Franciaországban június 9-én, az európai parlamenti választások napján hirtelen minden a feje tetejére állt. A Marine Le Pen vezette, eddig szélsőjobboldalinak tekintett Nemzeti Tömörülés párt előre tört a szavazatok harmadával, mire Emmanuel Macron elnök megfontolás nélkül azonnal parlamenti választások kiírása mellett döntött.

Macron hazardírozott, de úgy tűnik, hiába

A francia ötödik köztársaság, amely egy viszonylag különös politikai berendezkedés, ezt lehetővé teszi, aminek eredménye, hogy az elnök így hirtelen felboríthatja a nyugalmat. Ezt most meg is tette: célja az volt, hogy a szavazók megijedjenek a szélsőségektől és szépen térjenek vissza a mérsékelt erőkhöz, de úgy tűnik, hogy ez a számítás nem jön be. A közvélemény-kutatások szerint, melyeknek Franciaországban nagy múltjuk van és ezért viszonylag megbízhatók, a parlamenti választásokon hasonló eredmény várható, mint az európai parlamentin.

Kapcsolódó

Le Pen pártja 35 százalék körül áll, miközben a túlsó oldal is előre tört: 20 százalék körül áll a baloldali pártszövetség, melyen belül a szélsőbal komoly erővel rendelkezik. Márpedig ezek alapján az eddigi erőknek nem sok esélyük lesz a kormányzásra: vagy eléri a kormányképességet Le Pen pártja, vagy egy béna kacsa parlament áll elő, ahol koalíciós kényszer keletkezhet az egymással nem szívesen együttműködő politikai erők között.

Természetesen mindkét esetet komoly bizonytalansági tényezőnek tekinti a piac, ennek köszönhető, hogy a francia tőzsdén a választások kiírása után komoly esés következett, az euró pedig 1,09-ről 1,07 dollárra csökkent. Ez ugyanakkor nem nagy változás a közös európai valuta árfolyamában, miután a piac bizonytalanságot áraz, nem pedig a francia gazdasági összeomlást, amikor az ország mentésre szorulna az Európai Központi bank (EKB) részéről.

Költségvetési kérdések

Ugyanakkor a költségvetés miatt nagy az aggodalom, és ez nem friss dolog: Franciaországnak a Reuters szerint 25 éve folyamatosan költségvetési hiánya van, és mára az államadósság, ha nem is érte még el az olasz szintet, nyomasztó mértékű. Sokan attól tartanak, hogy Le Pen pártja költekezésbe kezdene, ezzel még inkább megnövelve a hiányt, és kezelhetetlenné téve az adósság mértékét. Évekkel korábban Le Pen még az eurózóna elhagyását is emlegette kampányában, de ezt rég feladta, miután tisztában van azzal, hogy az ország gazdasága egy önálló valutával ekkora adósság mellett lényegében azonnal összeomlana.

Az elmúlt időszakban Le Pen fokozatosan eltávolodott többi szélsőséges elgondolásától is: nem véletlen, hogy ekkorára tudta növelni szavazótáborát. Bizonygatja, hogy mindössze 28 éves miniszterelnök-jelöltje rendben tartaná a költségvetést: persze ehhez kellenek kiadáscsökkentő és esetleg bevételnövelő lépések, amelyekről érthető módon nem sokat beszél a kampányban. Így jobban szem előtt van a kiadások növelése, mint például a nálunk létező Nők 40 programhoz hasonlóan, bizonyos munkával töltött idő után lehetővé tenné a 60 éves korban történő nyugdíjba vonulást.

Bizonytalanság, de nem összeomlás

Le Pen a külpolitikai kérdésekben is visszavonult nagyjából az olasz Meloni módjára: esze ágában sincs már Putyinnal kacérkodni, hatalomra kerülve követné az európai irányt, ráadásul 3 évig nincs is sok jelentőége a kérdésnek a következő elnökválasztásig, miután a külpolitika elnöki jogkör. 

A választások kimenetele így jó eséllyel hozhat bizonytalanságot, új helyzetet, de a demokráciában ez természetes folyamat, ettől önmagában nem dől össze a világ. Lehetnek persze akár tüntetések, sőt, zavargások is, utóbbi azonban nem ritka jelenség Franciaországban, különösen a külvárosoknak az egykori gyarmatokról bevándorolt lakossága esetében. 

A bizonytalanság így már beépült az árfolyamokba: ráadásul az euró egy óriási blokk valutája, melynek Franciaország csak egy tagja, igaz, hogy gazdasága a második legnagyobb. Az árfolyam komoly zuhanását vélhetően csak egy drámai válsághelyzet váltaná ki, amelyben az ország pénzügyi rendszere meginog, és az EKB-nak kell mentőprogramot szerveznie, miközben ezt senki nem akarja, nehogy ragadós példa legyen belőle, nehogy túl könnyű legyen az EKB, vagyis a zóna összes többi országának segítségére számítani.

Elemzői vélemények

Mindemellett a francia állampapírhozamok sem emelkedtek nagyot, nem nőtt vészesen a német hozamhoz képesti felár, mindössze 70 bázispont, ami megint csak azt jelzi, hogy mérsékelt az aggodalom. Brigitte Granville, a londoni Queen Mary egyetem közgazdásza szerint Le Pen programja elég mérsékelt lett ahhoz, hogy Brüsszelt megnyugtassa. Az EKB vezető közgazdásza, Philip Lane ugyancsak úgy véli, hogy a francia kötvénypiac nem jelez nagy problémát, nyoma sincs olyan helyzetnek, amikor a közös európai jegybanknak be kellene avatkozni.

