Donald Trump győzelmével előtérbe került az amerikai cseppfolyósított gáz, az LNG sokat vitatott kérdésköre. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, néhány órával az amerikai választások eredménye után már arról beszélt, hogy az EU az amerikai LNG vásárlások növelésével biztosíthatja az új amerikai adminisztráció jóindulatát: a felfuttatott import adhatja majd a tárgyalási alapot a tervezett védővámokkal szemben. További előnyként említette von der Leyen, hogy ezáltal az európai energiaárakat is csökkenteni lehetne, és befejezhetővé válna a függetlenedés az orosz gáztól.

Mindez jól hangzik egy sajtótájékoztatón, de a kritikusok  joggal vetik fel, hogy nagyon hasonló érveket hallottunk 2022-ben is. Azóta pedig a példátlanul magas, és versenyképtelen európai energiaárak válságba taszították a kontinens iparát, amit utóbb a Draghi-jelentés is elismert.

Gazdaságpolitikai tévút, vagy történelmi lehetőség?

Hamarosan döntési helyzet elé kerül Magyarország is: a várhatóan szívélyes Budapest-Washington tárgyalások egyik eleme amerikai részről nyilvánvalóan éppen a magyar LNG vásárlások kérdése lesz – vetette fel elemzésében Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatója.

Novemberben a referencia TTF gázár jegyzések kétéves csúcsra, 49 euró/megawatt órára emelkedtek, amely háromszorosa a háború előtti átlagos 17 eurós árnak, ami talán eldönti a kérdést, hogy sikeres volt-e eddig az EU az energiaválság legyőzésében?

Az európai gázárak olyan magasságokat értek el, hogy megérte az Ázsiába tartó LNG tankereket félúton visszairányítani Európa felé, egész Afrika megkerülésével, és az EU-ban értékesíteni a gázt. Ez bizonyára rendkívül klímabarát gyakorlat egyébként

– vetette fel a szerző.

Kép: Oeconomus

Hibás működés

Egy amerikai LNG szállítmányt például megawatt órára vetítve 5-8 euróval drágít meg az, hogy eljusson gázként, mondjuk Magyarországra. Ez valóban fájdalmasan drága, ha a háború előtti gázárhoz nézzük, 17 euróhoz képest plusz 5-8 euró. Ám, ha belegondolunk, hogy év elején még 25 euró körül jártak az európai gázár jegyzések, most pedig 49 eurónál, egyértelművé válik:

nagyságrendileg nem az LNG annyival drágább vagy az orosz gáz annyival olcsóbb, hanem az európai energiapiac az, ami strukturálisan hibásan, sebezhetően működik. Gondoljunk bele: az amerikai referencia gázárak az év nagy részében közben süllyedtek, és ősszel alig haladták meg a 12 eurós árszintet. 

Hová tart a globális energia és LNG piac?

Az EU energiapolitikájának legkülönösebb vonása, hogy mintha egy teljesen más bolygón folytatná le a zöldátállást, mint amin a gazdasági szereplők működnek. 2030-ig, – amikorra 50 százalékkal kell csökkenti az EU-ban a szén-dioxid-kibocsátást – és el egészen 2050-ig – a karbonsemlegességig – éves bontásban van szigorú törvényekbe, szabályozásokba bebetonozva a zöldátállás feszes menete. 

Mindez nemcsak, hogy elbizonytalanítja a gazdasági szereplőket és az otthoni beruházási hajlandóság teljes hiányát okozza a vállalatokban, de magában az energiaszektorban is teljesen szembe megy a tényleges piaci folyamatokkal

– hangsúlyozta írásában Tatár Mihály, amit szerint mi sem bizonyít jobban, mint a globális LNG kapacitások szédítő ütemű felépítése világszerte, az Egyesült Államoktól kezdve Kanadán át egészen olyan országokig mint Katar, Ausztrália vagy Ghána:

2028-ra nem kevesebb, mint 40 százalékkal ugrik majd meg a globális LNG termelési kapacitás, a mai évi 474 millió tonnáról 667 millió tonnára. Hogy ezt a volument érzékeltessük: 2023-ban az EU teljes éves LNG importja 121 millió tonna volt.

