A KSH legutóbbi jelentéséből kiderült, hogy egy magyar álláskeresőnek átlagosan 9 hónapig tart, amíg új munkát talál magának, ezért megpróbáltunk utána járni, hogy hol csúszhat el ennyire a dolog.

Lapunk megkérdezett egy toborzási szakértőt erről, aki azt mondta, mostanában valóban elég siralmas a helyzet, és tovább tetézi a dolgot, hogy már az IT-szektorban is megjelent ez a probléma, pedig ugye nem is olyan régen még az informatikai szakemberek voltak a munkaerőpiac sztárjai.

Kapcsolódó

Az Economx által készített Pulzus kutatás eredményeként azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezett álláskeresők mindössze egy hónap alatt találnak új helyet, a nekünk nyilatkozó Istenes Viktória azonban azt mondja, az igazság valahol a KSH és a Pulzus kutatás adatai között van, tehát nagyjából 3-6 hónapig tart, amíg valaki állást szerez magának.

Ennek fényében különösen érdekes, hogy míg a Központi Statisztikai Hivatal 9 hónapot mér, az álláskeresési járadék csak 3 hónapig jár − erről korábban, már ebben a cikkünkben is értekeztünk.

Mit ront el az álláskereső a jelentkezési folyamat során?

A Swicon Group senior toborzója szerint régen egyértelműen a rossz önéletrajzok voltak felelősek azért, ha egy álláskereső nem került behívásra. Az egykoron problémásabb állapotok azonban ma már jócskán feljavultak, a magyarok megtanultak CV-t készíteni, ám elmondása szerint még mindig lehet találkozni olyan dokumentumokkal, amelyeket nem jól írtak meg, nem jól szerkesztettek, és tele vannak helyesírási hibával. Aláhúzza azonban, hogy óriási fejlődés ment végbe hazánkban az elmúlt években ezt illetően.

xx
Az első lépés a jó önéletrajz, enélkül be se jutunk

A jelenlegi legnagyobb problémának azt tartja, hogy az álláskeresők mindenre jelentkeznek, amit csak találnak. Azonban, ha valaki két diplomával, komoly szakmai múlttal ruhatárosnak jelentkezik, az ne csodálkozzon, ha még csak be se hívják.

Hiszen miért jelentkezel egy olyan pozícióra, amelyhez semmi közöd, miközben másban profi vagy?

Magasan kvalifikált szakemberek jelentkeznek hozzájuk képest nagyon alacsonyan kvalifikált pozíciókra, és a kudarc után elkeseredetten teszik fel maguknak a kérdést: hát én már erre sem vagyok jó?! 

„Meg kell érteni, hogy a cégek nem a diplomásoktól undorodnak, hanem pontosan tudják, hogy ha neked komoly végzettséged és szakmai múltad van, akkor nem fogod sokáig bírni a ruhatározást vagy a jegyszedést” – mondta Istenes Viktória, aki szerint az embereket lassan el kéne kezdeni edukálni azzal kapcsolatban, hogy miért időpocsékolás ilyen állásokra jelentkezni.

„A munkáltató tökéletesen tisztában van vele az önéletrajzod láttán, hogy magasan képzett vagy, és csak azért jelentkezel ide, mert nagyon kell a pénz, aztán az első adandó alkalommal, ahogy a szakmádban kapsz munkát, te fel fogsz mondani”

– hangsúlyozta. Hozzátette, teljesen egyértelmű, hogy a divatüzletbe nem fognak felvenni 2 diplomás, egykoron vezetői státuszban dolgozó embert, mert nem az a természetes közege.

„Egyszerűen nem éri meg ez a cégeknek. Ha odamész két hónapra, majd felmondasz, neki újra költenie kell hirdetésre, ami nem olcsó. Újra be kell tanítani az új munkaerőt, és bizonyított, hogy minden betanítási időszak lenyomja a termelést, hiszen kapacitást vesz el a már ott dolgozótól is. Nem akarják ezt újra és újra kezdeni a vállalatok” – magyarázta a senior toborzó.

Mit ront el az interjú alatt az álláskereső? 

A legjellemzőbb probléma, hogy nem jelenik meg időben, vagy nem megfelelő állapotban jelenik meg az interjún a jelentkező. Sok esetben nem szól, ha késik – mondja Istenes Viktória –, pedig nem harapják le a fejedet, ha elkésel, bárkivel előfordul, hogy dugóba kerül, nem fér fel a buszra, elromlott a villamos. Ne féljünk szólni, ha késünk, az sokkal kisebb baj, mint mikor várnak és nem vagyunk ott – teszi hozzá.

Gyakori problémaként említi, hogy a jelentkezők sokszor rögtön ajtóstul rontanak a házba, tehát azzal kezdik a beszélgetést, hogy mennyi a fizetés. Emiatt sokáig nem kell már aggódni, hiszen egy uniós rendelet miatt úgyis transzparensek lesznek a bérek (erről korábban ebben a cikkünkben írtunk). 

