Az „arab nyár” rányomta a bélyegét az európai futballtérképre

A most véget ért átigazolási szezon végén mindenképpen érdemes leszögezni két tényt:

• a Premier League klubjai minden korábbinál többet költöttek ezen a nyáron – köszönhetően többek közt az „elszállt” tévés jogdíjakból származó bevételeiknek;
• valamint, ami a fentinél talán izgalmasabb is, hogy a Saudi Pro League, azaz a szaúdi élvonal csapatai felértek a legnagyobb európai futballklubokhoz, már ami a játékosokra fordított pénzösszegeket jelenti.

Az anyagi lehetőségeket nézve már hosszú évek óta nyílik az olló az angol élvonal és többi európai élbajnokság között, és ezen nem segített az új, közel 5 milliárd fontos szerződés sem, amely a közvetítési jogdíjakból folyik be a klubokhoz. Jó példa talán, hogy ezekből a jogdíjakból a Norwich kapta a legkevesebbet, 94 millió fontot – két szezonnal ezelőtt (!). És ez csak egy lába az angol klubok bevételeinek, ahol azért „egészségesebb” költségvetéssel bírnak a klubok, tehát nem egy lábon állnak.

Az angol klubok – és itt nem csak az első osztályú csapatokra kell gondolni – már régóta a legnagyobb pénzköltők a labdarúgásban, nagyrészt a Premier League fentebb már említett jövedelmező közvetítési megállapodásainak köszönhetően. Emellett sok csapatnak vannak mély zsebű tulajdonosai is, akik vagy az Öböl-menti országok vagyonkezelői, vagy amerikai magántőke-befektetők, vagy csak szimplán milliárdosok.

Az önmagában nem is meglepő, hogy az angol csapatok uralják az átigazolási piacot, az viszont már mellbevágó, hogy háromszor annyit költöttek, mint a második franciák, a spanyolokról már nem is beszélve. 

Az átigazolási piacon a szeptember 1-jei zárásig elköltött összegek az európai topbajnokságokban:

1. Premier League – 2744 millió euró
2. Ligue 1 – 900 millió euró
3. Serie A – 848 millió euró
4. Bundesliga – 747 millió euró
5. La Liga – 440 millió euró

Az angol klubok most először költöttek 2 milliárd font felett – tavaly 1,92 milliárd ment el új játékosokra. Fontban számolva a 2,36 milliárdos nyári költés már most minden idők második legnagyobb átigazolási összege volt, ami a januári átigazolási időszakkor még tovább emelkedik majd, tavaly 2,73 milliárdnál állt meg a számláló.

A spanyol klubok „visszaesése” szembetűnő: ha a Real Madrid idei nagy dobása (Jude Bellingham a Dortmundból érkezett 103 millió euróért) teszi ki az összes transzferdíj majdnem negyedét. Szintén szemléletes adat, hogy a Barcelona B csapata – mely a harmadosztályban szerepel – többet költött (4,45 millió euró), mint a pénzügyi gondokkal küzdő katalán sztárcsapat (3,4 millió euró), amely egyébként a La Liga címvédője.

A La Liga kivételével az öt legnagyobbnak tartott európai bajnokságban növekedtek az összesített átigazolási díjak: 26 százalékkal, 1,16 milliárd euróval 5,68 milliárd euróra – ennek közel a felét adta a Premier League.

Az átigazolási szezonról készített körképében a Deloitte kiemeli, hogy a Premier League-ből távozó játékosokért 550 millió fontot (640,75 millió eurót) fizettek – ez szintén rekord, több mint duplája a tavaly nyári átigazolási időszakénak. És ennek az összegnek nagyjából a felét, 245 millió fontot a szaúdi klubok dobták össze.

A szaúdi pénzek pedig alaposan megpörgették a piacot: az angol klubok által játékosonként kifizetett átlagos díj 24 millió fontra emelkedett a tavalyi 18,8 millióról – ez az átlag 2018-ban még csupán 14 millió volt.

A szaúd-arábiai futballklubok hirtelen jött költekezése a piac jelentős új hajtóerejének bizonyult.

Júniusban Rijád átadta a négy legjobb hazai futballklub irányítását az állam által támogatott állami befektetési alapnak. Azóta ezek a klubok több százmillió eurót fizettek, hogy a legnagyobb tehetségeket a szaúdi profi ligába csábítsák – írja összeállításában a Financial Times.

Bár az amerikai tulajdonban lévő Chelsea volt Európa leginkább költekező klubja – immár második éve –, a második helyen már a szaúdi Al-Hilal csapata végzett a képzeletbeli ranglistán. A rijádi székhelyű csapat a Transfermarkt adatai szerint 345 millió eurót költött új játékosokra az európai piac pénteki zárásáig – miután a szaúdi bajnokságban 7-én ér véget az átigazolási szezon, ez az összeg még növekedhet. Az Al-Hilalba szerződött például a brazil Neymar a Paris Saint-Germaintől 90 millió euróért, vagy épp Rúben Neves a Wolverhampton Wandererstől 55 millió euróért.

A Deloitte szerint a szaúdi Pro League klubjai az európai piaczárásig összesen 805 millió eurót költöttek, ezzel már akkor a negyedik legnagyobb költekező ligává vált a labdarúgásban ezen a nyáron, nem sokkal lemaradva az olaszoktól (848 millió euró).

Az idei nyáron eddig a tíz legtöbbet költő csapat közül három a szaúdi élvonal tagja: az Al-Hilal (2.) mellett az Al-Ahli (8.) és a Cristiano Ronaldo fémjelezte Al-Nassr (10.) is felfért a költekezők toplistájára. Főképp angol csapatok dominálják a rangsort, amely hétfő délután így festett a Transfermarkt adatai szerint (a szaúdiak ugye még költekezhetnek a héten):

1. Chelsea – 464,1 millió euró
2. Al-Hilal – 353,1 millió euró
3. Paris Saint-Germain – 349,5 millió euró
4. Tottenham Hotspur – 248,6 millió euró
5. Manchester City – 241,1 millió euró
6. Arsenal – 234,94 millió euró
7. Manchester United – 206,7 millió euró
8. Al-Ahli – 194,01 millió euró
9. Liverpool – 172 millió euró
10. Al-Nassr – 165 millió euró

 

A kiadások folyamatos növekedésével a labdarúgást felügyelő és irányító hatóságok keresik a módját, hogyan lehetne a költségeket kordában tartani. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) az idei nyáron olyan szabályokat vezetett be, amelyek értelmében a kontinensviadalokon részt vevő csapatoknak a bevételek 90 százalékára kell korlátozniuk a játékosállományuk költségeit – ezt a felső határt a következő két évben 70 százalékra tervezik csökkenteni. 

Calum Ross, a Deloitte sportüzleti csoportjának igazgatóhelyettese szerint az új szabályok hatása fokozatosan lesz majd érezhető az átigazolási piacon, ahogy a klubok elkezdenek alkalmazkodni. Egyfajta átmeneti fázisban vagyunk – fogalmazott Ross, hozzátéve, hogy a kluboknak jobban kell majd figyelniük arra, hogy hol állnak pénzügyileg, és hol állnak a szabályokhoz képest.