Lehangoló tendenciának lehettünk tanúi nyár végén a munkaerőpiacon, a vállalatok egy része ugyanis csoportos leépítésbe kezdett. A nagy cégeket nézve a legjelentősebb leépítést a Magyar Posta hajtotta végre, júliusról augusztusra 314 embertől váltak meg, ugyanebben az időszakban a Tesco 264, az Aldi pedig 133 munkavállalót bocsátott el.

A fenti jelenségről Istenes Viktória úgy nyilatkozott az Economxnek, ez sajnos teljes mértékben összhangban van a piaci trendekkel. A senior toborzási szakértő szerint ráadásul most az tapasztalható, hogy azok helyére, akiket elbocsátottak vagy felmondtak, nem minden esetben vesznek fel új embert. 

Kapcsolódó

A BNP Paribas Cardif Biztosító és a Medián közös kutatása szerint tavaly ősz óta 39 százalékról 34 százalékra csökkent azok aránya, akik tartanak a munkahelyük elvesztésétől a következő 1 évben. „Ennek hátterében számos tényező állhat, de az egészen biztos, hogy a csoportos leépítések miatt a megmaradt munkavállalók valamelyest magabiztosabbak helyüket illetően. Hiszen mint korábban mondtam, az elbocsátottak helyett nem feltétlenül vesznek fel új embert, általános tendencia lett, hogy manapság egy munkavállaló már 2-3 ember munkáját végzi, így reméli, hogy őt megtartják – a sok munkahelyen – beragadt bérével együtt” – hangsúlyozta a szakértő.

Öngólt rúgnak a cégek, ha nem emelik a fizetéseket

 

„Toborzóként azt tapasztalom, hogy számos cég 2021-es bért kínál az egyes állásra jelentkezőknek, tehát 20-30 százalékkal kisebb összegért próbálják meg az embereket elcsábítani, mint amennyit napjainkban valójában ér a pozíció. Ez egyrészről az álláshirdetésekből, másrészről az állásinterjúkból is kiderül, ez teljesen világosan nyomonkövethető”

– mondta lapunknak a toborzó. 

Elmondta továbbá, hogy a nagyvállalatok ugyan igyekeznek az inflációs környezet miatt rendezni a béreket, ám a kisebb cégek nem veszik tudomásul, vagy nem tudják lekövetni a piac változásait, miszerint már nem alkalmazhatnak annyiért munkaerőt, mint két évvel ezelőtt.

Pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elmúlt 2 évben 63 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak.

Amelyik cég nem látja be, hogy nem tarthatja az embereket az inflációs robbanás előtti szinten, az saját magával is kiszúr, hiszen be kell érnie a szerényebb képességű vagy kevés tapasztalattal bíró munkavállalóval.

Elkeserítően lassan találnak új munkát az álláskeresők

Istenes Viktória arról számolt be, hogy szakemberként maga is becsatlakozott álláskereséssel foglalkozó Facebook csoportokba, hiszen nagyon kíváncsi, milyen tapasztalatokat osztanak meg egymással a munkanélküliek vagy a váltani vágyók. Szomorúan konstatálta, hogy rengetegen 4-5 hónapig nem találtak maguknak állást. Azt is elmondta, hogy bár régebben meglehetősen rossz volt Magyarországon az önéletrajz készítés kultúrája, a fenti lehangoló jelenséget már nem lehet erre fogni, hiszen maga is azt tapasztalja, hogy elképesztően sokat fejlődött a lakosság a CV-készítésben.

A HR-szakember arra is felhívta az Economx figyelmét, hogy a munkaerőpiaci kérdésekkel kapcsolatban érdemes belenézni ezekbe a csoportokba, hiszen 80-90 ezer ember gyűlik itt össze, majd osztja meg élményeit a témával kapcsolatban, és azért ez a szám már bőven reprezentatívnak mondható, ráadásul teljes egészében összecseng azzal a tendenciával, amit ő tapasztal piaci környezetben.

