Ausztria kakukktojás Európa szívében: alpesi szomszédunk az uniós tagállamoktól elvárt ukrajnai támogatás mellett, illetve a kontinens szerte központi kérdésként kezelt háborús fenyegetettség ellenére sem akar a NATO tagja lenni, ehelyett
BÜSZKÉN ÓVJA SEMLEGESSÉGI POLITIKÁJÁT, ÉS ENNEK JEGYÉBEN ÉVTIZEDEK ÓTA FEJLESZTI TUDATOSAN SAJÁT HONVÉDELMÉT.
A kötelező sorkatonaság mellett az országban úton-útfélen, például
A NAGYVÁROSI VILLAMOSOKON IS TOBORZÓ REKLÁMOK CSÁBÍTANAK A SZOLGÁLATRA,
más európai társadalmakhoz képest viszont az osztrákok hétköznapjait nem annyira a háború határozza meg, sokkal inkább az egyre égetőbb migrációs problémakör.
Miként viszonyul nyugati szomszédunk az orosz-ukrán konfliktushoz, egy esetleges világháborúhoz, és hogyan élik meg a katonai függetlenséget? Erről beszélt az Economxnak Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő.
Új világrend: érdekes kérdés lett a semlegesség
Modern kori semlegességről az 1815-ös Bécsi Kongresszus óta beszélhetünk, amelyet Európa napóleoni háborúk utáni politikai rendezésére hívtak össze, a korszak nagyhatalmai ekkor ismerték el először Svájc örökös semlegességét. Azóta él az a szokás, hogy a nagyhatalmak függetlennek nyilvánítanak egy adott államot, ami egyfajta garanciát is jelent, enélkül viszonylag keveset ér a katonai szuverenitás – magyarázza Somkuti Bálint.
Ausztria 1955-ben szerezte vissza a semlegességét, amikor területéről kivonultak a megszálló seregek, és azóta sem csatlakozott a NATO-hoz, ellentétben a finnekkel vagy a svédekkel. Előbbiek tavaly, utóbbiak idén lettek az észak-atlanti szövetség tagjai.
EZZEL A KÉT HAGYOMÁNYOSAN FÜGGETLEN ORSZÁG FELADTA ÉVSZÁZADOS SEMLEGESSÉGÉT.
Azzal érveltek, hogy Oroszország, mint a Szovjetunió örököse, garantálta a függetlenségüket, ahogy Ukrajnáét is, de az utóbbi elleni támadással ez a garancia érvényét vesztette. Somkuti Bálint arra is rámutatott, hogy
SVÁJC ESETÉBEN IS ÉRDEKES SZEMPONTOK MERÜLTEK FEL, MIUTÁN AZ ALPESI ÁLLAM NEMRÉG HELYT ADOTT AZ OROSZOK SZEREPVÁLLALÁSÁVAL KAPCSOLATOS BÉKEKONFERENCIÁNAK.
Oroszország hivatalosan is felszólította Svájcot, hogy tartsa be a semlegességére vonatkozó hozzáállást a konfliktusban. Látható tehát, hogy
ÉRDEKES KÉRDÉSSÉ VÁLT A SEMLEGESSÉG AZ ÁTRENDEZŐDŐ VILÁGRENDBEN.
Magyarország függetlensége bajosan megoldható
A semlegességnek a katonailag nehezen támadható földrajzi elhelyezkedés is jellemző feltétele.
Ausztriát az Alpok védi, míg Finnország az ezer tó országa, Svédország pedig annyira távol van mindenkitől, hogy tényleges, közvetlen katonai veszély nem fenyegette még akkor sem, amikor Ukrajna megtámadása után kezdeményezte felvételét a NATO-ba, a döntés inkább politikai volt.
Viszont például Magyarország semlegessége nagyon nehezen lenne kivitelezhető a nagy, nyílt területei miatt, amelyet nem védenek a határon kívülre került hegyek sem – mondta a szakértő.
Ausztria tartja magát, és inkább zsebbe nyúl
Ausztria eddig sikeresen maradt ki az orosz-ukrán konfliktusból, bár amikor az első Szabadságpárti koalíció létrejött, az EU közel olyan durva fellépést valósított meg velük szemben, mint most Magyarországgal. Ekkor az osztrákok nyitottak Oroszország felé, amely a mai napig fennáll a különböző szankciók és egyebek ellenére.