„Nem szabad azzal indítani, hogy mennyi a fizetés. Meg kell várni amíg az interjúztató elkéri a bérigényünket, arra válaszolni kell – sajnos ezt sokan nem teszik –, utána pedig vissza lehet kérdezni, hogy ez benne van-e az önök bérsávjában. Az esetek többségében a cég elmondja, hogy találkoznak-e az elképzelések a bérezést illetően”

 − közli a senior toborzó.

Hasznos tanácsként azt is megosztja, az sem mindegy, hogy milyen attitűddel viselkedünk az interjún. A túlzott magabiztosság, de a súlyos önbizalomhiány sem szokott beválni, hiszen utóbbi esetben meglehetősen visszatetsző az, ha szinte könyörgünk az állásért. Istenes Viktória azt tanácsolja, hogy a legjobb, ha természetesen, magunkat adva, de tisztelettudóan viselkedünk. Igyekezzünk nem szorongva, de nem is ellazáskodva beszélgetni, hiszen

az állásinterjú egy üzleti megbeszélés, és az üzlet tárgya te vagy.

A szakértő szerint elég hamar elhasal valaki, ha szerepet játszik, vagy ha olyat mond, ami nem igaz, hiszen a szakmai kérdéseknél úgyis lebukik. Ilyen például a nyelvtudás, mert egy pillanat alatt kiderül, ha nincs tárgyalóképes angolja például.

cc
Fontos a tisztelettudó viselkedés

Célravezetőbb, ha őszinte az ember és azt mondja, hogy ilyet még nem csináltam, de nagyon érdekel és szívesen megtanulnám – ez egy sokkal hitelesebb és becsületesebb hozzáállás. S ugyan számolni kell vele, hogy lehet, így az adott állástól elesünk, de van esély rá, hogy felkínálnak egy másik pozíciót a későbbiekben.

Mit ront el az állásinterjún a cég? 

A legnagyobb hiba a felvételi folyamat során a visszajelzés hiánya. Ez egy teljesen jogos és vissza-visszatérő álláskeresői igény – hívja fel a figyelmet a recruiter – főleg ha egy adott időpontot ígérnek és azt sem tartják be. 

„Ez a cég renoméjának sem jó, hiszen az álláskereső nemcsak elégedetlen lesz, hanem hírét is viszi annak, hogy ez a cég ilyen. Ilyenkor semmit nem ér az employer bdranding stratégia, amire egyébként csomót pénz elköltött a vállalat”

 

– hangsúlyozza Istenes Viktória.

Azt is elmondja azonban, hogy alakul azért ez a dolog, a legnagyobb cégek már nem engedik meg maguknak, hogy ne reagáljanak. Tudni kell viszont, hogy ezen jelenség mögött nem gonosz HR-esek állnak, hanem egyszerű kapacitáshiány áll fenn. Normális esetben egy vállalatnál nincs ember, idő és energia arra, hogy a HR-es 300 darab e-mailből 298-ra megírja, hogy sajnáljuk, de nem hívjuk be, mert a CV alapján nem találtuk alkalmasnak.

Vállalati oldalról további baklövésnek tartja a senior toborzó, amikor a jelöltet olyan kérdésekkel bombázzák, amelyeket nem illik feltenni.

Tipikus példa erre, amikor a hölgyektől megkérdezik az interjún, hogy tervez-e a közeljövőben gyermeket vállalni.

Ilyet a rokonaiktól sem kérdezünk, pláne nem egy vadidegentől.

A cégek azt is elrontják, hogy túlzott stressznek teszik ki a jelentkezőt az 5-6 körös folyamattal, melyek nagy része sokszor túlzás is. Az álláskereső az ötödik kör után joggal mondja azt hogy elég volt.

További hibaként említi Istenes Viktória, hogy nem kompetens személy interjúztat, így nem tudnak a jelölt kérdéseire válaszolni, de az is sokszor előfordul, hogy túlzottan megvárakoztatják az álláskeresőt. Régen ezt a stressztűrő képesség vizsgálása miatt alkalmazták, de ez már egy régen idejét múlt módszer – mondja a toborzási szakértő – vannak erre modernebb módszerek is, tiszteletben kell tartani egymás idejét.

Kiderült, kik találnak a leglassabban új munkát maguknak

A Pulzus Kutatóval karöltve megpróbáltuk megfejteni, hogy milyen típusú álláskeresőnek van a legnagyobb esélye a legrövidebb idő alatt új munkát találni magának. A felmérés során azt is megtudtuk, hogy az elmúlt években 1000-ből 360 ember váltott munkahelyet hazánkban, s hogy leginkább a fiatalok nézelődnek a munkaerőpiacon. Ha többre kíváncsi−−−>