatására alkalmas, fizikailag körülhatárolt helyet értünk, ahol rendelkezésre állnak ezen tevékenység önálló folytatásának elemei. 

Kapcsolódó

Ezek gyakorlatilag a személyi (munkaerő) és tárgyi erőforrások (eszközpark és technikai feltételek) meglétét jelentik. A huzamosabb idő kifejezés pedig talán még a másik két tényező értelmezésénél is nagyobb gondot okoz

– mondta lapunknak Szadai András, a WTS Klient adópartnere. Hozzátette: adóhatósági szakmai iránymutatások alapján a hat hónapos vagy ennél hosszabb ideig tartó munkálatok jó eséllyel állandó telephelyet keletkeztetnek a külföldi vállalkozás számára, amennyiben a már említett másik két feltétel is fennáll. 

Miért foglalkozunk vele?

A téma fontosságát az adja, hogy a jogszabály „joghatást fűz” az állandó telephely meglétéhez. Egy adott ügylet, jellemzően szolgáltatás teljesítési helyét, adókötelezettségét befolyásolja az állandó telephely megléte. Amennyiben egy külföldi szolgáltatásnyújtó esetén fennáll az állandó telephely, nem tudja elkerülni a magyar vevője felé kiállított számlában az áfa felszámítását.

Ellenkező esetben viszont a külföldi társaság használhatja a székhelye szerinti ország szerinti adószámát, nem kell magyar adószámot kérnie és magyar áfát felszámítania, hanem a szolgáltatást igénybe vevő magyar adóalany fogja teljesíteni az adófizetést a fordított adózás szabályai szerint. 

Szolgáltatást megrendelőként pedig azt vizsgáljuk, hogy a székhelyünk mellett van-e olyan telephelyünk, amely érintett az adott szolgáltatás igénybevételével. Ha igen, jellemzően ezen országban lesz az általunk megrendelt szolgáltatás teljesítési helye, itt merülhet fel bevallási és adófizetési kötelezettség, nem pedig a székhely szerinti államban

– jegyezte meg az adótanácsadó.

A bírósági ügy háttere

Az elmúlt öt-hat évben ez a jogeset immár az ötödik, amely az állandó telephely kritériumaira kérdez rá. Emellett szintén nem az első, amelyben a kérdés az, hogy egy társaság minősülhet-e az anyavállalata, illetve egy másik csoportcége állandó telephelyének. A 2020-ban született Dong Yang-ítélet (C547/18) óta – amely szerint nem zárható ki hasonló következmény – több adóhatóság kezdett el állandó telephelyeket keresni a csoportstruktúrákban. Jelen esetben 

a román adóhatóság tette fel azt a kérdést, hogy egy román társaság lehet-e telephelye egy vele szerződéses viszonyban álló németországi csoportcégnek. 

Ebben az esetben a kérdéses szolgáltatás teljesítési helye, így az adóztatás helye nem Németországban, hanem Romániában lenne.

Ezek a tények

  • A németországi székhelyű Adient Ltd & Co. KG (a továbbiakban Adient DE) egy autóipari beszállító vállalatcsoport része.
  • 2016 júniusában az Adient DE szerződést kötött a vállalatcsoport egy romániai társaságával egy kárpitelemek gyártására és összeszerelésére irányuló komplex szolgáltatásra.
  • A romániai társaság két telephellyel rendelkezik Romániában, ahol az Adient DE számára legyártják a megfelelő termékeket.
  • Az Adient DE megvásárolja az ügylethez szükséges nyersanyagot, amelyet feldolgozás céljából megküldi a romániai csoportcég részére.

A romániai munkavégzéssel kapcsolatban a német társaság korábban megkért romániai általános forgalmi azonosítószámát használja mind a romániai belföldi és közösségen belüli termékbeszerzésekhez, mind a román cég által gyártott termékek értékesítései során. A romániai társaság azon a véleményen volt, hogy az Adient DE felé nyújtott szolgáltatásainak teljesítési helye a szolgáltatás igénybe vevőjének a székhelye (Németország), ezért nem számolt fel és nem fizetett romániai adót. 

Másik meccset néznek?

A román adóhatóság adóellenőrzése során megállapította, hogy az Adient DE Romániában a román csoportcég által két romániai telephellyel, ezáltal személyi és tárgyi erőforrásokkal rendelkezett, így teljesítette a romániai állandó telephely-fogalom kritériumait.

Ennélfogva a román cég által az Adient DE részére nyújtott szolgáltatások Romániában adókötelesek. A német társaság álláspontja ezzel szemben az, hogy nem teljesülnek a romániai állandó telephely követelményei.

Az Adient DE Romániában személyi erőforrásokkal nem rendelkezik, mivel az alkalmazottakat a román cég foglalkoztatja, továbbá, a román cég dönt a feldolgozási tevékenységhez szükséges eszközökről is.

A bíróság végkövetkeztetése

A bíróság döntésében kiemelte, hogy egy, a csoporthoz tartozó másik tagállambeli önálló társaság kizárólag a társasági jogi kapcsolatai miatt nem minősülhet az Áfa Irányelv szerinti állandó telephelynek. Egy komplex szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéses kapcsolat sem eredményezheti főszabály szerint azt, hogy a szolgáltató adóköteles szolgáltatást végezzen a szolgáltatás igénybe vevőjének ezáltal létrejövő állandó telephelye számára.

A szolgáltatások teljesítési helye független a gyártási, szerelési ügylet fizikai helyétől, illetve attól, hogy a szolgáltatás igénybe vevője termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást teljesít saját „kimeneti” ügyleteként.

A bíróság döntése értelmében állandó telephely csak akkor áll fenn, ha az egy másik tagállamban található cégközpont helyébe lép. Ez alapján egy szolgáltatóval kötött szerződés csak akkor hozhat létre állandó telephelyet, ha az nem kizárólag a szolgáltatás igénybe vevőjének dolgaira irányuló szolgáltatásnyújtásra vonatkozik

– összegezte Szadai András. Azaz jellemzően a szükséges személyzeti, illetve tárgyi eszközök rendelkezésre bocsátására kell irányulnia, annak érdekében, hogy a szolgáltatás igénybe vevője a helyszínen (azaz az állandó telephely helyén) hasonló szolgáltatásokat nyújthasson vagy értékesítéseket végezhessen, mint a cégközpontból kiindulva.