Elméletileg, a teljes európai gázfogyasztás fedezhető lenne nagyjából 300 millió tonna LNG importjával. Másképpen bemutatva: a következő négy évben négy és félszer gyorsabb tempóban emelkedik a globális kapacitás, mint 2021 és 2024 között. 

A tempót mutatja, hogy 2022 óta Európa 52 milliárd köbméterrel növelte a visszagázosító kapacitását, és fejlesztés alatt van további 94 milliárd köbméter kapacitás is 2030-ig.

Ezzel az összes kapacitás 400 milliárd köbméter fölé kerül majd, ami egy radikálisan más helyzet, mint a háború kirobbanásakor, és feltehetően jóval meghaladja majd az EU szükségleteit.

Ahhoz tehát, hogy az EU tényleg profitálhasson az LNG forradalomból, nem elég csak többet importálnia, alapjaiban kell átgondolni és felülvizsgálni az egész európai zöldátállási stratégiát.

Megoldható-e egyáltalán, és mit tudna kezdeni Magyarország egy masszív amerikai LNG importtal?

Jöhet a "baráti" ár

Az európai szinten amúgy sem különösebben nagy magyar gázfogyasztás 2023-ban mindössze 8,5 milliárd köbmétert tett ki, 23 százalékkal kevesebbet, mint 2021-ben. 

Szemléltetésképpen: a teljes éves magyar gázfogyasztás alig 85, átlagos méretű LNG tankerhajó szállítmányának felelne meg.  Másképpen: a globális LNG piac 1 százalékának. Azaz, a hazai gázfelhasználás egyszerűen túl kicsi az amerikai energiavállalatok léptékeivel nézve.

Ettől még a hazai energiakereskedő vállalatok profitabilitását jelentősen növelné, ha kiszámíthatóan nagy mennyiségű és „baráti” áron kapott gázzal tudnának kereskedni az európai piacokon. Itt persze az a kérdés adódik, hogy mennyivel jobb feltételeket kapna amerikai partnerétől a magyar energiakereskedő vállalat egy román, horvát, német beszerző vállalatnál? 

Három új gázerőmű

A jelenlegi tervek szerint 3 új gázerőmű fog felépülni Magyarországon, de miért ne építhetnénk fel extra többlet kapacitásokat? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján felvethető, hogy nem éppen a gázenergia jelentene-e versenyelőnyt és export lehetőséget az egyre zöldebb európai árampiacon? – vetette fel Tatár Mihály, aki úgy látja, hogy jelenleg az LNG gyerekcipőben jár Magyarországon: összesen 3 darab LNG töltőállomás található az országban, míg EU-szerte 700, és az ipari végfelhasználók a gázvezetékrendszerre csatlakoznak, tehát egyelőre nem érdekeltek az LNG lokális visszagázosításában.

Szemben például Olaszországgal, ahol gyakori látvány az ipari cégekhez kiérkező LNG teherautó. Azonban Magyarország fontos tranzit útvonal, amin napi 26 ezer kamion halad át. Tekintve, hogy az LNG sokkal klímabarátabb üzemanyag, mint a dízel, és a szabályozástól függő mértékben, de gyakran olcsóbb is: minden adott egy olyan trendhez, amit most Kínában látunk, ahol mostanra az eladott tehergépjárművek 30 százaléka LNG meghajtású, fokozatosan szorítva ki a dízeljárműveket.

Történelmi lehetőség

A szakértő szerint az LNG valóban történelmi lehetőség lehet az európai gazdaság dinamizálására. A fő akadály pedig nem is az LNG némileg magasabb ára, hanem az európai zöldátállási stratégia negatív, a piaci viszonyokat eltorzító hatása.

Magyarország is profitálhatna nagy volumenű, kedvező árú amerikai LNG vásárlásokból, ehhez azonban először ki kell alakítani a megfelelő hazai hátteret, és ugyanilyen fontos a támogató, vagy legalábbis nem ellenséges EU szabályozás az LNG-vel szemben.

Kapcsolódó