A KPMG felmérése szerint

  • az EMA régióban a biztosítók 79 százalékának van globális ESG stratégiája,
  • a válaszadó társaságok 49 százaléka mondta, hogy a stratégia részben beágyazott, de jelentős mértékű további fejlesztés szükséges,
  • míg 14 százalékuk szerint egyáltalán nem integrálódott az ESG a működésbe.

Ahhoz, hogy ezt értelmezni tudjuk, fontos megértenünk, milyen az, amikor az ESG nemcsak sziget-szerűen jelenik meg valahol a cégvezetés szintjén, hanem átjárja a társaságot. 

A KPMG EMA ESG Biztosítási Benchmarking Felmérése az ESG (környezeti, társadalmi és irányítási) stratégiák és gyakorlatok állapotát vizsgálja a biztosítók körében az EMA régióban (Európa, Közel-Kelet és Afrika).

Az ESG-stratégia sok helyen nem épül be az üzleti tervezésbe, a kockázatértékelésbe, vagy árazásba, azaz

az ESG szempontok hiányoznak azoknak a termékeknek az árazásából is, ahol pedig kifejezetten lenne helyük.

Így például a biztosítási díjak nem veszik figyelembe az ingatlanok pontos lokációját (csak mondjuk az irányítószámot, vagy csak magasabb földrajzi egységet), holott tudható, hogy egyes területek jobban, mások kevésbé kitettek a klímaváltozás fizikai kockázatainak. Az is látható, hogy bizonyos területeken – például Kalifornia egyes részein – a biztosítók az egyszerű kizárást választják érdemi árazási megoldás helyett, azaz nem kötnek biztosítást a futótüzeknek szerintük kitett területeken. 

Ez látszólag a klímakockázat hatáskörébe tartozó probléma, valójában átvezet az ESG társadalmi lábához, amennyiben bizonyos környékek ingatlanai biztosíthatatlanná válnak. A kérdés ebben a formában megfogalmazva már a társadalmi kohéziót feszegető problémaként írható le, olyan, mintha azt kérdeznénk, kizárhatók-e a kockázat közösségből az egészségügyi ellátásoknál azok, akik valamilyen szempontból magas kockázatú családokba (lokációban, kerületben) születettek, vagy magas kockázatú tevékenységet végeznek. 

Az ESG azonban nemcsak az árazásba, hanem a mindennapi működésbe, vagy akár a kárrendezésbe is beépülhet, de a válaszadó biztosítóknak csak 49 százaléka tett lépéseket ebbe az irányba, pedig ebben komoly potenciál mutatkozik.

Elég a gépjármű biztosításokra gondolni, vagy arra, hogy a legtöbb gépjármű biztosítónak vannak ajánlott szervizei, ahol a biztosított autókat javítják. Ezek az ajánlások vajon figyelembe veszik-e az adott szerviz környezeti minősítését, a hulladékok kezelését, az anyaghasználatot, vagy azt, hogy autóra felszerelt új gumi melyik országban, milyen munkakörülmények között készült. Hasonló gondolkodás kiterjeszthető az ingatlan biztosításra is, de erre is kevés jó gyakorlatot látunk.

Ha maradunk az ESG szigorúan környezeti lábánál, akkor a felmérésből azt látjuk, hogy a biztosítók többsége az átmenet korai szakaszában van a nettó zéró kibocsátás felé, de azért már konkrét lépéseket is tesznek a kibocsátás csökkentése érdekében. Többségük tesz már szervezeti szintű lépéseket a kibocsátás csökkentése érdekében, 60 százalékuk hozott már létre igazgatósági szintű testületet, vagy keresztfunkcionális munkacsoportot az ESG kezdeményezések felügyeletére. Ugyanakkor a biztosítók csak 35 százalékának van dedikált fenntarthatósági vezetője (CSO), 17 százalékuk pedig egyszerűen az ügyvezető igazgatóra bízza az ESG-vel kapcsolatos funkciók kezelését. 

Jól látható, hogy sok biztosító mutatkozik aktívnak a Scope 1 kibocsátás csökkentésében (a saját működésből származó közvetlen kibocsátás), továbbá a válaszadók 23 százaléka a befektetésein keresztüli kibocsátáscsökkentésére. Ezzel szemben a biztosított portfolión keresztüli Scope 3 kibocsátáscsökkentésére csak a biztosítók 1 százaléka tűzött ki célokat. 

A kutatásból látható, hogy számos biztosító részesíti előnybe a befektetési politikájában a vagyonkezelők ESG termékeit. A felmérés tanúsága szerint 36 százalékuk fejlesztett ki termékeket az SFDR 8. cikke alapján, amelyek környezeti vagy társadalmi jellemzőket támogatnak, és csak 21 százalékuknak van olyan terméke, amely teljes mértékben és ellenőrizhetően fenntarthatósági célokat követ (SFDR 9 kategória). Az is látható azonban, hogy a nyugat-európai piachoz képest a régiónkban a biztosítók befektetési között jóval kisebb arányt képviselnek a részvények, így az ESG beépíthetőségének szintje is alacsonyabb.

Ahogy azt a bankok és a befektetési alapkezelők esetében látjuk a finanszírozás az a terület, ahonnan kiindulva a legnagyobb nyomás gyakorolható a vállalatokra a fenntartható gyakorlatok kifejlesztése és alkalmazás érdekében. Egyre jobban látszik, hogy hatalmas potenciál rejtőzhet abban, ha a biztosítók is eszerint gondolnak magukra, működésükre, termékeikre és árazásukra. A biztosítók motiválhatják az – intézményi és lakossági ügyfeleiket – a klímakockázatok kivédésére (adaptáció a változásokhoz), a fizikai kockázatok csökkentésére és porlasztására, vagy akár a fenntarthatóbb gyakorlatok követésére, és ezzel újabb ösztönzést adhatnak klíma és egyéb kockázatok csökkentéséhez. 

(A cikk szerzője, Wieder Gergő a KPMG igazgatója)

Most készítik fel a globális és a magyar cégek új ítélőbíráit, nem lesz kibúvó

Az ESG kapcsán nagyon fontos szempont, hogyan reagál erre a magyar ipar, de most arra vagyunk inkább kíváncsiak, kialakult-e már az a rendszer, amely végül osztályozza a magyar vállalkozásokat, gazdasági szereplőket.

Augusztusban megjelent a Magyar Közlönyben az ESG beszámolókhoz szükséges kérdéssor, a kormányzat rákérdez a vállalkozásoknál még a gondolat- és a vallásszabadságra is. Amennyiben a hazai cégek képesek lesznek már jövőre megfelelni a kritériumoknak, azzal versenyelőnybe kerülhetnek az uniós piacokon is.