Visszavonulót fújt az infláció az elmúlt hónapokban a korábbi csúcsértékekről. Idén tavasszal még bőven 20 százalék felett volt az éves drágulás üteme, októberre pedig 9,9 százalékra lassult. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy nagyon sok termék ára már nem emelkedik, vagy nem olyan ütemben, mint korábban, viszont olcsóbbak sem lesznek. De mi alapján is méri a KSH az inflációt, és mennyire hiteles?

A KSH definíciója szerint a fogyasztóiár-index jelzi az infláció, a pénzromlás mértékét. Az árváltozások mérése a termékek és szolgáltatások célszerűen megválasztott reprezentánsaiból összeállított fogyasztói kosár alapján történik, hónapról hónapra figyelemmel kísérve az árváltozásokat. A reprezentánsok olyan termék-, illetve szolgáltatásfajták, amelyek a lakosság viszonylag nagy volumenben vásárol. Például: 

Kapcsolódó

  • a sertéscomb csont és csülök nélkül, 
  • a fehér kenyér, 
  • a kék, rövid (85 mm-es) Multifilter cigaretta, 
  • a női szandál (bőr, ragasztott műanyag talppal), 
  • a 76x82 cm-es képernyőátlójú LCD-LED-televízió, 
  • a háztartási propán-bután gáz 11,5 kg-os palackban, 
  • az ólommentes autóbenzin, 
  • vagy a vonaljegy.

Egy fontos elem kikerült a kosárból

Az inflációs kosár tehát azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a halmaza, melyből az átlagos magyar fogyasztó egy adott évben fogyaszt. A fogyasztó reprezentatív kell, hogy legyen, ami azt jelenti, hogy számos réteg szerint a nagy, hazai átlagot kell képviselnie. 

A valóságban feltehetően nem létezik egyetlen ember sem, aki ilyen arányban fogyasztja a kosár elemeit, de a több milliós sokaság számtani közepe így teszi

– világított rá lapunknak Nagy János, az Erste elemzője, megjegyezve, hogy az inflációs kosár tartalma és arányai évről-évre revízió alá kerülnek és az előző évek fogyasztási szerkezete alapján kerülnek kialakításra.

Például 2022-ben átlag felett alakult az üzemanyagok fogyasztása, így az idei évre ennek megnőtt a súlya a kosárban, ugyanakkor a 2023-ban látott benzinforgalom alapján elővételezhető, hogy a jövő évi súly ismét lefelé fog módosulni. 

2012-ben nagy változtatás történt a fogyasztói kosárban, kikerült a saját lakások árváltozása

– mutatott rá az Erste szakértője, ugyanakkor a KSH az általános európai gyakorlatnak megfelelően változtatott a módszertanon. A lakhatás vonatkozásában a bérleti díjakat tartalmazza a fogyasztói árindex, de a saját lakások árváltozását nem, ez utóbbira vonatkozóan külön lakáspiaci index kerül kiszámításra. „Ez az EU-s előírásokkal összhangban került ki a fogyasztói árindexből, tekintettel arra, hogy a saját lakás nem vásárolt fogyasztásnak minősül” – válaszolta az Index kérdésére a statisztikai hivatal.

 

Kép: Economx / Hartl Nagy Tamás

Más lenne az inflációs képünk, ha másképp dönt a KSH

A lakhatás is része a kosárnak, ugyanakkor mivel Magyarországon országosan magas a saját ingatlan aránya, ezért az albérletárak alakulása alig látszik meg a headline fogyasztói árindexen, ugyanis a saját lakást 0 forinton bérli saját magától az ember. Nagy János, az Erste elemzője lapunknak kifejtette, hogy ettől eltérő, figyelemre méltó módszer él például az Egyesült Államokban, ahol a saját ingatlan használata is lakáskiadásnak minősül, azaz a piaci viszonyoknak megfelelően egy árat minden ingatlan képvisel (amennyiért ki lehetne adni) és ennek fényében becsülik a lakhatási költségek alakulását. 

2012-ig hazánkban is ehhez hasonló módszer élt, ekkor tért át a KSH az európai gyakorlatra. Alapjaiban más lenne az inflációs képünk a 2010-es évek második feléről, amennyiben a korábbi irányvonal folytatódott volna

– világított rá az Erste szakértője. Forrásaink szerint azt a KSH-ban sem vitatják, hogy máshogy festene az idei inflációs mutató is, ha a lakáskiadásokat más módszer alapján tennék a fogyasztói kosárba. Regős Gábor, a Makronóm Intézet vezető elemzője lapunknak rámutatott, hogy a németek például a saját lakás szolgáltatását beleszámolják az inflációs kosárba. Éppen ezért az eltérő módszereket alkalmazó országok inflációs kosarának összehasonlítása nehézkes. 

