Korunk fajsúlyos kérdései közé sorolandó, hányadán áll az Európai Unió energiafüggősége a gáz és az olaj dimenziójában, illetve mi a helyzet a vízgazdálkodással és magával a víztartalékkal – magyar aspektusból is.

Egy idevágó adatsort, valamint egy kisebb elemzést is publikált az Eurostat az elmúlt napokban, így megkíséreljük azokat értelmezni és kontextusba illeszteni. Az EU statisztikai hivatala részéről az időzítés apropója a víz világnapja. Mindez a zöldpolitika szerves részét képezi.

Íme az elapadó olaj- és gázbehozatal és az elpárolgó édesvíz problematikája – egy méretesebb dióhéjban.

Vissza-visszaszoruló gáz- és olajimport

Egyrészt a friss eurostatos adatok nyomán alaposan megzuhant a fosszilis energiatermékek, fűtőanyagok behozatala az EU viszonylatában.

2024-ben az unió 375,9 milliárd euró értékben importált energiatermékeket, összesen ez 720,4 millió tonnát ölelt fel.

2023-hoz képest az import mind értékben (-16,2 százalék), mind nettó tömegben (-7,1 százalék) visszaesett.

  • A kőolaj esetében ahogy az importált olaj euróban mért értéke (-4,7 százalék), úgy az importnak a volumene (-2,4 százalék) is apadt tavaly.
  • Az importált cseppfolyósított gáz (LNG) értékben (-39,1 százalék) és mennyiségben (-15,1 százalék) is meredeken csökkent 2023-hoz képest.
  • Hasonló tendencia volt megfigyelhető a gáz-halmazállapotú földgáz esetében is, melynek értéke 30,2 százalékkal, míg a mennyisége 4,4 százalékkal esett vissza. 

Az EU-ba áramló gáz és olaj importjának változása gyakorlatilag egy irányba mutat:

évről évre egyre kevesebbet igénylünk uniós szinten belőlük, még ha itt-ott kiugrás is felfedezhető a 2021 óta eltelt pár évben.

Egy gondolat erejéig arra is érdemes kitérni, hogy mely országok szolgáltatták a legtöbb energiahordozót az unió piacára. Ha a legmeghatározóbb energiaexportőröket tekintjük, 2024-ben az EU kőolajimportjának legnagyobb partnereiként az Egyesült Államok (16,1 százalék), Norvégia (13,5 százalék) és Kazahsztán (11,5 százalék) szerepeltek.

Az amerikaiak biztosították az importált cseppfolyósított földgáz csaknem felét (45,3 százalék), megelőzve Oroszországot (17,5 százalék) és Algériát (10,7 százalék). Az LNG-vel szemben a gáz-halmazállapotú földgáz oroszlánrésze a norvégoktól származott (45,6 százalék), ezt az észak-afrikai ország követte 19,3 százalékkal, megelőzve a 16,6 százalékot adó oroszokat.

A vízhiány aggasztó volumene

Másrészt ugyanakkor jól érzékelhetően megcsappant a tiszta víz mennyisége is az öreg kontinens tagállamaiban.

Bölcsebben kell az ivóvízzel gazdálkodni
Bölcsebben kell az ivóvízzel gazdálkodni

Mivel ez a létfontosságú megújuló energiaforrás egyúttal biológiai szükségletünk is, itt még aggasztóbb trendek rajzolódhatnak ki – és az Eurostat adatcsokra alapján 

a magyar állapotok sem képeznek üde kivételt, ha továbbgondoljuk a trendvonalakat.

Az évről évre emelkedő globális átlagos hőmérséklettel, az aszályok gyakoribbá válásával és a vízkészleteket sújtó fokozódó nyomással (akár az akkumulátoripar árnyékában) a vízkitermeléssel és a vízhiánnyal kapcsolatos kérdések mind fontosabbá válnak napjainkban. 

Az úgynevezett vízkitermelési index plusz (WEI+) a vízhiány mértékét fejezi ki úgy, hogy a teljes vízfogyasztást az adott területen és időszakban rendelkezésre álló megújuló édesvízkészlet százalékában méri.

