A személyre szabott reklámoktól mentes (avagy, nem mentes) nagy online platformok reklámtevékenységével kapcsolatos vita, egymással ellentétes lobbi tevékenység évtizedes múltra tekint vissza. Az Európai Unió több határozatban is leszögezte, nem vonja kétségbe, hogy a viselkedésalapú reklám gazdasági előnyökkel járhat a gazdasági szereplők számára, ám van egy bökkenő.
Ez a gyakorlat nem folytatható úgy, hogy közben megsértik az egyének magánéletét, az adatvédelemhez való jogukat. A felhasználókat internethasználatuk közben nyomon követhetik, és így egy idő után felépíthetik a felhasználók profilját, amelyet később arra használnak fel, hogy az érdeklődésüknek megfelelő reklámokat juttassanak el hozzájuk.
Ám nagyon fontos, mindez nem járhat az egyéni védőintézkedések korlátozásával.
Hozzájárulás vagy fizetés?
Az EDPB 2024. április 17-i ülésén a GDPR 64. cikk (2) bekezdése alapján a holland, a norvég és a hamburgi adatvédelmi hatóság kezdeményezésére 08/2024. számon a személyes adatok viselkedésalapú reklámozás céljából történő kezeléséhez való hozzájárulás érvényessége tárgyában a nagy online platformok által alkalmazott „hozzájárulás vagy fizetés” („consent or pay”) modellekkel összefüggésben kötelező véleményt fogadott el.
Az EDPB álláspontja szerint a legtöbb esetben nem teljesíthetők az érvényes hozzájárulás követelményei, ha a nagy online platformok csak a személyes adatok viselkedésalapú, reklámcélú kezeléséhez való hozzájárulás és a díj fizetése közötti választási lehetőség elé állítják a felhasználókat.
Így nem lehet alapértelmezett megközelítés az ilyen adatkezelők számára, hogy a személyes adatok viselkedésalapú, reklámcélú kezelését magában foglaló szolgáltatások helyett csak fizetős alternatívákat kínálnak.
Összefoglalva: a „consent or pay” (hozzájárulás vagy fizetés) modell lényege, a felhasználók mindössze két megoldás közül választhatnak: vagy hozzájárulnak ahhoz, hogy adataikat a szolgáltató viselkedésalapú reklámozás céljára használja fel, vagy fizetnek a szolgáltatás használatáért.
Két opció között lehet választani
Az Economx megkeresésére a Niveus szakértője elmondta: a consent or pay modell tágabban értelmezendő az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások rendszerében. Consent or pay modellnek tekinthető minden olyan online szolgáltatás, amelynek igénybevétele érdekében az érintettnek alapvetően két opció közül kell választania – hangsúlyozta Halmos Tamás.
Az első opció: hozzájárul, hogy az adatkezelő meghatározott személyes adatait meghatározott célból kezelje. Második opció: az adott online szolgáltatást díjazás ellenében veszi igénybe és az adatkezelésre nem kerül sor.
A consent or pay szolgáltatások körébe tartoznak az olyan esetek is, ahol a személyes adatok nem viselkedésalapú reklámozás céljára kerülnek felhasználásra, továbbá előfordulnak olyan esetek is, amikor az érintettnek kettőnél több választása is van. Például, ha az adatkezelő az adatkezeléshez történő hozzájárulás hiányában is felkínálja az adott online szolgáltatás ingyenes, de korlátozott igénybevételét (bizonyos funkciókat elérhetetlenné tesz, vagy lebutít).
Eben az esetben az EDPB 08/2024. számú véleménye elsősorban az olyan consent or pay modellekkel foglalkozik, amelyek alkalmazása esetén az érintettnek két lehetősége van ahhoz, hogy hozzájusson az online szolgáltatáshoz: hozzájárul a személyes adatainak kezeléséhez viselkedésalapú reklámozás céljára, vagy díjat fizet.
Az érintettnek jár a szabad választási lehetőség
Az EDPB szerint az ilyen használati modellek a legtöbb esetben nem jogszerűek, egyebek közt amiatt, hogy az érintett hozzájárulása nem felel meg az önkéntesség követelményének, azaz az érintett nem rendelkezik valós vagy szabad választási lehetőséggel.
Az önkéntesség sérül ugyanis olyankor, ha a díjazás mértéke gátolja az érintettet a szabad választásban, illetve, ha a hozzájárulás megtagadása hátrányos jogkövetkezménnyel jár a díjfizetést elutasító érintettre nézve.
Utóbbi értelemszerűen fennáll olyankor, ha az igénybe venni kívánt szolgáltatás a társadalmi életben való részvételhez nem nélkülözhető.
Ugyancsak figyelembe kell venni az önkéntesség értékelésekor, hogy a szolgáltatások nyújtásának feltételéül szabták-e az olyan személyes adatok kezeléséhez való hozzájárulást, amelyek nem szükségesek a szolgáltatás nyújtásához.
Sérül tehát az önkéntesség olyankor, ha az online szolgáltatás oly módon is nyújtható lenne, hogy a szolgáltató nem használja fel személyes adatainkat viselkedésalapú reklámozás céljára, azonban mégis hozzájárulást kér az ilyen célú adatkezeléshez.
Javasolt lesz az egyenértékű alternatíva biztosítása
Az EDPB javasolja, hogy a nagy online platformok által nyújtott szolgáltatások esetében a hozzájárulás, vagy fizetés opciók mellett a felhasználó választhasson egy további, úgynevezett egyenértékű alternatívát (equivalent alternative).
Ez az egyenértékű alternatíva lehetőség szerint ingyenes és nem foglalja magában személyes adatok viselkedésalapú, reklámcélú kezelését.
Nyitva maradt az ajtó
Az EDPB véleménye nem jelent egyértelmű győzelmet azon érdekvédelmi csoportok számára, akik a fizetős Facebook / Instagram / stb. réme miatt aggódnak. Mivel az EDPB csupán annyit rögzít, hogy a consent or pay modell a legtöbb esetben nem jogszerű, továbbá kifejezetten tartalmazza, hogy a nagy online szolgáltatók nem kötelesek a szolgáltatásaikat ingyenesen nyújtani.
Ezért nyitva hagyja az ajtót, hogy egyedi esetekben bizonyos szolgáltatók, bizonyos szolgáltatásaikat a consent or pay modell alkalmazásával jogszerűen nyújtsák.
Fontos azonban látni azt is, hogy az EDPB véleménye egyértelműen közvetíti az Európai Unió törekvését a viselkedésalapú reklámozás visszaszorítására.
Piaci elemzők várakozásai szerint a nagy online platformok várhatóan újragondolják a reklámtevékenységük adatvédelmi aspektusait.
A jelenleg széles körben alkalmazott, viselkedésalapú reklámozás helyett pedig más módot keresnek, hogy a hirdetők üzeneteit minél célzottabban közvetítsék – húzta alá végezetül Halmos Tamás.