Több mint négy és félezer milliárdos hiány keletkezett tavaly az államháztartási mérlegben, melynek több mint ötödét az elmaradt áfabevétel okozta, holott tavaly minden eddiginél nagyobb adóprés alá kerültek a magyarok. Az is mindenki számára egyértelművé vált, hogy az elmúlt évek drasztikus inflációs hullámai után a lakossági fogyasztás visszaesett, és már azok sem költenek, akiknek lenne miből. Bod Péter Ákos közgazdászt, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnökét kérdeztük a kialakult helyzetről és a lehetséges megoldásokról. Interjú.

–Tavaly ilyenkor ezermilliárddal több államháztartási bevételre számított a gazdasági kormányzat, ám kiderült, hiába. Mi az oka az előirányzott áfabevételek látványos elmaradásának?

Kapcsolódó

Kezdjük talán azzal, hogy a 2023-as költségvetés eleve különösen gyenge alapon nyugodott, mondhatni, futóhomokra épült. Hiszen a kormányszervek például másfél százalékos gazdasági növekedést feltételeztek a 2022-es rendkívüli év bázisán, eközben a ténylegesnél jóval kisebb inflációban reménykedtek. S bár február közepéig még várnunk kell a tavalyi GDP első becsléséig, mindenki abból indul ki, hogy annak mínusz lesz az előjele. Nem csupán arról van szó, hogy kisebb lett a növekedés, hanem hogy egyáltalán nem történt növekedés 2023-ban. Elemzők szerint amúgy is kizárt volt, hogy a 2022-es túlfűtött, választási-osztogatós év után 2023-ban is növekedés legyen.

Tehát eleve rossz volt a tervezés, s ez azért lényeges, mert miközben most a kieső adóbevételről beszélünk, addig a kiadási oldalon a minisztériumok azzal számoltak tavaly, hogy lesz gazdasági növekedés, és ennek megfelelően születtek az éves kiadási terveik.

Továbbá az sem mindegy az államháztartás szempontjából, hogy miből áll a növekedés, ha mégis van valamelyik szektorban. Hiába pörögne a kivitel, ahogy egyébként nem ez volt a helyzet, és nőne az import, ami pláne nagyot esett tavaly, a külkereskedelemből akkor sem lenne annyi állami bevétel, mint a lakossági fogyasztásból. Abban viszont valóban súlyos visszaesést tapasztalhattunk az éves szinten tizenhét-plusz százalékos infláció miatti reálbércsökkenés nyomán.

Kép: Economx.hu

–Ön volt döntéshozói és tanácsadói szerepben is. Mi zajlik le a gazdasági kormányzatban, amikor észlelik, ezermilliárddal elszámolták a bevételi oldalt?

Az már a tavalyi év első felében kiderülhetett a kormányzati körökben, hogy nem fog stimmelni a végeredmény. Az online pénztárgépeknek köszönhetően nyilván érzékelte a NAV, hogy nem jönnek úgy az adók, mint várták. Külön ügy az üzemanyag-forgalom, ott lehetett látni, hogy miután kivezették a hatósági árat és így vissza-piacosították a kereskedelmet, esett a fogyasztás, végül mintegy húsz százalékkal.

A költségvetési pozíció komoly romlásából volt is vita, megkezdődött az okok, vagy másképpen a felelősök keresése.

Jómagam is ültem olyan nyílt vitán a Közgazdasági Társaság rendezvényén Matolcsy György jegybankelnök és Varga Mihály pénzügyminiszter mellett, majd másnap megjelent Nagy Márton, akkor gazdaságfejlesztési miniszteri pozícióban, ahol egészen látványosan felszínre törtek a döntési körön belüli szakmai ellentétek.

–Ha már év közepén látták a hiány mértékét, mit lehetett volna tenni?

Drasztikus reformokat a kiadási oldalon. Mondjuk, erre volt is próbálkozás, Lázár János miniszter például beruházási miniszterből kiruházási miniszterré vált, amint elkezdte vagdosni a beruházásokat. De régi, szomorú tapasztalat, hogy egy elindított beruházást már nehéz leállítani, meg ha leállítják is, attól még olyan költségek felmerülhetnek, mint az ingatlan őrzése. Jobb lett volna, ha eleve nem a növekedési ígéretből indulnak ki, hanem abból az előre látható, logikailag kikövetkeztethető helyzetből, hogy a túlfűtött 2022-t nem követheti egy hasonlóan dinamikus év. A gazdasági teljesítmény, ami másfelől az állam adóalapja, nem vágy kérdése. Szóval úgy látom, hogy a kormányzati reagálás kései és lassú volt.

Kép: Economx.hu

–Annak ellenére nem érte el a fogyasztáshoz kapcsolt adók mértéke a kormányzat által kívánt szintet, hogy erőteljesebb volt az adóprés. Az egy évvel korábbihoz képest tavaly kétezer milliárd forinttal több adót fizettek be a magyarok a költségvetésbe...