A 20 százalék feletti érték általában a vízhiány jelének tekintendő, a 40 százalék feletti érték pedig már súlyos vízhiányra figyelmeztet.

Ahogy az alábbi grafikon is mutatja, a friss víz hiánya legsúlyosabban a mediterrán tagállamokat érinti Ciprustól Máltán át Görögországig. (Itt Olaszország helyzete rendelkezésre álló adat híján nem ismert.) Igaz, a harmadik legelőnytelenebb vízhelyzet a szomszédos Romániát jellemzi, de a görögök után rögtön Portugália és Spanyolország áll a rangsorban.

A leginkább vízbiztos országok halmazát gyarapítja a nem EU-tag Norvégia és Izland, de a tagállamok körében a legelőkelőbb helyen Lettország, Horvátország és Svédország áll.

Az EU-tagállamok közül Cipruson óriási, 71 százalékos hiányt regisztráltak, s ez azt jelzi, hogy ott az édesvízkészletek felhasználása nem fenntartható. 2000-ben a WEI+ értéke még 59,5 százalékra rúgott a szigetországban. 

Dél-Európának tehát nem áll jól a szénája vízügyben: ráadásul ezekben az éves országos átlagértékekben sem a regionális különbségek, sem a nyári hónapok vízhiányának súlyossága nem látható. De a vízkészletekre nehezedő nagy nyomás a mezőgazdasági igények, a közüzemi vízellátás és a turizmus miatt tovább súlyosbítja a vízhiány problémáját.

2022-ben az EU-s WEI+ 5,8 százalék volt, ami 0,9 százalékpontos növekedést jelent 2000 óta. Ez a legmagasabb érték az adatgyűjtés 2000-es megkezdése óta 

– világít rá az Eurostat.

Aránylag jó hír, hogy a tagállamok túlnyomó többségében a WEI+ index értéke 1 százalék alatti volt, ez azt jelzi, hogy nem álltak vízterhelés alatt az utóbbi években. Hazánk 1 és 2 százalék közti értékeket produkált: 1,37-ról 1,69-os értékre rontott.

E téren a hagyományosan vizekben bővelkedő Magyarországot aligha kellhet félteni, legalábbis az adatok pillanatfelvétele szerint, ám korai lenne az öröm: a vízmennyiségből a fogyatkozás trendje olvasható ki.

Kapcsolódó

Az Agrárszektor szerint az elmúlt évtizedekben a hazai vízkészletek jelentősen csökkentek, rendkívüli aszályokat idehaza is tapasztaltunk. A 2022-ben kiadott harmadik Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv adatai értelmében a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi állapota jellemzően romló tendenciát mutat Magyarországon. A megoldás a vízmegtartó rendszerek fejlesztése, a táji vízpótlás és a gazdálkodók együttműködésének ösztönzése lehet.Ám a vizeink állapota összességében még messze van az optimálistól. Mint a WWF Magyarország rámutat, ez részben a klímaválság következménye, részben pedig a vizek vízrendezési rendszer miatti nem elégséges hasznosulása: többlet idején be kellene tározni a pluszvizet, hogy szükség esetén rendelkezésre álljon. Elsősorban a vízvisszatartás lenne a kulcs a jövő vízgazdálkodásában. A szélsőségek csak alátámasztják ezt: míg a Dunán árvíz dúlt, addig a Tisza vízgyűjtőjénél vízhiánnyal szembesülhettünk.

Ahogy az ismert, a kontinentális zöldpolitika homlokterében már jó ideje a nem megújulóról a megújuló energiaforrásokra való átállás áll, a kijelölt elképzelésből viszont újabban az EU átmenetileg engedni kényszerült.

A hosszú távon priorizált zöldítés, fenntarthatóság, energiaátállás célját a geopolitika örvényei rövid távon felülírták a gazdaság, illetve az ipar megmentése érdekében. Remélhetőleg tényleg csak ideiglenesen.

Végignézzük? Épp a megújuló energiát csúcsra járató EU áshatja meg a zöldpolitika sírját

Az energiaágazat zöldítése eddig megfelelő mederben halad a kontinensen, ám van egy elhanyagolhatatlan bökkenő. Ebben a rangsorban Magyarország alulról súrolja az uniós átlagot. Részletek.