A különadó porondon tartása a csengőfrászt hozza a Mol vezére. Erről ő maga értekezik a Mandineren megjelent véleménycikkében.
Mint írja, az adókkal nincs baja, hiszen azok kivetése egyszerű, logikus és sokoldalú, „csak nem szabad túltolni”.
De most úgy látszik, megszaladtunk. Kiskereskedelmi, tranzakciós, devizaváltási, bank-, gyógyszergyártói, extraprofitadó és a többi. Se szeri se száma a különadóknak. Tizennégy olyan adónem van, ami az utóbbi két évben jött létre. Hova lett a kiszámítható adórendszer?
– kérdezi Hernádi Zsolt.
Írásában emlékeztet, hogy az Amerikai–Magyar Kereskedelmi Kamara által kiadott friss elemzése szerint a magyar adórendszer 2010 után jól teljesített:
- nőtt a hatékonyság,
- jött a digitalizáció,
- lett több adózó
- és még több bevétel.
Aztán a koronavírus-járvány, majd a háború mindent elsöpört, és megérkezett a válságkormányzás különadókkal. Egy nemzet fogott össze a károk enyhítéséért.
Az eltelt két évben a legnagyobbak, az OTP, az MBH, a Richter, a Telekom, a 4iG és a Mol közel 800 milliárd forint különadót fizetett. Ebből hat kecskeméti Mercedes-gyár kijött volna! És az idei év sem lesz piskóta.
A Mol elnök-vezérigazgatója több kérdést is feltesz:
- De meddig is kell még fenntartani a „rendkívüli” különadókat?
- Mikor lesz újra normalitás?
- Mikor nyúlunk újra a jól bevált eszközökhöz az unortodoxia helyett?
- Meg miért is kell büntetni azokat a cégeket, amelyek olyan terméket állítanak elő, amire nagy lett a kereslet, és extraprofitot értek el?
- Miért kell büntetni azokat, amelyek extrém körülmények között is sikeresen tudják megoldani a feladatukat?
- Hogy tud így tervezni egy befektető?
- Lesz jövőre különadó vagy nem?
Hozzáteszi: a Mol esetében például a magyarországi adózás előtti eredmény már nem elégséges a magyarországi adó befizetéséhez.
A háborús árakat pedig nem a vállalatok idézték elő, hanem a háború és az arra adott politikai válaszok. Árat lehetne persze csökkenteni úgy is, hogy növeljük a kínálatot, amire a legjobb megoldás a beruházás - volna. Viszont a különadók pont ezeket a pénzeket veszik el
– húzza alá.
Az iparon már látszik az adókörnyezet negatív hatása, folyamatosan csökken a hazai ipari termelés, csak májusban 5 százalékot esett a múlt évhez képest. Ennek az üzenete egyértelmű:
minden nem megy; nem lehet egyszerre agyonadóztatni és elvárni a termelés növekedését.
Az államnak előbb teret kell hagynia az iparnak, és nem szabad elvinnie a beruházásra szánt pénzt, hogy holnap is legyen mit adóztatnia.
Az is kérdés, hogy a beszedett pénzt mennyire hatékonyan hasznosítja az állam. Ha tűzoltó jelleggel, lyukak tömködésére használjuk, működési költséget vagy gazdasági növekedést nem támogató beruházásokat finanszírozunk, akkor abból nem lesz pluszérték
– szögezi le Hernádi Zsolt azzal, hogy a semmiért fizetünk többet.