Mint Somkuti Bálint jelezte, nyugati szomszédunk a felszínen ugyan támogató, a mélyben viszont – a többi európai államhoz képest – más módokon áll az ukrajnai honvédő háborúhoz.
AUSZTRIA MIVEL NEM NATO-TAG, HANEM SEMLEGES ORSZÁG, KOMOLY ÖSSZEGEKET KÖLT A HONVÉDELMÉRE,
messze többet, mint az éves GDP NATO által elvárt 2 százalékát.
A semlegesség továbbá abban is megnyilvánul, hogy
AZ OSZTRÁKOK NEM HALÁLOS ESZKÖZÖKKEL SEGÍTIK UKRAJNÁT,
hanem alapvetően védőfelszereléseket és például logisztikai támogatást nyújtanak. A légvédelmük is inkább védekezésre alkalmas, mint támadásra, kisebb képességekkel rendelkezik, mint Csehországé vagy Magyarországé, hogy ne legyen fenyegető egyik szomszédjára sem.
Hat hónap szolgálat, ütőképes önbizalom
Ausztria évtizedek óta jelentős forrásokból fejleszti a hadseregét, a sorkatonaság intézményét fenntartották a hidegháború végével is.
A sorkatonaság hat hónap kötelező szolgálatot jelent, ennyi idő alatt a fiatalok fegyveres alapismereteket sajátítanak el, és bizonyos eszközökre is kapnak kiképzést, hogy ezzel is az ütőképes hadsereg tagjává válhassanak.
Ez alapvetően a hadsereg gerincét képezi, emellett vannak az úgynevezett specialisták, azaz a hivatásosok, akik a rendkívül modern, komoly felkészülést igénylő lőszereket, légvédelmi rakétákat, harckocsikat, radar rendszereket, tüzérségi eszközöket kezelik – sorolta Somkuti Bálint.
Kapkodnak Nyugaton: visszaüt a pacifista szemlélet
Az Economxnek nyilatkozó szakértő kitért arra is, hogy az elmúlt évtizedekben EU szerte csökkent a katonai pálya vonzereje, köszönhetően annak a szélsőségesen pacifista hozzáállásnak, amely alapjaiban ellentétes a honvédelem fogalmával.
Emögött annak a logikai menetnek a megtörése áll, amely arról szól, hogy egy hivatásos katona a haza védelmére esküszik fel, és a társadalomnak abba a csoportjába tartozik, amely legális felhatalmazást kap az ölésre is – megszegve a gyilkosság tilalmára vonatkozó tabut – mondta Somkuti Bálint, hozzáfűzve, hogy egy katonával szemben az is elvárás, hogy adott esetben meghaljon az országért, a nemzetért. Csakhogy az erőszakos védelem, az önvédelem elleni, szélsőséges uniós fellépés miatt a katonaság általánosan leépült.
Pedig szükség van erős seregekre, ezért kapkodnak Nyugaton, ahol igyekeznek mindenféle eszközökkel minél többeket a katonaság felé terelni.
EGYELŐRE AZ EURÓPAI HADSEREGEK LETOLT NADRÁGGAL ÁLLNAK EGY ESETLEGES, NAGY FEGYVERES KONFLIKTUS ELŐTT
– fogalmazott Somkuti Bálint, aki szerint nem meglepő tehát, hogy reneszánszát élik a toborzó kampányok, még Ausztriában is, ahol segítségre sem számíthatnának a NATO-tól.
Holott valóban létezik egy orosz katonai fenyegetés, különösen ott, ahol az Egyesült Államok nem tudja vagy nem akarja megvédeni Európát – emelte ki.
Az iparukat sem hagyták cserben
A hadsereg komoly felvevőpiacot is jelent a hazai ipar termékeinek, és Ausztria igyekszik mindent hazai forrásból megoldani, pedig ez a fajta hozzáállás a hidegháború utáni időszakban ugyancsak elkopott. Az európai ipar globalizálása azzal is járt, hogy a hadseregek egyre kevésbé vásároltak olyan haditechnikai vagy más eszközöket, amelyet a védelemben felhasználtak.
