Biztos többen is tapasztalták már, hogy barátjuk, főnökük, házastársuk, kollégájuk ilyenkor a januári időszakban lázasan böngészi az internetet, és várja a labdarúgást érintő aktuális átigazolási híreket. Egyesek azonban egyáltalán nem értik, mi az izgalmas ebben, és miért ideges a kollégája, ha a csapata túl drágán vett egy játékost.
Még pár nap van hátra a téli átigazolási időszakból, így egy gyorstalpaló magyarázóval megpróbáljuk megértetni, mi az a transzferablak, miért nem szeretik a futballügynököket, és hogy ki az a Fabrizio Romano.
Mi az átigazolás a futballban?
Az átigazolás − más néven transzfer − két klub közötti üzleti tranzakció, melynek során a játékos egyik klubból a másikba kerül.
Ha az adott játékos szerződésben áll, a vele szerződésben lévő klubnak általában „kártérítést” – más néven átigazolási díjat – kell fizetni. Ezt általában kivásárlásnak is szokták hívni.
Az átigazolási díj számos tényezőt figyelembe vesz, többek között a játékos vélt minőségét, a szerződés jelenlegi időtartamát, a kereskedelmi értéket és a potenciális értéket.
Hogyan zajlik az átigazolás?
Ha egy csapat leszerződtetne egy játékost, akkor az adott klub képviselője hivatalos, írásbeli megkeresést intéz a játékos jelenlegi csapatához, amely ha nyitott az eladásra, akkor továbbítja a megkeresést a játékos felé, aki ügynökével mérlegeli a lehetőséget.
Ha a távozás mellett dönt, a két klub képviselői megtárgyalják az átigazolási díjat, a záradékokat, és az egyéb pénzügyi tételeket.
Mi a leggyakoribb csalás?
Mit csinál egy játékos ügynöke?
Az ügynökök szolgáltatásaikért díjat számítanak fel – gyakran ügyfeleik bérének egy százalékát –, és bizonyos esetekben bónuszokat követelnek a tárgyalások során vállalt részükért.
A nemrégiben elhunyt Mino Raiola (Paul Pogba és Erling Haaland volt képviselője) és Jorge Mendes (Cristiano Ronaldo egykori képviselője) az elmúlt idők legismertebb ügynökei. Egyaránt híresek és hírhedtek, ám rafináltságukkal, rátermettségükkel olyan ügyfél-portfólióra tettek szert, melynek okán kiérdemelték a szuperügynök státuszt – ezt perszer nem hivatalos, csak a közbeszédben szerepelnek így.
Mikor lehet lebonyolítani az átigazolási üzletet?
Egy évben két hivatalos átigazolási időszak van, ezeket az idősávokat transzferablaknak is hívják.
Minden nemzeti szövetség maga dönt arról, hogy ezek az ablakok mettől meddig vannak nyitva az év során. Általában nyári és téli átigazolási időszakként definiálják ezeket a transzfer-időszakokat, ahol a dátumok az előszezonra, majd a szezon közepére esnek.
Mi az az ingyenes átigazolás? (Free transfer)
Ingyenes átigazolásról akkor beszélünk, ha a játékos egyik klubból a másikba úgy került át, hogy az új klubjának nem kell transzferdíjat fizetni érte. Ez általában akkor történik, amikor a játékos szerződése lejár vagy lejárt egy klubnál.
Ilyen esetben a játékosok szabadon tárgyalhatnak más klubokkal anélkül, hogy régi klubjuk átigazolási díjat kapna, ha már csak legfeljebb hat hónap van hátra a szerződésükből.
Mi az az átigazolási kérelem? (Transfer request)
Az átigazolási kérelem egy játékos formális és hivatalos kérelme az őt éppen tulajdonló klubhoz, amelyben kéri, hogy könnyítsék meg átigazolását egy másik cspathoz.
Ha egy klub nem akarja eladni őt, és sorozatosan elutasítja az ajánlatokat, a játékos dönthet úgy, hogy hivatalos átigazolási kérelmet nyújt be, mert mondjuk nem szereti edzőjét, nem találja a helyét a csapatban, vagy nem bírja az adott ország időjárását.
Az átigazolási kérelmek általában egyfajta „gyere és vigyél el” jellegű könyörgésként szolgálnak, amelyek gyakran arra irányulnak, hogy a játékosok kifejezzék elégedetlenségüket és felhívják magukra a figyelmet, miszerint tárt karokkal várják a kérőket.
Miért ideges a szurkoló, amikor csapata sokat költ valakire, ha nem is az ő pénze?
Azért, mert a tájékozott szurkolók nagyjából tudják, hogy egy adott játékos mennyit ér a piacon. Na persze nem fillérre, de általában meg lehet becsülni, hogy egy adott csatár mondjuk 70 millió euró alatt vagy felett van, és azt is, hogy ki az, aki megéri a 100 milliót is.
A szurkolók általában a Transfermarkt oldalán követik a játékosok árfolyamát, ez egy viszonylag jó igazodási pont, ha valaki tájékozódni akar a piacról.
Az eladó klub általában jó alkupozícióban van, hiszen tőle függ, mennyi a játékos kivásárlási ára. Ha kevésnek tartja az ajánlatot, nem adja el a játékost, és gyakorlatilag addig srófolhatja fel az árat, ameddig kedve tartja, hacsak nem fél attól, hogy az érdeklődő klub azt már túlzásnak találja, és kisétál az ajtón.
Manapság egyébként ezt tartják a futball legmérgezőbb jelenségének, amikor egy 60 milliós játékosért kizsarolnak 95 milliót, így az egész piac torzul.
Miért utálják a futballügynököket?
Megszámlálhatatlan történet kering arról, hogy az ügynökök azért tolják fel játékosaik árát, hogy minél nagyobb jutalék üsse markukat a transzfer során. Ugyanez történik a fizetésekkel, hiszen akad olyan eset is, hogy nem az üzletkötés, hanem a havi fizetés után kapják a jutalékot.
Ezen felül több olyan beszámoló is napvilágra került, miszerint egyes ügynökök a játékosuk vagy annak klubja nélkül tárgyaltak más klubokkal az eladásról, hogy ismét transzfer-jutalékhoz juthasson.
Ki az a Fabrizio Romano?
Fabrizio Romano olasz sportújságíró, akinek szakértelme leginkább a labdarúgás világában történő átigazolásokra terjed ki. Az internetes mémeken a fiúk legjobb barátjának tartják, akiben a fiúk megbízhatnak, ugyanis Romano arról híres, hogy hiteles, ellenőrzött információkat közöl, hiszen kiváló kapcsolatokkal rendelkezik. Ha Fabrizio leír valamit, az általában úgy is lesz.
Kiskapus trükkök: úgy szórják a pénzt, mintha nem lenne holnap
Mindenki kikerekedett szemekkel nézi, hogy miként költhet a Chelsea csillagászati összegeket anélkül, hogy megsértené az UEFA pénzügyi fair play szabályát. Ha többre kíváncsi→Kövesse az Economx.hu-t!
Értesüljön időben a legfontosabb gazdasági és pénzügyi hírekről! Kövessen minket Facebookon, Instagramon vagy iratkozzon fel Google News és YouTube-csatornánkra!