Várhatóan még a tavasszal bemutatja az Európai Bizottság a génmódosított növények (GMO) termesztését és forgalmazását szabályozó új irányelv-javaslatát, amely a jelenlegi, 2001-es, mára elavult szabályozás helyébe léphet.

Az irányelv felfrissítése elkerülhetetlen, mivel az új genetikai technológiák (NGT, New Genetic Techniques) robbanásszerű globális terjedése és a mezőgazdaságban a jövőben kikerülhetetlen szerepük ma már nem vitatott. A 2001-es GMO irányelv ugyanakkor ezek szabályozására már nem alkalmas.

Az NGT lesz az új GMO?

A kilencvenes évek elejétől elterjedő GMO és a 2020-as években sosem látott gyorsasággal terjedő innováció, vagyis az NGT eljárások – noha mindkettő a gének megváltoztatásán alapuló technológia – jelentősen eltérnek.

A legfontosabb különbség, hogy a génmódosított növények létrehozásakor az eredeti növénybe egy idegen szervezet génjeit juttatják be. Az új géntechnológiával létrehozott növények ezzel szemben nem tartalmaznak idegen DNS-t, hanem a génszerkesztési eljárás során az élőlény kiválasztott DNS szakaszát változtatják meg, vagy javítják ki.

A legfőbb különbség tehát, hogy a GMO-k olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek csak emberi beavatkozással jöhettek létre, míg az NGT eljárással az új tulajdonságok természetes körülmények között is megjelenhetnek.

Szintén lényeges különbség, hogy az új génszerkesztési eljárás precíziós technológiának számít, így az sem kizárt, hogy idővel a klasszikus GMO-t is kiszoríthatja.

Mutatjuk, mi történhet a laboratóriumban

Mindkét eljárás célja, hogy olyan növényeket hozzanak létre a tudósok, amelyek ellenállnak azoknak a körülményeknek, amelyek a terméshozam visszaesésével járnak.

Ide tartozik például, hogy az adott növény ellenálló legyen a szárazságnak, a kártevőknek és lehetőség szerint a hozam is magasabb legyen. A GMO és az NGT a cél megvalósításának két eltérő gyakorlata, ám ez a különbség sorsdöntő lehet a társadalmi támogatottság elnyerésénél is.

  • A GMO fajták között létezik olyan kukorica, amelyet a génmódosítás során felruháztak egy másik élőlény génjeivel, így új tulajdonságot kapott a növény. A cél az volt, hogy a kártevők ne tegyék tönkre a termést, ezért a GMO kukoricát képessé tették arra, hogy olyan anyagot termeljen, ami elriasztja, vagy megöli a kártevőket. A kukorica a hagyományos eljárásokkal, vagy természetes körülmények között nem szerezhetett volna ilyen új tulajdonságokat.
  • Az NGT eljárással ugyanezt a védekezőképességet úgy lehet létrehozni a kukoricánál, hogy a növény kijelölt génszakaszát egy speciális eszközzel, az úgynevezett „génollóval” a 2020-ban kémiai Nobel-díjat elnyerő új precíziós eljárással, a CRISPR-CaS9 eljárással kijavítják. A megfelelő génszakasz „megjavítása” vagy „kivágása” hatására a növény elvben ellenállóvá válik. Az eljárással növelhető a tápanyagtartalom, és a szélsőséges időjárással szemben is eddig elképzelhetetlen gyorsasággal lehet ellenállóvá tenni.
  • A hagyományos növénynemesítés során a szakemberek kiválasztják azokat a kukoricákat, amelyek a leginkább ellenállnak például a kártevőknek. Ezeknek a szaporításával a hónapok, évek, sőt évtizedek alatt bekövetkező természetes változásokkal, a reprodukciós folyamatok során létrejön az a növényfajta, amelyik megfelel a növénynemesítés kijelölt céljának. Vagyis a nemesített kukorica jóval ellenállóbb lesz, mint elődei.

Miért félünk annyira a GMO növényektől?

Míg az 1990-es évektől a GMO több országban is általános a termesztésben, a megítélése továbbra is megosztja a társadalmat, addig az NGT sokak számára ismeretlen fogalom.

A GMO-kat mára az Európai Unió állampolgárainak túlnyomó többsége elutasítja, nem szívesen fogyaszt ilyen alapanyagból készült ételt és nem támogatná, ha országa termesztésbe vonná ezeket a növényeket. Elutasítóak a zöldek és a civil szervezetek is.

