Benne van a pakliban az ezer forintos benzin a magyar kutakon

Korábban az Index interjút készített Hernádi Zsolttal. A Mol első emberétől megkérdezték, hogy milyen üzemanyagárat prognosztizál 2024-re. Elmondta, hogy valószínűleg jelentős árcsökkenés nem várható, az árak alakulására döntő hatással vannak külső tényezők: ilyenek a szemünk előtt zajló háborúk, amelyek sora könnyen lehet, hogy további konfliktusokkal bővül. 

Napjainkban sajnos a konfliktusok megoldására egyre gyakrabban nem békés megoldást keresnek a felek. És ezeknek hatása van az árakra. Hogy egy aktuálisan fenyegető esetet említsünk, egy közel-keleti front megnyitása akár 15 százalékos áremelést is eredményezhet a hazai piacon. Ez a szám ugyanakkor spekulatív, a válságok súlyától és konkrét jellegétől függően sokkal nagyobb árrobbanás is lehet. Ha újabb front nyílik a térségében, és a globális olaj- és gázkereskedelem Széll Kálmán terét, a Hormuzi-szorost lezárják, ahol a teljes kőolajpiac 20 százaléka halad át, akkor akár 70-80 százalékos áremelkedéssel is lehet számolni. Az ökölszabály szerint 1 százalékos termeléskiesés a világpiacon rövid távon 10 százalékos áremelkedést indukálhat

– világított rá Hernádi Zsolt. Ennek a forgatókönyvnek a valószínűségéről kérdezte meg lapunk Magyarország meghatározó geopolitikai szakértőit.

Minden szem Iránra szegeződik

Az október 7-i Hamasz terrortámadás és az izraeli hadművelet megkezdése óta folyamatos fennáll az a kockázat, hogy a háború eszkalálódik. Ebben az esetben kiszélesedik olyan országokra melyek vagy olajtermelő országok – Irán, Szaúd-Arábia, Irak –, vagy képesek elzárni a kritikus olajszállítási útvonalatakat, mint a Hormuzi-szorost. 

– mutatott rá lapunknak Tatár Mihály, az Oeconomus vezető elemzője, ugyanis az OPEC az olajárak felfelé nyomása érdekében egyre agresszívabb termelés-visszafogását eddig Irán felfutó olajtermelése ellensúlyozta a történelmi rekordra felfuttatott amerikai termelésen túl. 

Másfelől, Irán komoly katonai erőforrásokkal rendelkezik – speciális katonai motorcsónakok, drónok, ballisztikus rakéták –, kifejezetten arra a lehetőségre kialakítva, hogy el tudja zárni a Hormuzi-szorost, és csapást tudjon mérni a szaúdi és iraki olajtermelő létesítményekre.

Az eddigi események alapján azonban Irán el akarja kerülni a közvetlen háborút az Egyesült Államokkal és Izraellel, megelégszik azok zaklatásával

– világított rá az Oeconomus vezető elemzője. Példaként hozta az amerikai bázisokat támadó iraki milíciák és az izraeli célpontokat támadó Hezbollah támogatását fegyverekkel, hírszerzéssel, finanszírozással, de ide sorolja a húti támadásokat is az olajtankerek ellen.

A szakértő szerint ebben a tekintetben az USA lépései nagyon meggyőzőek lehettek: Az amerikai haditengerészet felvonult a Közel-Keleten és miközben Washington óva intette Teheránt a beavatkozástól, kilátásba helyezett egy 10 milliárd dolláros „jutalmat” is, szankciós könnyítések formájában. Éppen ezért az olajpiac eddig nagyon nyugodtan fogadta az eseményeket, a WTI típusú olaj ára 70 dollár környékén kereskedik, tehát ott van, ahol a nyáron is, jóval a terrortámadás előtt.