Az egyes államok viszont mostanra rádöbbentek arra, hogy ha mindent kiszerveznek Kínába, akkor nemcsak a kereskedelmi termékekkel lesznek zsarolhatók, hanem olyan acélipari félkész termékekkel is, amelyekből alkalomadtán fegyvert gyártanak – állapította meg a biztonságpolitikai szakértő, aki szerint Ausztria hadiipara viszonylag erős, a legtöbb fegyverrendszerét saját forrásból szerezte be.
Nem lehet eltaposni a függetlenséget
Ezzel együtt Somkuti Bálint szerint
NEM VALÓSZÍNŰ, HOGY HA A NATO FEGYVERES KONFLIKTUSBA SODRÓDIK, ABBÓL GYORSAN ATOMHÁBORÚ LESZ, MERT AZ SENKINEK NEM ÉRDEKE.
Az osztrákok pedig, mivel függetlenek, és hagyományosan ki akarnak maradni mindenfajta háborúból, a mindennapokban nem feszülnek ezen. Elég távol élnek mindenfajta konfliktuszónától, és tudatában vannak az erős, önálló védelmüknek, amin a meghatározó politikusok sem akarnak változtatni. A NATO-tagság kérdésében egyértelmű különutas politikát folytatnak, főként, hogy az osztrákok többsége függetlenségpárti – összegezte, kiemelve, hogy elméletileg senki nem kényszerítheti arra Ausztriát, hogy feladja a féltve őrzött semlegességét.
Igaz, hogy a legnagyobb partner, Németország ugyan tudna hatást gyakorolni, de a sógorok inkább büszkék arra, hogy ők nem németek, ezért egy ilyen irányú nyomás a szomszédból éppen az ellenkező hatást érné el.
Ugyanakkor, Magyarország példáján is látható, hogy az Európai Bizottságnak vannak eszközei a nyomásgyakorlásra. Megjegyezte:
Ausztria egy fejlett állam, nettó befizető, ezért velük szemben nem lehet a támogatások megvonásával fellépni, de már voltak példák különböző korlátozásokra.
Inkább a migráció a sógorok nagy gondja
Napjainkban sokkal inkább foglalkoztatja Ausztria polgárait, hogy rengeteg olyan problémát sikerült az ellenőrizetlen migrációval importálni, amelyek mostanra égetően fontos, megoldandó feladatokat jelentenek.
Menekültügyek a választási kampány fókuszában
Egy friss felmérés azt mutatja Ausztriában, hogy a bevándorlás és a menekültügy kérdése döntő szerepet játszik majd a Nemzeti Tanács őszi választási kampányában. A Puls24-en közölt közvéleménykutatás szerint azon parlamenti pártok, amelyek az országos választáson az első helyet remélik, a szavazóikat a számukra legfontosabb témákban, vagyis a migráció és a menedékjog kérdésében kell meggyőzzék. Emellett kiemelt jelentőségűek a sógoroknál a lakhatás, az egészségügy, az infláció és a klímavédelem kihívásai.A migráció jobban aggasztja az osztrákokat, mint az, hogy egy külső katonai fenyegetésre készüljenek – húzta alá szakértő, megjegyezve, hogy a menekültügyi kihívások sem a külföldiségről szólnak, de nem is a vendégmunkásokról. Például a szerbekkel, a magyarokkal vagy a csehekkel általában nincsenek is problémáik, ellentétben a németül nem beszélő, afrikai, közel-keleti migránsokkal.
A fő gondokat az okozza, hogy nekik nem mutatták be a befogadó országok törvényeit, szokásait, elvárásait az évtizedek óta tartó, kontroll nélküli bevándoroltatási folyamatban.
Ezzel olyan emberek milliói áramlottak Nyugat-Európába, akikről egyrészt a mai napig nem tudunk semmit, ráadásul nincsenek rákényszerítve arra, hogy betartsák a szabályokat – jellemezte az unió neoliberális migrációs szemléletét, amely szerinte túlmutat az áldozatként bemutatott bevándorlók iránti segítő szándékon, sokkal inkább olyan, tudatos folyamatra utal, amely ráégni látszik Európára.