Az utolsó euró zuhanás

Utoljára nagyon erős eurózuhanás 2022-ben volt, amikor az orosz-ukrán háború részeként Oroszország elzárta a gázcsapot a kontinens jelentős része számára abban a reményben, hogy a kontinens összeroppan, amire végül nem került sor, hisz a világ gáztermelői boldogan hozna kezdték a cseppfolyósított gázt Európába, csak éppen az átállás épp nyár végén, ősszel zajlott, majdnem üres tárolók mellett, így az ár az égbe szökött.

Kép: Economx

Az euró ekkor az év eleji 1,15 dollár körüli értékről 0,96 dollárig zuhant, ami 15 százalékot meghaladó esés, azonban a gázellátás megoldódása és az árak fokozatos csökkenésének hatására visszatért az 1,05-1,10 dolláros sávban, és lényegében azóta is ott tartózkodik. Újabb ilyen hatáshoz teljes francia összeomlás kellene, valami olyasmi, mint Nagy-Britanniában történt Liz Truss rövid miniszterelnöksége alatt, amikor a hiány növelésével olajat öntött a tűzre, ezért a jegybanknak kellett mentőprogramot indítani, emellett gyorsan új miniszterelnököt keresni.

Egyesült Királyság: hasonlóságok és eltérések

Ennek azonban kicsi az esélye, így nem valószínű, hogy az euró árfolyam kilépne lefelé az 1,05-1,10 dolláros sávból, ugyanakkor ezen a ponton át is térhetünk a brit választások várható hatásaira. A jelenlegi permanens brit gazdasági válság onnan ered, hogy immár közel 10 éve David Cameron brit miniszterelnök 19-re lapot húzott, mint most Emmanuel Macron, csak egy sokkal veszélyesebb ötlettel.

Választásokat idő előtt kiírni nem ördögtől való dolog demokráciában, de önös érdekből egy olyan népszavazást kezdeményezni, mellyel egy politikus saját pozícióját akarja megerősíteni, és biztos a kedvező kimenetelben, az sokkal inkább súlyos felelőtlenség. Pláne egy olyan kérdésben, mint az EU-tagság, ahol a kilépés okozta törvényszerű kereskedelmi és gazdasági visszaesést meg sem próbálták a választókban tudatosítani, ezzel szemben a populista oldal mindenféle irreális ígérettel keltett hiú ábrándokat, hogy miért lenne jobb a kilépés.

Fellélegzés lehet a kormányváltás

Az eredmény tragikus volt 2016-ban, ugyanakkor azóta is egyfolytában hatalmon lévő, a baklövést elkövető konzervatív párt van hatalmon, és úgy tűnik, ennek lesz most vége. A lakosság mélyen csalódott, immár érzik a hatásokat, országuk gazdasági értelemben újra sziget lett. A konzervatív pártot ennek megfelelően megutálták, jöhet a Munkáspárt, amely 1997-től 2010-ig volt hatalmon, abból az első 10 évben a népszerű Tony Blair vezetésével.

A Munkáspárt fölénye olyan nagynak tűnik, amilyet még nem is nagyon mértek korábban, ugyanakkor ezt nehéz igazán kockázatnak nevezni, miután egy tragikus kormányzás hosszú évei után kerül rá sor. Az új kormány a jelen helyzetben ugyancsak nem engedheti meg a lazaságot, a költségvetés elengedését, ráadásul fölött olyan védőernyő sincs, mint a franciák fölött az EKB, vagyis a teljes eurózóna ereje.

Szűk mozgástér

A font ilyen esetben minden további nélkül összeomolhat, akár az euróértékét is alul múlhatja történetében először, viszont éppen azért kicsi ennek az esélye, mert semmit nem oldana meg, csak egy újabb inflációs hullámot hozna. Ráadásul a nagyarányú felhatalmazás, ha bejön a papírforma, lehetőséget ad az új kormánynak, hogy eleinte népszerűtlen intézkedéseket is megtegyen a stabilitás érdekében.

Hosszabb távon vélhetően nem lesz más lehetőségük, mint a hátsó ajtón visszasomfordálni az európai klubba, legalábbis annak egységes piacára, ahogy az az egyébként nem uniós tag Norvégia, Izland és Svájc esetében is fennáll. Ráadásul most már attól sem kell tartaniuk majd, hogy európaiak újabb milliói érkeznek, miután olyan erős nominális bérfelzárkózás zajlott a keleti EU-tagállamokban, ami mellett már nem nincs értelme a tömeges elvándorlásnak.

A font köszöni, jól van

Az angol font egyébként nem áll rosszul: a népszavazáskor lezajlott összeomlás után kialakult, immár 8 éve fennálló nagyjából 1,10-1,20 euró közti sáv felső széléhez van közel az árfolyam, 1,18-as értékkel, ami arra utal, hogy a várható kormányváltást már előre pozitívan fogadta a piac, így az sem lenne meglepő, ha a választások után további erősödés jönne, mindenesetre a kiszámítható eredmény miatt nagy mozgás nem várható. 

Kép: Economx