Az utóbbi 6 évben az önálló valuta előnyeit nem igazán élvezhettük: 2018-tól leértékelődő trend indult, miközben az időszak kezdetén a gazdaság még rendben volt. 2022-ben összeomlott a forint, akkor az MNB-nek kellett megmentenie, ami elég költséges művelet volt, és igen magas kamatszintet hozott, amit máig sem lehetett a régiós átlagra csökkenteni.

Megerősödött szint

Az elmúlt fél évben újra sokszor volt ijesztő a hazai valuta viselkedése: a tavalyi viszonylagos nyugalmat követően többször indult meredek gyengülésnek, és ijesztően közel került a lélektani szempontból igen fontos 400-as eurónkénti szinthez. Azt végül annyiszor megtette, hogy döntővé is vált ez a szám immár nemcsak lélektani, hanem technikai alapon is. Igen erős támasz, az euró oldaláról nézve ellenállás alakult ki.

Kép: Economx

Ha megnézzük a grafikont, azt láthatjuk, hogy 2018 ban több éves stabilitás után gyengülő trend alakult ki, amely a technikai értelemben máig is érvényben van, hisz egyre magasabb mélypontok láthatók az euró árfolyamában. Ugyanakkor a 2022-es összeomlás óta a 400-as szint erős ellenállás lett, az euró árfolyama messze alacsonyabb, mint akkor volt. Ebben az értelemben a gyengülő forint trend megszakadt. A grafikonon látható két vonal közelít egymáshoz: óhatalanul el fog dőlni, hogy melyik trend az érvényes.

A leértékelés visszaütött

A 2018-ban indult csökkenő trendről szinte biztosan kijelenthetjük, hogy az szándékos gazdaságpolitikai döntés volt: nagyobb exportot, nagyobb nyomású gazdaságot, forintosított, és így euróban elinflálható államadósságot reméltek tőle. A hozzánk hasonló fejlettségű országokban azonban már nem szokták ezt alkalmazni, hisz nincs szükség rá: a 90-es években, a rendszerváltás után és a Bokros-csomag idején volt indokolt.

Az ötlet nem is vált be: eleinte csak annyi volt a káros hatása, hogy a magyar bérszínvonalat euróban erodálta, így a forintban magas nominális béremelkedés ellenére lassult a bérfelzárkózás, a régiós társakhoz képest lemaradtunk. A nagyobb baj az lett, hogy a rendkívül laza monetáris politika és a forintleértékelés együttes hatásaként a 2022-es inflációs sokk jóval nagyobb lett nálunk, mint bárhol Európában.

Stabilitás

Ezt követően mind a jegybank, mind a kormány jelezte, hogy nem kívánatos a forint gyengülése: az idei év eddigi részében Virág Barnabás jegybankelnök volt rendkívül határozott ebben a tekintetben. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a jegybank beavatkozott az árfolyam stabilitása érdekében, amit a bőséges valutatartalékok és az árfolyam szempontjából kedvező külgazdasági egyensúly fényében nyugodtan megtehet.

Fundamentumok

Azt, hogy a tartósan pozitív külkereskedelmi-, és fizetési mérleg mellett mégis miért kezdett újra és újra gyengülni a forint, ahelyett, hogy a tavalyi erősebb szinteket is elérte volna, többször foglalkoztunk. A befektetőket aggaszthatta a magas költségvetési hiány: ez az aggodalom az utóbbi 10 napban láthatóan csökkent, miután a kormány költségvetési kiigazításról döntött. Emellett aggasztó a kormány és az Európai Unió közti állandó feszültség, és ezzel együtt a további uniós források elakadása, melyeknek egy része adott határidőn túl végleg elveszhet.

Ezek azonban csak átmenetileg hatnak gyengítő tényezőként, hisz valamennyi befektető elvonul, a magyar megtakarítók egy része és euróba menekül, esetleg azt külföldre viszi, de utána lezárul a folyamat, hisz az említett problémák elég régóta fennállnak, aki akarta, már lereagálta őket. Ami sokkal jobban aggaszthatja a piaci résztvevőket, és így önbeteljesítővé is válhat, az a további leértékelődéstől való félelem.

Euróba menekülés

A grafikonon is látható hosszú trend sokakban élénken él, nehezen felejtik, hogy milyen tartós leértékelődésen estünk túl, és logikusan arra gondolhatnak, hogy ha ez a trend folytatódik, jobb eurót tartani. A forinttal elérhető kamattöbblet sokat csökkent a korábbiakhoz képest, így ha további leértékelődéstől tartanak nem is annyira a külföldi befektetők, mint a lakossági megtakarítók, akkor euróra váltanak, és ez már lehet olyan szintű folyamat, ami önmagában fenntartja a leértékelődési nyomást az erős eurókereslet okán.

Hogy a leértékelődési várakozás, és ennek megfelelően a lakossági euróba menekülés, mondhatni euróizáció hogyan fog alakulni, most már úgy tűnik, a kerek 400-as számtól függ. ha ezt az euróárfolyam nem múlja fölül, akkor nincs trendszerű gyengülés, kialakul a stabilitás, mérséklődnek a félelmek. Ezt immár a technikai elemzés is alátámasztja, hisz alaposabban megerősödött ez a szint, euróban komoly ellenállás képződött ott.

Most csak egy számon múlik minden

A forint sorsa így ettől a szinttől függ. Ha nem sérül a szint, stabilizálódik az árfolyam, és miután az euróba menekülés is mérséklődik, megszűnik a leértékelődési nyomás, az árfolyam esetleges jegybanki segítség nélkül is stabil marad. Ha viszont jön az áttörés, vagy egyszerűen csak átjáróházzá válik a szint, az arra utalna, hogy a forint immár egyedül az uniós valuták közül továbbra is gyengülhet. Vélelmezzük, hogy ezt a jegybank rövidtávon nem fogja hagyni, így a stabilitás fennmarad, hosszabb távon az döntheti el a kérdést, hogy végleg lekerült-e a napirendről a leértékelésre épülő gazdaságpolitika.