Egyelőre nem várható, hogy az európai vásárlóerő belátható időn belül visszaáll az energiaválság és a meglóduló infláció előtti szintre, mivel a fizetések emelése csak kevés tagországban haladja meg az áremelkedés mértékét – olvasható az Európai Bizottság téli gazdasági előrejelzésében.
Az Európai Unió gazdaságára vonatkozó várakozások ugyanakkor sokkal kedvezőbbek az őszi előrejelzéshez képest: a legfontosabb megállapítás, hogy nem kell recessziótól tartania a közösségnek.
A fizetések emelését követelik a munkavállalók
Elfogadhatatlannak tartja az Európai Szakszervezet Szövetség (ETUC), hogy Brüsszel a vásárlóerő csökkenésére figyelmeztet ahelyett, hogy kezelné az infláció valódi okát és megadóztatná a vállalatok többletnyereségét. Az európai érdekképviselet szerint
az inflációt a profit-ár spirál okozza, s miközben emberek milliói küzdenek azért, hogy ételt tegyenek az asztalra és felfűtsék otthonaikat, az energia- és élelmiszeripari vállalatok, valamint a kereskedelem rekordnyereséget ér el az árspekuláció miatt.
Megszorítások helyett beruházásokra van szükség
Az ETUC kiemelte, hogy az Európai Bizottság a vártnál nagyobb gazdasági növekedésre számít. Látható, hogy eredményesnek bizonyultak a gazdaságot támogató uniós és nemzeti intézkedések, amelyeket a világjárvány alatt alkalmazott az EU és a tagállamok. Ezeknek a korábban már bevált uniós programoknak a kiterjesztésére lenne szükség, beleértve a NextGeneration EU és a SURE programokat.
Most sem a megszorításokra van szükség, hanem a beruházások támogatására és a zöld átmenet elősegítésére. A szakszervezeti szövetség bírálta az Európai Központi Bank kamatemelését is. Szerintük a kamatok emelkedése további megpróbáltatásokat jelent a háztartásoknak és visszafogja az állami, valamint a magánberuházásokat is.
Magyarország első az árakban és az extraprofitban
A magyar infláció gyorsult a legjobban az Európai Unió tagállamai közül. A hazai szakszervezetek közül elsőként a Munkástanácsok Országos Szövetsége hívta fel a figyelmet arra, hogy nem a folyamatos béremelés jelentette váráslóerő-növekedés, vagyis az ár-bér spirál járul hozzá a fogyasztói árak lendületes emelkedéséhez, hanem a túlzott, profitmaximalizálás érdekében végrehajtott áremelések fűtik az inflációt.
Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke korábban a Napi.hu-nak szintén felháborítónak nevezte, hogy a magyarországi vállalatok mintegy 40-50 százalékos extranyereségre tettek szert, míg az európai átlag legfeljebb 10-15 százalék. Kiemelte:
a lakosság egésze által összedobott vaskos profitból a munkavállalók szinte semmit sem láttak viszont, mivel 2022-ben nem emelkedett a versenyszférában a fizetések reálértéke.
Az elnök figyelmeztetett, a bértárgyalások során a szakszervezeteknek fel kell hívniuk a figyelmet a profit növekedésére és emiatt nagyobb bérkövetelésekkel is előállhatnak a képviseletek.
A túlárazások miatt az élelmiszerkereskedőknél a Gazdasági Versenyhivatal is vizsgálatot indított, amely várhatóan a tavasz elején zárul.
Elsőként jelentettük be a profitadót
Magyarország elsőként döntött úgy, hogy különadót vezet be az extraprofitra azokban az ágazatokban, amelyek az orosz-ukrán háború, valamint az energia- és árválság ellenére jelentősen tudják növelni a profitjukat.
Az elmúlt hónapokban több más európai ország is hasonló döntéseket hozott. Az európai, nemzeti hatáskörben bevezetett különadók elsősorban az energiaszektort, az élelmiszeripart, a kiskereskedelmet és a bankszektort érintik.
Alapjaiban térnek el az európai béremelési gyakorlatok
Az Európai Unióban tagállami hatáskör a fizetésekkel kapcsolatos bármilyen döntés. Az elmúlt évtizedekben más-más gyakorlatok alakultak ki a nyugati, az északi és a keleti tagállamokban.
Nyugat-Európa több országában automatikus folyamatok működnek, az infláció alapján indexálják a fizetéseket és a szociális juttatásokat, vagyis az árak emelkedésével együtt emelkedik a jövedelmek összege is. A tavalyi évben ugyanakkor az árak gyors emelkedését az automatikus mechanizmusok sem tudták lekövetni, mivel a korrekciókra általában negyedévente, vagy félévente kerül sor.
Az északi tagországokban továbbra sem szeretnék bevezetni a központi minimálbért. A legmagasabb jövedelmeket kínáló Svédországban, Dániában és Finnországban ágazatonként van meghatározva a kötelező legkisebb munkabér mértéke, vagy a területenként átlagos munkabér, amelyeket kollektív szerződésben rögzítenek a munkáltatók és a munkavállalói érdekképviseletek. Ezek az emelések szintén nem érték el az infláció mértékét tavaly.
Dél-Európa országaiban bőven az uniós átlag felett alakul a munkanélküliség. Spanyolországban és Görögországban a munkavállalók jóval nagyobb aránya dolgozik a minimálbér összegéért, mint Európa más részein. A nagyarányú munkanélküliség miatt a béremeléseket nehezen tudják kikényszeríteni a munkavállalók, ugyanakkor a szociális juttatások széles körben elérhetők.
A kelet-európai országokban, így Magyarországon a szakszervezetek a munkáltatók és a kormány képviselői között folytatott szociális párbeszéd határozza meg a minimálbérek összegét. A versenyszférában ugyanakkor a helyi bértárgyalások a mérvadók. Mivel a térségünk országaiban a szakszervezeti jelenlét rendkívül alacsony, bőven 10 százalék alatti, ezért jellemzően csak a legnagyobb munkáltatóknál tudnak nagyobb fizetésemelést kialkudni a képviseletek.
A munkaerőhiány a valódi nyomásgyakorlás
Nyugat-Európában a reálbérek csökkenése évek óta tart, az energiaválság pedig felgyorsította a vásárlóerő visszaesését. A kelet-európai országokban is csökkent a fogyasztás, ám ez a folyamat most inkább további béremelési nyomás alatt tartja a vállalatokat.
A béremeléseket elsősorban a munkaerőhiány fokozza. Miközben a jól képzett szakemberek iránti kereslet folyamatosan nő, a digitalizáció miatt ráadásul sokak tudása egyre elavultabbá válik, a rendelkezésre álló munkavállalói létszám folyamatosan csökken. Ennek oka részben a demográfia, részben a képzettség hiánya.
A szakemberekért folytatott verseny pedig kikényszeríti az inflációt legalább lekövető, de inkább azt meghaladó fizetésemeléseket. Ez persze nem minden ágazatra igaz, ráadásul a költségek növekedése a vállalkozásokat egyébként is az árak emelésére ösztönzi.
Az ma már biztos, hogy a működési költségek növekedését a cégek már nem a létszámcsökkentéssel, vagy a béremelések teljes elmaradásával ellensúlyozzák, hanem az árak dinamikus emelésével.
Ezek az áremelések – ahogy az ETUC és a Munkástanácsok is figyelmeztet – sokszor jóval nagyobbak, mint az önköltség növekedése.