A jelentés szerint az orosz olajbevételek korlátozására irányuló nyugati erőfeszítések, miután Moszkva háborút indított Ukrajna ellen, egy évvel az első megállapodás óta lényegében kudarcot vallottak, ezért Kijev okkal követel szigorúbb lépéseket – írja a Politico.

A G7-országok és az EU tavaly decemberben 60 dolláros hordónkénti plafont szabtak ki az orosz nyersolajra, hogy megpróbálják stabilan tartani a globális olajellátást, miközben a Kreml háborús kasszáját kiéheztetik. A széles körű kijátszás, a tátongó kiskapuk és a folyamatos üzemanyagüzlet azonban azt jelenti, hogy Moszkva még mindig milliárdokat keres a legfontosabb exportcikkén, amit a háború meghosszabbítására használhat.

Nem mintha az árkorlátozásnak nem lett volna hatása. Az elmúlt egy év során a rendszer 34 milliárd eurónyi exportbevételtől fosztotta meg a Kremlt, ami az idei év mintegy kéthavi bevételének felel meg

– derül ki a Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) agytröszt Politicóval megosztott új elemzéséből.

Ez azonban jóval kevesebb, mint amit a szabályokat kidolgozók reméltek; ráadásul a hatás 2023 első felében volt a legintenzívebben érezhető, mielőtt elkezdett volna elhalványulni. Az orosz olajat most következetesen a 60 dolláros határérték felett adják el.

„Az árplafon hatása korlátozott volt a nem megfelelő ellenőrzés és végrehajtás miatt” – mondta Isaac Levi, aki a CREA Európával és Oroszországgal kapcsolatos munkáját vezeti, mivel a nyugati nemzetek nem tudtak fellépni a szankciók kiskapui ellen. 

A jelentés szerint a hiány részben annak köszönhető, hogy a kereskedők egyszerűen figyelmen kívül hagyták az árplafont, és az orosz olajat hordónként nagyjából 70 dollárért adják el.

A kutatók szerint az orosz olajszállítmányok mintegy 48 százalékát a G7- és EU-országok tulajdonában lévő vagy ott biztosított tartályhajókon szállították; elméletileg az árplafonnak ezekre a hajókra kellene vonatkoznia, amelyek a globális flotta túlnyomó többségét teszik ki, a gyakorlatban azonban kevés üzemeltető került a célkeresztbe.

Finomítói kiskapu, aminek India örülhet nagyon

Egy finomítói kiskapu szintén aláásta a nyugati erőfeszítéseket. Az olyan országok, mint India, olcsón vásárolnak hatalmas mennyiségű orosz nyersolajat, feldolgozzák, majd korlátozások nélkül eladják bárkinek, aki akarja. Ez azt jelenti, hogy az európai fogyasztók tudtukon kívül orosz nyersolajból előállított benzint, dízelüzemanyagot és repülőgép-üzemanyagot használhatnak, és ezzel egyidejűleg áttételesen Moszkva fegyveres erőit pénzelik.

Újdelhi az elmúlt évben 134 százalékkal növelte az orosz kőolajimportot, amely az orosz tengeri nyersolaj-kereskedelem csaknem felét teszi ki, ezzel párhuzamosan az üzemanyagtermékek indiai exportja az EU-ba az egekbe szökött. Bár technikailag nem sérti az uniós szankciókat, Ukrajna felszólította Brüsszelt, hogy tiltsa be ezeket a harmadik félnek történő eladásokat.

A nyugati kormányok csak néhány személyt vontak felelősségre a szabályok be nem tartása miatt, és az állítólagos szabálysértésekkel kapcsolatos vizsgálatok is ritkák. Eközben Oroszország nyíltan semmibe veszi a tilalmat, miközben öregedő tartályhajókból álló árnyékflottájával igyekszik elfedni a szállítások valódi eredetét. A szankciók nem csökkentették a Kreml háborús étvágyát.

A Politico által látott tervezet szerint az uniós országok most tárgyalnak arról, hogy Brüsszel Oroszország elleni szankcióinak „12. fejezetében” milyen új módszerekkel lehetne szigorítani a felső határ betartását, beleértve a kereskedők és a hajóbérlők új kötelezettségét, hogy adatokat szolgáltassanak a szállítmányokról. Janis Kluge, a Német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének vezető munkatársa szerint azonban a betartás biztosításának hatékonyabb módja lenne a kereskedők és a szállítmányozók szankciókkal való fenyegetése.