Sok vonatkozásban a rekord infláció segíthet a pénzügyminiszternek, hiszen nemcsak a fogyasztási adóknál, hanem a bérek utáni adótételeknél elvileg az államkasszát táplálja a vártnál nagyobb infláció. A munkáltatók ugyanis kénytelenek valamennyit emelni a béreken évközben, hogy megtartsák a dolgozókat, és ennek a bértöbbletnek az egyharmada a költségvetésben landol. De látni kell, hogy 2023-ban a bérek átlagos reálértéke esett, az emelések üteme nem tudott lépést tartani a fogyasztói árak éves emelkedésével. Ez pedig nemcsak a munkavállalóknak fáj, de a bérjáradékok sem pörögtek olyan ütemben az államnak, mint a bolti kasszák a lakosoknak. Másfelől viszont beszélnünk kell az olyan megugró költségekről, mint amilyen az állami kamatkiadás (2 764 milliárd forint – a szerk.). Annak mértéke '22-ben még közel sem volt ennyire brutális. Valahogy így jött össze, hogy a költségvetés hiánya tavaly meghaladta a négy és félezer milliárd forintot.

–Lássuk a négy és félezer milliárdos kérdést. Milyen lesz az idei év?

Erre nehéz válaszolni, mert kétnaponként mást mondanak a legkomolyabb elemzők is a sok bizonytalanság miatt. Ugyanakkor az ember, a tavalyi évből kiindulva, kicsit mosolyogva fogadja a pénzügyi kormányzat előzetes számításait. Idén a bruttó hazai termékhez viszonyítva 2,9 százalékos hiányt várnak. Azért pont ennyit, mert a közösen elfogadott uniós szabályok értelmében minden tagállamnak 3 százalék alatt kell tartania a deficitet. Ha a hiány nagyobb, mint három százalék, akkor az Európai Bizottság, a miniszterelnökök felkérésére, 2024-től ismét kiküld egy szakértői csapatot annak firtatására, hogy mit is tesz az érintett kabinet a helyzet korrigálására. És nem nagyon szeretik a kormányok, amikor a látogató érkezik Brüsszelből. Jellemző, hogy miután ezt a szabályt 2020-ban felfüggesztették, rögtön milyen irdatlan deficitet produkált a magyar állam a Covid évében, de sajnos azt követően is.

A tavaly adat csaknem 6 százalék – ebből kellene idén lemenni az idei GDP 3 százaléka alá. Nos, Varga Mihály a napokban szóba hozta, amit az elemzők már gyanítottak, hogy ezt a 2,9 százalékos hiánycélt talán nem egy, hanem két év alatt fogják teljesíteni.

Ez magyarul annak a kormányzati beismerésnek az előkészítése, hogy az idén nem tartható a költségvetési törvénybe beleírt egyenleg-adat. És itt van a finanszírozási oldala is az ügynek: az állam bocsáthatna ki több kötvényt a tervezetten felüli deficit miatt, csak ez drága megoldás lenne a mostani kamatszintek mellett.

Kép: Economx.hu

–Milyen következménye lehet annak, ha nem sikerül tartani a hiánycélt?

A kamatkiadásokon túl lennének politikai hatások is. Valószínűleg Orbán Viktor miniszterelnököt elég kellemetlenül érintené, ha a magyar kormányt Brüsszel ismét többletdeficit-eljárás alá vonná. Márpedig, ha év közepén az látszik a kötelező adatszolgáltatásokból, hogy nincs meg a 2,9 százalék alatti hiány, akkor elindul az eljárás. Az innentől hatalmi, politikai döntés kérdése, hogy mi a kellemetlenebb.

Fogadni a brüsszeli látogatókat? Vagy az, hogy a magyar kormány mégis kénytelen már az idén teljesíteni a kötelező határértéket, megszorításokkal?

Ráugrani két lábbal a fékre, mint egy lejtőn lefelé robogó busznál szokás. Mindkét lehetőség kellemetlen.

–Az elemzők abban is egyetértenek, hogy a hitelpiac is szenved, és amíg a hitelláb gyenge, nem indul be a fogyasztás sem.

Ez önmagában igaz. De én konzervatív alapállásomból rögtön figyelmeztetném is azokat, akiknek a jövedelme vagy az üzleti pozíciója nem bombabiztos, hogy csak akkor vegyenek fel hitelt és csak arra, amikor az anyagi helyzetük valóban alkalmas rá, és ha a cél nagyon fontos. A fogyasztást nem lehet hitelből tartósan növelni, csak valamennyit előbbre lehet azt hozni mára, megfizetve kamatostul az árát később.

Tudom, hogy a kiskereskedőknek nem hangzik jól, ha valaki óvja a vásárlót a túlzott lelkesedéstől. De úgy látom, hogy 2024 még nem az az év lesz, amikor már zsákban van a gazdasági növekedés, minden szép és jó. Egyáltalán nem ilyennek látom sem a világ, sem hazánk helyzetét. Ezért én senkit se biztatnék arra, hogy kerül, amibe kerül alapon, hitelből vásároljon. Még akkor sem, ha a kamatlábak a mostaninál egy-két százalékkal lejjebb mennek. Ennél törékenyebb a magyar gazdaság, hiába vár a kormány ettől az évtől 3,6 százalékos növekedést vár. Sőt mondott már be miniszter 4 és afölötti növekedési ütemszámot. Annak az lehet a magyarázata, hogy idén megint választások lesznek, és ilyenkor a miniszter optimista. Nehogy az év második fele keserű szájízt hagyjon maga után.