Ezzel szemben az Egyesült Államokban, a világ legnagyobb GMO országában nincs ilyen jellegű vita, bár ilyen vita mára hiábavaló lenne.

Az egyik legtöbbször hangsúlyozott GMO kritika, hogy ahol egyszer ilyen növényt termesztettek, ott már nem lehet nem többé GMO-mentesen termeszteni anélkül, hogy a módosított növény „szennyezését” ne lehetne kimutatni a továbbiakban is.

A növénynemesítéssel természetes úton alakulnak ki a növény új tulajdonságai, a GMO eljárások viszont az új növény tulajdonságait úgy módosítják, ami nem jöhetne létre természetes úton
A növénynemesítéssel természetes úton alakulnak ki a növény új tulajdonságai, a GMO eljárások során viszont a növény szerzett tulajdonságaival csak mesterségesen ruházható fel

A tudósok véleménye sem egységes: sokak szerint összefüggésbe hozható a GMO-k fogyasztása a daganatos megbetegedésekkel.

Szintén hátrány, hogy azokra a területekre nem jutnak el ezek a növények, ahol valóban indokolt lenne alkalmazásuk, például a szárazságtűrő búzafajták jelenleg nem járulnak hozzá az afrikai régiók élelmezéséhez. A GMO vetőmagok iránti kereslet jelentős részben a nemzetközi agráróriások lobbitevékenysége miatt nem zuhant még be jelentősen.

A GMO termények világpiaci ára jóval alacsonyabb, mint a nem módosított növényeké, a minőségnek pedig egy fontos záloga a világpiacon a „tisztaság”.

Komoly vita folyik arról is, hogy hosszú távon milyen környezeti és egészségügyi következményei lesznek a génmódosított termékek fogyasztásának, de ez várhatóan az új géntechnológiai eljárásokkal szemben is erős érv lesz.

Több évtizednek kell eltelnie majd ahhoz, hogy kiderüljön, mivel jár a beavatkozás a természet legalapvetőbb folyamataiba.

Szintén egyre elterjedtebb ellenérv, amelyet korábban a magyar kormány is gyakran emlegetett: ahol megterem a hagyományos nemesítéssel változó, magasabb hozamokat és kevesebb ráfordítást igénylő növény, ott nincs értelme a génmódosított növénytermesztésnek.

A klímaharc svájci bicskái?

A GMO és az NGT mellett szóló érvek nagyjából ugyanazok.

A támogatók szerint a géntechnológia az az innováció a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, amely érdemi választ ad a klímaváltozás jelentette kihívásokra és lehetőséget ad az emberiségnek az alkalmazkodásra.

Szerintük erre a hagyományos növénynemesítés nem alkalmas, mivel akár több évig, sőt évtizedekig is eltarthat, amíg a gének természetes mutációjának köszönhetően létrejön az a nemesített növény, amely ellenállóbb lesz például a szárazságnak.

A precíziós génszerkesztés mellett gyakran elhangzó érv ezért, hogy az eljárás gyakorlatilag a növénynemesítést rövidíti le több évtizedről akár néhány hétre, így valóban a klímaváltozással szembeni alkalmazkodás svájci bicskája lehet.

Az NGT a mezőgazdaság jövője, vagy Pandora szelencéje?

Az NGT sajátosságai miatt az ellenérvek erősebbek lehetnek, mint a GMO-val szembeniek. Az új genetikai technológia, a génszerkesztés mellett érvelők szerint

  • jobb terméshozamok érhetők el: a termésveszteséget okozó génszakasz, vagy a betegségre hajlamosító szakaszok szerkesztésével ezek a hátrányok megszűnnek, így a növény ellenállóbb lesz, elkerülve a terméskiesést;
  • megszabadulhatunk a növényvédő szerektől: a megfelelő génszakaszban végrehajtott precíziós eljárások a növényt a vegyszerek nélkül is ellenállóvá teszik, így az alapanyagok jóval egészségesebbek lesznek;
  • táplálóbb, egészségesebb élelmiszereket fogyaszthatunk: az egyik leghangzatosabb érv, hogy a génszerkesztés lehetővé teszi azokat a beavatkozásokat, amelyek hatására az adott növény sokkal több vitamint tartalmazhat, magasabb tápértékkel bírhat és ezáltal válhat az emberiség egészségesebbé a jelenleg nem túl hatékony szemléletformálás helyett;
  • gyorsabb és pontosabb, mint a hagyományos eljárások: az NGT mellett szóló érvek közül a legfontosabb, hogy a GMO-val szemben a folyamat természetes körülmények között is bekövetkezhet - ezért a növénynemesítés jövőjeként tekintenek a génszerkesztésre. A hagyományos eljárásokhoz képest nagyon rövid idő alatt elérhető a kívánt hibridfajta, ráadásul a nemesítés véletlenszerűen alakuló folyamataival ellentétben a modern géneljárások nagy pontossággal végezhetők.

