A tervek szerint a jövőben a német szövetségi kormány évente 140 milliárd eurót – a GDP 3-3,5 százalékát – fektetné be az ország hadiipari védekezésébe, hogy a rohamtempójú fegyverkezéssel elriasszák Putyint és függetlenebbé váljanak egy olyan USA-tól, amelynek a következő elnöke akár ismét Donald Trump lehet. Ez azt jelenti, hogy egyedül Németország több pénzt költene védelemre, mint amennyit Oroszország, amely idén 109 milliárd eurót fordít a fegyverkezésre.
A szakértők viszont figyelmeztetnek: Olaf Scholz kabinetjének alaposan mérlegelnie kellene, hogy gazdasági szempontból jó ötlet-e a civil beruházások és a jóléti állam terhére történő korszerűsítés, mivel az a polgárok életét közvetlenül nem javítja – egyedül a fegyvergyártók örülnek a pénztárgépek csengésének.
A beruházási tervek szerint a német hadsereg megerősítése mellett több pénzt fordítanak majd például vadászgépekre és tankokra, amelyet 2028 után már teljes egészében a szövetségi költségvetésből oldanának meg, akár az államadósság növelésével.
Ez azonban a romló gazdasági kilátások miatt azzal is jár majd, hogy az idén már a lakosságot és a gazdaságot érintő megszorításokra kényszerült büdzséből évről évre kevesebb pénz jutna fejlesztésekre, például utakra, elektromos hálózatokra, valamint a szociális szolgáltatásokra.
Hiányzó eurómilliárdok a boltokból
Ez márpedig nem túl bíztató az amúgy is lanyha gazdaság számára Európa legerősebb államában.
A védelmi kiadások ugyanis kiszorítják a hatékonyabb beruházásokat: míg az útberuházások, a fűtési rendszer cseréjének támogatása vagy a munkanélküliek szociális segélyei azonnal visszakerülnek a boltokba, ahol keresletet teremtenek, a fegyverkezésre fordított milliárdok nagyrészt külföldön hajtanak hasznot.
Például idén tízmilliárd eurót fizetnek a németek az amerikai Lockheed Martin fegyvergyártó cégnek, nukleáris képességű F-35-ös vadászgépekre. Ez a kiadás odahaza egyáltalán nem jövedelmez, míg az amerikai iparban a fegyver- és lőszerrendelések fellendülése már most érezhető a németországi megrendelések növekedésével.
Még ha az állami megrendelés németországi cégekhez is vándorol, például a Rheinmetallhoz vagy az Airbushoz, ezek nem gyártanak olyan termékeket, amelyek valóban gazdagabbá teszik az országot vagy növelik a polgári jólétet – mutatott rá a Berliner Zeitungnak Maurice Höfgen közgazdász. Megjegyezte: az állami megrendeléseknek köszönhetően a Rheinmetall rekordértékesítésről és rekord nyereségről számol be, árfolyama az orosz támadás óta megnégyszereződött, 100-ról 410 euróra nőtt.
A költségvetésben viszont forráshiány keletkezik, minden védelemre szánt euró máshol hiányzik. Ráadásul a képzett munkaerő hiánya tovább rontja az esélyeket, pedig a mérnökök, szerelők sokkal jobban bevethetők lennének hídfelújításokra, elektromos autókra, hőszivattyúkra – fejtette ki a túlzott háborús szemlélet hátrányairól.
Kevesebb munkahely, romló oktatás
Az anomáliákat megerősíti a Greenpeace decemberi tanulmánya is, amely megállapította: a fegyverkezésre fordított kiadások a szociális jólét helyett kevés gazdasági haszonnal járnak.
Németországban például minden fegyverkezésre költött milliárd a hazai termelés 1,23 milliárd eurós növekedését eredményezi, míg a környezetvédelemre szánt egymilliárdos befektetés 1,752 milliárd eurós termelésnövekedést idéz elő, az oktatásra pedig mintegy 1,38 milliárd eurót. Munkahelyben számolva ez milliárdonként 11 ezer új munkahelyet jelent a környezetvédelemben, és 18 ezret az oktatásban. Az e területeken megjelenő megszorítások viszont a munkahelyek elvesztéséhez vezetnek.
A munkaadóorientált Ifo Intézet vezetője, Clemes Fuest is szkeptikus az újrafegyverkezéssel kapcsolatban. A ZDF műsorában felidézte: a múltban, ha többet kellett költeni a katonaságra, akkor kevesebb maradt másra és az a jóléti állam visszaesését eredményezte.
A globális fegyverkezési verseny olyan erőforrásokat nyel el, amelyekre valójában sürgősen szükség lenne például az oktatáshoz, kutatáshoz, egészségügyhöz, infrastruktúrához vagy a környezetvédelemhez – mondta. Úgy fogalmazott: ez a gazdaság óriási pazarlása, amely csak egy meghatározott, szűk körnek jelent hasznot, de nem teremt polgári jólétet.