Talán még emlékeznek néhányan arra, hogy 2000-ben a rapper 50 Cent kilenc lövést kapott, de túlélte. 2011-ben pedig New York-ban egy férfit 21-szer találtak el, de végül fel tudott épülni.

Ezek az extrém példák is bizonyítják, hogy nem mindegy, hogy mi, hova és hogyan csapódik be. 

Mi, hova és hogyan?

Ha a főbb szerveket, elsősorban a szívet és az agyat, illetve a verőereket nem éri golyó, meglepően magas a túlélés esélye. Az persze csak a vakszerencsén múlik, hogy egy lövés ilyen viszonylag ártalmatlan helyet ér-e, és bár ennek az esélye annál kisebb, minél többet kap az illető, nem csak a találatok száma a fontos – állapította meg a lőtt sérülésekről közölt írásában az Index. 

A portál felidézte a lőtt sebekről könyvet író amerikai orvos, Vincent J.M. DiMaio számításait, amelyek megerősítik, hogy a túlélési esély nagyban függ a találat helyétől: közvetlenül a szívet vagy az agyat ért lövés esetén például csak 9 százalék, összességében viszont elég magas, 80-95 százalékos eséllyel marad életben, aki lőtt sérülést szenved.

A legjobb esélye akkor van az áldozatnak, ha még ver a szíve, amikor a kórházba érnek vele. Jó hír, hogy DiMaio szerint a test lehetséges célpontjainak 80 százaléka olyan terület, amelynek az eltalálása nem halálos.

Szerencse és vérveszteség

Bár a józan ész azt diktálná, hogy a fejet vagy mellkast ért lövés mindig jóval veszélyesebb, mint egy karba vagy lábba kapott lövedék, ez nem feltétlenül igaz, mert a végtagjainkban sok nagy ér fut, amelyek sérülése szintén gyors halálhoz vezethet. Nagy a baj akkor, ha a felkarverőeret, az ágyéktáji külső csípőverőereket vagy a kulcscsont alatti verőeret éri a lövés.

A szívet érő lövésnél se mindegy, pontosan hol talált be a lövedék. A lőtt sebekkel járó fő halálok a túl nagy vérveszteség. Több vérzéssel jár, ezért súlyosabb a bal oldalt ért sérülés, mert ott nagyobb a vérnyomás; a két oldalt elválasztó sövény sérülése; illetve ha a szív négy üregéből (két-két pitvar és kamra) több mint egy sérül.

A máj esetében a jobb oldali sérülés a súlyosabb, míg a gyomor és a belek sérülésénél pedig nem a vérzés a legaggasztóbb tényező, hanem a tartalmuk szétterüléséből adódó fertőzésveszély.