Mivel az NGT is génmódosítás, ezért a legtöbb ember számára egy bizonytalan, irányíthatatlan folyamatot jelent, és az eljárás iránti bizalmatlanságot erősíti, hogy egy szűk csoport képes rálátni a folyamatokra.

Ezért az eljárás tilalma mellett is bőven találhatunk érveket:

  • Nem várt következmények: az eljárás gyakorlatilag néhány éve lett feltalálva, az egész világ most kísérletezik vele. Sok esetben ráadásul nem hoz eredményt a génszerkesztés, amelynek az okát ma még nem ismerik a tudósok. A hosszútávú következményeket akár környezeti, akár fogyasztási oldalról senki sem látja pontosan. A kritikusok szerint mivel vizsgálatokkal kimutatható a génszerkesztett növény is, ezért félő, hogy a DNS-re is kockázatot hordoznak az NGT növények.
  • Az élelmiszer új, genetikai nagyhatalmak kezébe kerül: az aggodalmak nem alaptalanok. Az NGT egyik újdonsága, hogy a technológia széles körben elérhető, vagyis a hagyományos laboratóriumi berendezésekhez képest jóval kisebb és összehasonlíthatatlanul olcsóbb eszközökkel végezhető a génszerkesztés. Mivel az államok többsége még mindig nem szabályozta megfelelően az NGT kísérleteket, ráadásul felügyeletet sem gyakorolnak a kormányok, így a fejlesztések és az innováció a nagyvállalatok kezébe került.
  • Átláthatatlan, hogy mi történik a pincékben, laboratóriumokban: a nagyvállalati fejlesztések és kutatások célja általában a működési elvük mentén zajlik, vagyis a minél nagyobb profit és a minél alacsonyabb önköltség elérését szolgálja. Ezzel szemben az állami kutatások általában a társadalmi, gazdasági előnyöket vizsgálják. Így a mezőgazdaság talán legfontosabb innovációja továbbra sem az élelmezés-biztonságot támogatná, hanem a GMO-hoz hasonlóan oda kerülne, ahol nincs rá szükség, az elterjedését a vállalati lobbi és a korrupció vezérelné, ugyanakkor az éhezés sújtotta térségekben továbbra sem lenne hozzáférhető a technológia.
  • Etikai kifogások, a kontroll tartós hiánya: a kísérletek zömét jelenleg állatokon végzik, ami komoly aggályokat vet fel. Szintén aggodalmat kelt, hogy nincs ma olyan módszer a világon, amely egy széles körben elérhetővé tett technológia felhasználását teljes körűen képes lenne ellenőrizni. A génszerkesztés ráadásul mikroszkopikus folyamat, és egyedi tudást igényel, ami óriási bizonytalanságot eredményez. Nem lehet megmondani, ki az, aki valóban tudományos munkát végez és ki az, aki saját érdekeit szolgálná a génszerkesztéssel és az sem világos, egyáltalán ellenőrizhetők-e hatékonyan ezek a tevékenységek.

Európa elővigyázatos, szigorú a GMO-szabály

Az Európai Unió szigorú GMO-irányelvet alkalmaz, ám jelenleg nincsenek megkülönböztetve a hagyományos és új technológiák, ezért is kell felülvizsgálni a szabályozást.

Az EU-ban a GMO növények termesztését és az alapanyagok forgalmazását előzetesen engedélyeztetni kell. Az uniós szakhatóság szigorú szempontrendszer alapján megvizsgálja, hogy az adott növény milyen kockázatot jelent a környezetre és az emberi egészségre, majd a kiállított szakvélemény alapján az Európai Bizottság engedélyezi a termesztést és a forgalmazást.