Brutálisan berobbantak a lakásárak

Mivel Magyarországon jóval magasabb a saját lakások aránya, mint tőlünk nyugatabbra, ezért fontos kérdés, hogy hányan törlesztenek jelzáloghitelt és milyen értékben. Ez is egy lakhatással kapcsolatos költség, mégsem jelenik meg az inflációs kosárban, részben mert definíció szerint a hiteltörlesztés nem számít fogyasztásnak, de közvetetten sem tűnik fel a kosárban.

Ha lakáshitelt törlesztünk, az a saját lakás szolgáltatásnál jelenne meg, de ezt kivették

– világított rá az Economxnak Regős Gábor, megjegyezve, hogy ez a németeknél sem a hitel díjaként jelenik meg, hanem a saját lakással kapcsolatos költségként.

Korábban az MNB adatai alapján rámutattunk, hogy a július hó végi állomány több mint felét a lakáscélú kölcsönök tették ki, 22 százalékát az áruvásárlási- és egyéb fogyasztási hitelek, a sorban ezután a személyi hitelek jönnek 13,8 százalékkal, majd rendre a szabad felhasználású jelzáloghitel (7,9 százalék). 

A lakáscélú hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya az előző év végihez hasonlóan 7,4 százalék volt, ami 4914 milliárd forintnak felel meg

– ezt már a KSH 2023 első féléves lakossági lakáshitelezésről szóló kiadványa állapítja meg. A lakhatással kapcsolatos hitelek tehát nem elhanyagolható részt képviselnek a havi költésekben a nemzetgazdaság egészét nézve. Egyébként 2016 óta idén fordult elő először, hogy mérséklődött a lakáshitelek állománya (- 0,3 százalék), ami nem meglepő a megugró kamatokat nézve.

A lakásárak változása – ha újra beletennék a fogyasztói kosárba – jelentősen átírná az elmúlt évtized inflációs képét.

2022-ben 500 ezer forintos négyzetméterár alatt Budapesten szinte semmit nem lehet már kapni, a legdrágább utcák átlagára meghaladta a 2 millió forintot. 2015 óta több mint 250 százalékkal nőtt átlagosan a négyzetméterár

– tudtuk meg Székely Gábornétól, a KSH Lakásstatisztikai Osztályának vezetőjétől. Ezzel az áremelkedéssel még a régióban is kiemelkedők vagyunk, több tényező mellett a bérek erőteljes növekedése hajtotta a folyamatot.   

A legtöbbet élelmiszerre költik a magyarok

Érdemes megjegyezni, hogy a 2023-as súlyok kiszámításához a KSH a 2021-es és a 2022 első három negyedévére vonatkozó fogyasztási adatokat használja fel, tehát a 2023-as súlyok nem az idei fogyasztásból adódnak. A magyarok fogyasztói kosarában 74,1 százalékot a termékek, 25,9 százalékot pedig a szolgáltatások tesznek ki. A termékeken belül a legnagyobb súlyt az élelmiszerek képzik, a teljes kiadás 21,7 százalékát költjük átlagosan erre a termékcsoportra.

 

A Fehérvári úti Vásárcsarnok 2023. november 4-én
A Fehérvári úti Vásárcsarnok 2023. november 4-én
Kép: MTI / Nagy Zoltán

A magyar átlagfizetés cikkünk írásának pillanatában a legfrissebb adatok szerint bruttó 556 ezer forint, avagy nettó 384 ezer forint volt. Ha tehát azzal számolnánk, hogy az átlagos magyar havonta 384 ezer forintból gazdálkodik és azt mind el is költi, akkor havonta élelmiszerre több mint 111 ezer forintot fordítana. A számítás azonban nem állja meg a helyét, ugyanis a legtöbb esetben a háztartások nem költik el teljes egészében a jövedelmüket: megtakarítanak, lakást vásárolnak, stb. 

A megtakarítások meglehetősen vegyesen alakulnak: a háztartások mintegy harmada nem tud megtakarítani

– világított rá lapunknak Regős Gábor, megjegyezve, hogy aki pedig képes megtakarítani, azoknál ez az összeg változóan alakul. Az OTP Bank ennél is sötétebb képet festett a megtakarításokról, megállapították, hogy 40 százaléknak semmilyen megtakarítása sincs, amin mindenképpen jó lenne változtatni.