A piaci szereplők megítélése szerint tehát amíg Irán nem része a közel-keleti háborúnak, addig a vörös-tengeri események – a húti támadások – bár zavaróak, de kezelhetőek

– véli az Oeconomus vezető elemzője, aki szerint amíg Irán közvetlenül nem segíti a hútikat, addig az olajtankerek védelme „rendészeti jellegű” feladat, amit könnyen meg lehet majd oldani, a piac szemszögéből nézve. 

Az igazi kockázat olajpiaci szempontból tehát az, ha Irán úgy dönt, közvetlenül bekapcsolódik a háborúba – például azért, mert Izrael bevonul Libanonba, hogy ott megtámadja és felszámolja a Hezbollah-ot, Irán szoros szövetségesét.

A szakértő szerint ez azonnali pánikot váltana ki az olajpiacon, ugyanis Hormuzi-szoroson a napi olajkínálat 20 százaléka halad át folyamatosan, az iráni és szaúdi olajtermelés pedig összesen 12 millió hordó, a világ napi olajfogyasztásának több mint tizede. 

Egy ilyen esetben az olaj árába egy napi 10-20 millió hordós ellátási zavar árazódna be, ami könnyen rekord magas olajárakat jelentene, akár 130-140 dollár a mostani 70 helyett

– világított rá Tatár Mihály, megjegyezve, hogy a Hormuzi-szoros és az iráni ballisztikus rakétaprogram problémája évtizedek óta ismert, tehát vannak ilyen eshetőségre katonai, logisztikai tervek, illetve minden nagy gazdaság jelentős olajtartalékkal rendelkezik. Az USA ma már több olajat termel, mint Szaúd-Arábia és Irán együttvéve. A helyzet tehát súlyos lenne, de nem megoldhatatlan, még ebben az esetben sem.

– jelezte lapunknak egy, a hazai üzemanyagárakat napi szinten elemző ágazati szakértő, hozzátéve, hogy az olaj árának változása rövid időn belül érezhetően beépül a hazai üzemanyagárakba. Hangsúlyozta azonban, hogy a Hormuzi-szoros lezárásának elenyésző az esélye, ráadásul senkinek sem állna érdekében. 

Már meg is nyílt az új front?

Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője szerint gyakorlatilag már meg is nyílt az új közel-keleti front, hiszen folyamatos ellenségeskedés folyik Irán és a nyugati világgal szövetségi viszonyt kereső Szaúd-Arábia és szövetséges Izrael között. 

Olajipari szempontból a kérdés, hogy mennyire biztosítható a szabad kőolaj kereskedelem fennmaradása, mert ha az sérül, akkor a régióból kimenő export korlátozódhat, ami felhajtja az árakat

– világított rá az olaj- és gázipari szakértő. Megjegyezte, hogy egyelőre nincs jele annak, hogy az Arab-Öbölből származó kőolaj – amely a globális export közel fele – ellátása sérülne. A Vörös tenger ebből a szempontból kevésbé lényeges, mert kevesebb termék megy át rajta, illetve ki lehet kerülni nagy költségen Európa megkerülésével. 

Nem sok eséllyel, de megtörténhet a legrosszabb

Arra a kérdésünkre, hogy mennyi esély van arra, hogy a Hormuzi-szorost lezárják, a szakértő azt válaszolta, hogy ez még sohasem következett be az olaj történelme során, de nem lehet kizárni, hogy egyszer megtörténik. 

– véli az Erste szakértője. „A Hormuzi-szoros kiiktatása mindenesetre casus belli lenne egy Irán elleni háborúra Izrael és Szaúd-Arábia részéről” – fűzte hozzá. 

Ha ez az alacsony valószínűségű esemény megtörténik, az valóban komolyan megemeli az olaj árát, a 70-80 százalék reális ebben az esetben

– erősítette meg Pletser Tamás. „Amíg tart a szárazföldi hadművelet a Gázai-övezetben mindig magas a kockázata annak, hogy a főbb szállítási útvonalak környezetében akár a húszi lázadók, vagy esetleg más iráni szövetséges milíciák tovább élezik a helyzetet” – ezt már Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője, és Somkuti Bálint, ugyanannak a műhelynek a kutatótanára, egyben biztonságpolitikai szakértője jelezte lapunknak. Hozzáfűzték, hogy ezen szervezetek irreguláris jellege egyben az általuk jelentett fenyegetés méretét is korlátozzák. Hadiipar és jelentős háttérország nélkül a modern hadviselésben súlyuk nem nevezhető jelentősnek. 

