Az árvizek intenzitását számos hidrológiai tényező is befolyásolja (pl. a szárazság és talajvíz mértéke vagy a hóolvadás sebessége), amelyek most számunkra kedvezően alakultak – írja a másfélfok.hu. Semmilyen okunk nincs azonban, hogy hátradőljünk. Az elmúlt 70 év alatt a térségben nem nőtt ugyan az ilyen veszteglő ciklonos időjárási helyzetek gyakorisága, azonban a belőlük hulló csapadék intenzitása igen, és az emberi tevékenység miatt jelenleg kétszer gyakoribbak a nagy csapadékösszegek, írja elemzésében Szabó Péter és Pongrácz Rita.

Kibocsátás-csökkentési és alkalmazkodási erőfeszítések nélkül Boris nem csupán az évtized árvizét hozta el Közép-Európába, de a további hasonló árvizek évszázadát is előrejelezheti.

Az éghajlatváltozás megváltoztatja a folyók vízhozamát is a vízkörforgás révén. A melegedő levegőbe több nedvesség tud párolgás lévén bekerülni, ezáltal egyes régiókban megnövekszik a csapadék, mely egyértelműen növeli az árvizek kockázatát, ugyanakkor egyes időszakokban a nagyobb párolgás jobban is csökkenti a folyók vízszintjét.

Soha ennyi csapadék nem esett még a Felső-Duna vízgyűjtő területén, amióta mérik.

A szeptemberi 5 napos maximális csapadékösszegek hazai sorában a Boris által produkált értékek ugyan kiadták a sokéves szeptemberi csapadékösszeget (Nyugat-Magyarországon annak kétszeresét is), de ez egyáltalán nem tekinthető rendkívülinek, hiszen 1971 óta 6 évben is előfordult magasabb érték. Ennek ellenére az idősor növekvő trendet mutat, és a szeptemberek általában is csapadékosabbá váltak.

Ha viszont a Felső-Duna vízgyűjtő adatait nézzük, akkor kiderül, olyan hihetetlenül extrém értéket kapunk, amelyre még nem volt példa a csapadékmérések kezdete óta.

2002 augusztusában 848 cm-en tetőzött a Duna Budapestnél, magasabban, mint idén, miközben kisebb, kétharmadnyi vízmennyiség érkezett a teljes vízgyűjtőre, ugyanakkor a maximális csapadékban nem találunk ekkora különbséget a két esemény között illetve a 2002-es összeg inkább két napon érkezett szemben Boris 4-5 napjával. A 2013-as „özönvíz” rekordokat döntött.

Boris minden szempontból extrém volt:

  • a legintenzívebb ötnapos csapadékkal járt,
  • a felvízi vízgyűjtő kétharmadán (egy magyarországnyi területen) 100 mm felett esett,
  • 45 százalékán  pedig a 150 mm-t is elérte, azaz
  • a mérések kezdete óta soha nem látott vízmennyiséggel járt.

Felkészültebbek voltunk, és a körülmények is kedvezőbbek voltak Magyarországon:

  • egy hosszabb, száraz időszakban a folyók és a környező talaj vízszintje csökken, így az előforduló heves csapadékot extrém áradás nélkül is el tudják szállítani.
  • a csapadék egy része hó formájában hullott, illetve viszonylag egyenletesen elosztva esett azon a bizonyos 4-5 napon, hazánkat pedig nem igazán érintette a hatalmas mennyiség.
  • a 2013-as rekord árvizet követően sokkal jobban fel voltak készülve a hazai vízügyi szakemberek és állami szervezetek (ahogy külföldön is kevesebb áldozatot szedett Boris).
  • egyéb, hidrológiai folyamatok és beavatkozások voltak a mederben és az ártereken.
  • a meteorológusok a modellek alapján nagyon jól előrejelezték a csapadék mennyiségét és helyét.

A jövőben a klímamodellek szerint a csapadék gyenge csökkenése várható nyáron (elsősorban júliusban és augusztusban), míg ősszel és télen annak növekedése. Ezzel együtt a száraz időszakok hossza nő, ugyanakkor az extrém csapadék gyakorisága, intenzitása és területi kiterjedése várhatóan szintén tovább fog növekedni a konvektív főszezonban (májustól szeptemberig). 

Mindezek sokkal változékonyabbá teszik a Duna vízszintjét is, amely nagyon sok szektort kedvezőtlenül érint majd:

  • a Paksi Atomerőmű működését alapvetően befolyásolja a folyó (és ez esetben a vízszint mellett a víz hőmérséklete is kritikus),
  • a vízgyűjtő terület mezőgazdasága és ökoszisztémája nagyban függ a folyó ingadozásaitól,
  • a hajós turizmus nem üzemelhet árvíz vagy extrém alacsony vízszintek idején,
  • a nagyvárosok ivóvízellátását és közvetve az élelmiszerbiztonságot veszélyezteti.

Az alkalmazkodás mellett elengedhetetlen az üvegházhatású gázok antropogén kibocsátásnak mielőbbi jelentős csökkentése, a fosszilis energiahordozók intenzív felhasználásáról a megújuló energiára való átállás, valamint az energiahatékonyság növelése.