„Sajnos olyan negatív gazdasági spirálban vagyunk egy ideje, amiből nagyon nehezen tud a munkaerő piac kilábalni. Százasával rúgják ki a nagyvállalatok az embereket, és a hirdetések száma is visszaesett” – közölte Istenes Viktória. Elmondta továbbá, hogy ha csak a saját szakmáját nézi, tavaly ilyenkor 100-150 darab olyan hirdetés volt, amelyben budapesti toborzót kerestek, jelen pillanatban körülbelül 30-40 ilyet találni.

A bankoknál csapódik le leginkább a gazdasági probléma

Természetesen megkérdeztük a szakembert, hogy mit gondol, miért alakult így a helyzet a munkaerőpiacon, és elmondása szerint meglehetősen összetett ez a kérdés. Az inflációs helyzet, a negatív gazdasági környezet, a forintromlás mind óvatosságra készteti a cégeket. Több vállalat sem tudja tartani a lépést az árak-, illetve a rezsiköltségek emelkedésével. A cégeknek most sokba kerül itt gyártani vagy működni, így vannak, akik elviszik érdekeltségeiket más országokba. Sokan kivárnak vagy átszerveznek, csökkentik munkaerőállományukat – tehát számos vállalat visszább vesz a költségeiből a hosszútávú működés érdekében.

Istenes Viktória kiemeli, hogy munkaerőpiaci szempontból probléma észlelhető az IT- és a bankszektorban is.

Egyre több bankfiókot zárnak be, és nyilván az sem elhanyagolható, hogy a csökkenő hitelkihelyezés miatt a pénzintézeteknek kevesebb bevételük van – a különadóról nem is beszélve –, így ők is kétszer meggondolják, hogy mire és mennyi pénzt költenek.

Ellenpéldaként említettem, hogy az építőiparban azonban abszolút tapasztalható a munkaerőhiány, de ezt most úgy tűnik, vendégmunkásokkal próbálja megoldani az iparág.

Mi lehet a megoldás?

Istenes Viktória lapunknak úgy nyilatkozott, ahhoz hogy ez a negatív tendencia megforduljon, elsősorban stabil forint szükséges, az inflációt féken kell tartani, és hasznos lenne újra felélénkíteni a befektetői kedvet. A béreket pedig sürgősen rendezni kell, mert, ahogy a KSH legutóbbi jelentéséből is kiderült, még mindig csökken a fogyasztás Magyarországon. Ráadásul a visszaesést elsősorban a kereskedelmi szektor érzi meg, ami azt jelenti, hogy az emberek igenis spórolnak, kevesebbet járnak boltba, vagy olcsóbb termékeket vesznek.

Elmondta továbbá, hogy nagyon fontos lenne a jelenleg 90 napos munkanélküli ellátást kitolni – legalábbis időlegesen, jelen gazdasági körülmények között –, mert az emberek most minimum 4-5 hónapig keresnek munkát. Az sem lenne ördögtől való, hogy az álláskeresési járadék mértékét is megemelnék.

Ezt támasztja alá az Eurostat adatsora is: az idén közzétett 2020-as adatok szerint

Magyarország a sereghajtók között van a GDP-arányos ráfordításban. Hazánk 0,5 százalékkal az utolsó előtti helyen áll a tagállamok rangsorában, nálunk kevesebbet csak a románok fordítanak munkanélküli segélyekkel kapcsolatos kiadásra.

A legjobbak között Ciprust, Spanyolországot, Ausztriát, Máltát, Franciaországot és Olaszországot találjuk, ők mind elérték vagy meghaladták a 3 százalékos értéket. Tőlük egyértelműen fényévekre vagyunk, de még a 2,2 százalékos uniós átlag is beláthatatlan távolságra van.

„A megoldások kapcsán nem győzöm eléggé hangsúlyozni a bérkorrekciót és az álláskeresési járadék bővítését, hiszen az élelmiszer-áremelkedés mellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az albérletárak is az égben vannak. Az ember elsődleges prioritása pedig az, hogy legyen hol laknia és legyen mit ennie” – fejezte be gondolatait Istenes Viktória.