Bár meglepetéseket mindig tudnak okozni, lásd 2006-ban a modern izraeli korvett megrongálása felszín-felszín rakétával, vagy a húszik hasonló támadásai, illetve az általuk indított rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták, azonban a modern fegyveres erők viszonylag könnyen semlegesíteni tudják ezeket

– világítottak rá a szakértők, akik szerint az igazi kérdést Irán szándékai jelentik, de a Hezbollah viszonylagos passzivitásából az valószínűsíthető, hogy nem áll szándékában a helyzet fokozása. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy jelenleg Kína az iráni olaj messze legnagyobb (közel 90 százalékos) és a szaudi olaj egyik legnagyobb (20 százalék feletti) importőre, így alapvetően fontos számára a szállítás folyamatossága, azaz visszafogni Iránt.

Senkinek sem érdeke a konfliktus eszkalálódása

Úgy tűnik, hogy a világrend megváltoztatására törekvő hatalmak közül Oroszországnak sem áll érdekében a krízis továbbélezése, így rövid távon nem várható változás ezen a területen – világítottak rá az MCC geopolitikai szakértői. 

Legközelebbi esemény, amely hatást gyakorolhat a helyzetre az a január 13-i tajvani választás, de ennek következményei is inkább középtávon lesznek érezhetőek 

A választási év kezdetével az amerikai kormányzatnak sem kedvezne a voksolás előtt egy ilyen súlyú hatásokkal járó esemény, amely az elkerülhetetlenül magas olajárak miatt az amerikai gazdaságra is jelentős negatív hatással lenne – vélik a szakértők.   

A Hormuzi-szoros lezárásának és az ehhez hasonló események esetében a tengereken folyó hadihajó mozgások adják a legtöbb támpontot az elemzők szerint. 

A friss hír, amely szerint a Gerald R. Ford repülőgéphordozót és kíséretét kivonják a Földközi-tenger keleti részéről arra utalhat, hogy csökken a feszültség a térségben

– magyarázták lapunknak az MCC elemzői. Megjegyezték ugyanakkor, hogy bármikor érkezhet egy ezzel ellentétes információ, például arról, hogy a helyére egy másik hordozó csapásmérő kötelék (carrier strike group) érkezik, de egyelőre több jel mutat arra, hogy Irán jelenleg nem igyekszik tovább élezni a helyzetet. 

A Bab el Mandáb szoroshoz küldött – a hírekben tévesen rombolóként azonosított – iráni Alborz fregatt egy régebbi, kisebb felszíni hajó. 1500 tonnás vízkiszorításával és fegyverzetével inkább egy rakétás korvett, és az idős, 51 éves hadihajó többször kisebb, mint a környéken járőröző nyugati kötelék legtöbb egysége, így megjelenése inkább erkölcsi-diplomáciai támogatás a húsziknak, mint tényleges katonai

– magyarázták, hozzátéve, hogy a Vörös tenger bejáratánál, az európai és nyugati szállítások szempontjából kiemelt fontosságú Szuezi-csatornához vezető útvonalon ettől függetlenül előfordulhat komolyabb összetűzés, azonban a Prosperity Guardian néven futó nemzetközi műveletben résztvevő hadihajók eddig sikeresen akadályozták meg a húszik további támadásait a kereskedelmi hajózás, és Izrael ellen.

Az Index Hernádi Zsolttal készült interjúja után a horvátországi nyersolaj-szállító cég határozottan visszautasította a Mol elnök-vezérigazgatójának a szállítási díjak mértékével kapcsolatos állításait. Erről itt olvashat bővebben.