A németek és az osztrákok jól szórakoznak

Érdekességként megnéztük, hogy a hozzánk földrajzilag közel fekvő, életszínvonalban mégis fényévekre lévő németek és osztrákok hogyan költik el a havi jövedelmüket összevetve a magyarokkal. Korábban már kitértünk rá, hogy a német adatok összehasonlítása a magyarral vagy az osztrákkal egy helyen nehézkes, ugyanis ők beleszámolják a saját lakás szolgáltatását, míg a magyarok és az osztrákok nem. 

A három ország közül Magyarországon a legnagyobb az élelmiszerek aránya a fogyasztói kosárban, közel 21,7 százalék.

Hazánkban magasabb a háztartási energiával kapcsolatos kiadások aránya – ez abból adódik, hogy nálunk alacsonyabbak az árak, de jóval kisebbek a fizetések is. Jóval többet költenek a magyarok arányaiban alkoholra és dohányárura, mint a németek vagy az osztrákok: nálunk ez az arány 7,4 százalék, a németeknél 3,5, az osztrákoknál pedig 3,4 százalék. Szintén magasabb nálunk a közlekedés aránya: ide kerülnek az üzemanyagok, ennek ára pedig hasonló az egyes országokban, így a fogyasztói kosárban hazánkban magasabb súlyt képvisel, tekintettel az alacsonyabb jövedelem-színvonalra. 

Kép: Economx.hu

Többet költenek a németek és az osztrákok szabadidőre és kultúrára: míg ezek aránya nálunk 8,7 százalék, addig a németeknél 10,4, az osztrákoknál pedig 11,1 százalék. A németek a magyaroknál (8,4 százalék) sokkal kevesebbet (4,7 százalék) költenek el szálláshely-szolgáltatásra és vendéglátásra, míg az osztrákoknál jóval többet (13,0 százalék).

A fenti ábrán jól látható, hogy a kevésbé fejlett országokban a háztartásoknak arányaiban többet kell élelmiszerre költeniük, hiszen az árszínvonal eltérése csekély, és enni pedig ugyanúgy kell, minden másra csak ezt követően lehet pénzt költeni. Szórakozásra pedig a fejlettebb, magasabb jövedelmű országokban tudnak többet áldozni.

Jóval több pénzből gazdálkodnak tőlünk nyugatabbra

A német és az osztrák bérek is kismértékben meghaladták az egymillió forintot havonta 2022-ben. Ez azt is jelenti, hogy a németek vagy az osztrákok például másfélszer annyit költenek élelmiszerre, mint a magyarok – természetesen eltérő árszínvonalon, így reál értelemben már kisebb a különbség. A következő ábra az Eurostat adatai alapján készült, és jól mutatja, hogy jelentős különbségek vannak a magyar és a nyugati országok bérszínvonala között.

Kép: Economx.hu
Tekintettel a magasabb nyugati bérekre, természetesen minden más kategóriában több pénzt költhetnek el – de ebből nem következik, hogy arányaiban több terméket is kapnak, hiszen az árszínvonal ott magasabb. Az mindenképp megállapítható, hogy bérszínvonal arányának megfelelően alakul az egy főre jutó fogyasztás aránya is, ez a ráta csak néhány tizeddel alacsonyabb a bérszínvonalat meghatározónál.

Egy osztrák vagy német biztosan jóval többet tud félretenni, mint egy magyar, már csak a magasabb jövedelméből adódóan is

– világított rá lapunknak Regős Gábor. A Makronóm Intézet vezető elemzője szerint a németeknél nem csak ez az indok: míg a magyarok esetében az idei második negyedévvel záruló év megtakarítási rátája 14,0 százalék volt, addig az osztrákok kicsit (15,0 százalék), a németek pedig jóval (20,1 százalék) spórolósabbak voltak. Összegzésként elmondhatjuk, hogy van még hova fejlődnünk a bérekben és az életszínvonalban, hogy ne az élelmiszer legyen az elsőszámú kiadásunk, hanem egy kicsit szórakozni, kikapcsolódni is tudjunk.

Korábban összegyűjtöttük, hogy mely európai országokban keresik a legtöbbet az emberek. Habár a lista élén lévőket szinte borítékolni lehetett, meglepetések is akadtak.