Vizsgálja a hatóság emellett, hogy a módosított organizmus milyen eljárással jött létre. Ha az eljárás régóta általános gyakorlatnak számít, és hatásairól teljes körű információk állnak rendelkezésre, akkor mentességet is kaphatnak a GMO-irányelv szigorú szabályai alól. Az irányelv ezen pontja ugyanakkor gyakorlatilag kimondja, hogy minden új géneljárás GMO, ezért az Európai Bíróság jelenleg is több ügyben készül ítéletet hozni, egyes eljárások pedig a közelmúltban zárultak.

Az elővigyázatosságra épülő uniós eljárás lefolytatása után engedélyezett GMO növények az egész EU területére megkapják az engedélyt. Ebben az esetben ugyanakkor a tagállamok is megtilthatják, hogy a területükön GMO termesztés kezdődjön.

A címkézési szabályokon is szigoríthatnak a tagországok, mivel a GMO tilalom nem jelenti azt, hogy az emberek védve vannak a génmódosított összetevőktől. Ennek oka például, hogy a dél-amerikai import GMO szója az európai állattartásban általános takarmányalapanyag, vagyis az üzletekben vásárolt hús minden bizonnyal olyan állat húsa, amely GMO szóján lett vágósúlyra növesztve. Sok tagállam ezért kifejezetten tiltja a GMO-kat és komoly erőfeszítéseket tesz a visszaszorításukra. Ilyen ország

  • Magyarország, nálunk az alaptörvény tiltja a GMO-t;
  • Ausztria;
  • Franciaország;
  • Lengyelország;
  • Németország;
  • Olaszország;
  • Görögország;
  • és Luxemburg.

Az unión belüli különbségeket jól mutatja, hogy több országban jelenleg is termesztenek GMO növényeket. Sőt, Spanyolország a világ legnagyobb GMO vetésterületével rendelkező országainak egyike. Az EU-ban

  • Spanyolország;
  • Portugália;
  • Csehország;
  • Szlovákia;
  • és Románia nem tiltja a GMO termesztést.

Precíziós biotechnológia, vagyis „GMO light”?

Az Európai Bizottság korábban már felvázolta azt a koncepciót, ami alapján újraszabályozhatják a géneljárásokat az unióban. A konkrét javaslattal várhatóan még a nyári szünet előtt előáll az Európai Bizottság és az Európai Parlament.

A tervezet szerint nem lenne külön NGT irányelv, mint az Egyesült Államokban, továbbra is minden géntechnológia alkalmazásával módosított növény GMO lenne. A GMO irányelven belül ugyanakkor meg lenne különböztetve a csak mesterségesen létrehozott változások és az elvben természetes reprodukció során is elérhető változások között.

Új fogalmat kapna az NGT, vagyis elkülönítenék az új technológiát, amelynek a neve precíziós biotechnológia (precision biotechnology) lenne.

Heves vitákra, hosszú tárgyalásokra kell készülniük az uniós döntéshozóknak és a tagállamoknak, és erőteljes kompromisszumkészségre a végleges szabályozáshoz.

Kérdés emellett, hogy Magyarországon mi lesz a sorsa a génszerkesztési eljárásoknak, mivel az alaptörvény minden GMO-t tilt. A szakértők ugyanakkor a világ minden táján egyetértenek azzal, hogy a jövő agrárországai azok lesznek, amelyek gyorsan a növénynemesítés szolgálatába állítják az új géntechnológiákat.

 

A tengerentúl nem téma a génmódosítás

Az Egyesült Államok a világ legnagyobb GMO termesztő országa. A szabályozás ennek alapján jóval egyszerűbb. Az új GMO növényt az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) és más kormányzati társhatóságok jóváhagyásával engedélyezhető, ha a vizsgálatok nem mutatnak ki az egészségre vagy a környezetre káros hatásokat. A forgalmazók önkéntes, előzetes konzultációt kezdeményezhetnek az eljárás előtt. A termékeken nem kell feltüntetni, hogy tartalmaz az élelmiszer GMO alapanyagot.

Az NGT az Egyesült Államokban egyelőre nincs véglegesen szabályozva. Az eredeti tervek szerint a GMO-mentes növényekkel azonos szabályok vonatkoztak volna a génszerkesztett növényekre. A tiltakozások hatására végül az engedélyeztetésben külön eljárás vonatkozik ezekre a növényekre. A szabályok gyakorlatilag a közeljövőben is formálódnak, mivel egyelőre még nem került forgalomba egy NGT növény sem, az eljárás noha egy-két év alatt felnőttkorba lépett, a mezőgazdaságban még a fajtakísérletek zajlanak.