Orbán Viktor nemrég leszögezte, új világgazdaság jött létre, az új világgazdasághoz pedig alkalmazkodnunk kell, és a miniszterelnök meggyőződése, hogy a gazdasági sikert hazánk számára a gazdasági semlegesség hozhatja el.
De vajon mit jelent a gazdasági semlegesség? Mennyire zsarolható Magyarország? Mi lesz a magyar stratégiával, ha nem Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke? Erről is beszélgettünk Orbán Balázzsal, a miniszterelnök politikai igazgatójával. Interjú.
Mi az a gazdasági semlegesség, hogyan valósítható meg egy blokkosodó világban?
A legfontosabb kérdés a mai politikában, hogy a biztonsági és a geostratégiai kihívások milyen stratégiaváltást eredményeznek az egyes nagyhatalmak döntéseiben. A nyugati, liberális világon belül megjelent egy új stratégia, aminek az a lényege, hogy a világgazdaságot fel kell osztani. Ez az, amit mi blokkosodásnak szoktunk nevezni. Innentől kezdve számunkra az a legfontosabb szempont, hogy nekünk, magyaroknak ez jó-e. A mi meggyőződésünk az, hogy ez nem jó. Már csak a magyar gazdaság szerkezete miatt sem. A magyar gazdaság nyitott; a GDP-arányos export a 81 százalékot is meghaladja. Emellett gazdaságunk beruházásvezérelt is, hiszen a beruházási ráta EU-átlag feletti, a külföldi befektetések állománya ’10 óta duplájára nőtt. És végül a magyar gazdaság komplex, hiszen a világon a tizenegyedik legösszetettebb gazdaságról van szó. Ha piaci, befektetési, beruházási, energetikai, illetve technológiai kérdéseket geopolitikai alapon kezelünk, akkor valójában nem a magyar gazdaság, a magyar emberek szempontjából a legjobb megoldást keressük, hanem egészen más szempontok jönnek be. Ennek a folyamatnak ellen kell tartani a gazdasági semlegesség politikájának a meghirdetésével.
Amennyiben?
Ez azt jelenti, hogy mi piaci értelemben semlegesek vagyunk, vagyis minden piacra szeretnénk termelni, és nem akarunk kereskedelmi háborúkba belekeveredni, valamint geopolitikai értelemben is kimaradunk a blokkok közötti konfliktusokból. Technológiai értelemben is semlegesek vagyunk, a minőség alapján választunk technológiát, és nem ideológiai alapon, ugyanez igaz a befektetésekre, az, hogy ki tud jó üzletet hozni Magyarországra nem világnézet függvénye. Finanszírozási oldalról is semlegesnek kell maradnunk.
Csak uniós forrásokból, csak londoni befektetők által nem lehet finanszírozni a magyar gazdaságot, kellenek az alternatív finanszírozási stratégiák, csatornák is.
Ugyanez igaz az energetikára is. A magyar gazdaság versenyképességét azzal kell biztosítani, hogy a legalacsonyabb energiaárakat keressük. Ebbe nem fér bele az, hogy egyes energiaexportőr országok termékeiről lemondjunk. A gazdasági semlegesség Magyarország érdekéből indul ki, hazánk szuverén döntésén múlik, és lehet, hogy olyan helyzetet eredményez, ami nem tetszik a blokkok egyes szereplőinek, de valójában a magyar gazdaság fejlesztése szempontjából kulcsfontosságú lépés.
Akkor a gazdasági semlegesség pusztán a konnektivitás átnevezése?
Inkább a konnektivitás praktikus gazdasági, gazdaságpolitikai, irányítási dimenziója. A konnektivitás ezen túlmutat, mert annak van egy külpolitikai kiterjedése is.
A gazdasági praktikum szempontjából beleférhet, hogy akár Kína finanszírozza Magyarországot, és mondjuk Nigériából szerzünk olajat?
Az finanszírozza Magyarországot, aki a legjobb ajánlatot teszi. Az biztosítsa Magyarország olajszükségleteit, aki a legjobb lehetőséget kínálja. Ez a magyar emberek pénze és a magyar emberek gazdasági érdeke. Deklarálnunk kell a jogunkat, hogy nemet mondjunk arra, hogy pusztán ideológiai megfontolások alapján kizárjunk valakit a versenyből.
Mindenki versenyezzen azért, hogy a magyar gazdaság sikeréhez hozzá tudjon járulni.
Ha az amerikai technológia a legjobb egy adott iparágban, akkor amerikai technológiát kell választani. Ha a kínai a legjobb, akkor kínait kell választani.
Ennek a semlegességnek van jelene, jövője, ha például Ukrajnából kéthetente megfenyegetik hazánkat, a térségünket, hogy elzárják a kőolajvezetékeket?
Nem szabad bedőlni a propagandának. Ha az ember megnézi, hogy a kőolaj-ellátottság, vagy a földgázellátottság területén hogy állunk, mennyi interkonnektorunk van, milyen alternatív útvonalaink léteznek, akkor azt látjuk az elmúlt évek fejlesztésének és adaptációs politikájának köszönhetően, hogy ha az ukránok el is zárják a földgázt, a kőolajat mondjuk az év végén, nekünk van erre válaszunk. Szlovénia kivételével minden szomszédos országgal kiépültek a földgáz interkonnektorok, villamosenergia-hálózati összeköttetésünk pedig valamennyi szomszédunkkal van. Idén közel 280 millió köbméter földgáz érkezik Törökországból, elvi megállapodásunk van a katariakkal LNG-importról. A hazai földgáztárolók töltöttségi aránya az uniós elvárás felett alakul.
Azerbajdzsánban részesedést vásárolunk a világ egyik legnagyobb földgázmezőjében, s a Mol a harmadik legfontosabb szereplő a legnagyobb azeri tengeri olajmezőben. Nem tudnak minket olyan helyzetbe hozni, hogy zsaroljanak. Nem tudják a szuverén magyar politikát kikezdeni.
Ez is jó példa arra, hogy hogyan kell egy energiasemleges-megközelítéssel egy sikeres adaptációs időszakot levezényelni, és olyan csapdákat kikerülni, amelyekre más országok, például Szlovákia nehezebben lenne képes.
Ha már felhozta, amúgy a külföldi befektetők számára mennyire kecsegtető üzleti partner Magyarország a jelen helyzetében?
A működő tőkebeáramlás folyamatos. Sőt, az elmúlt években egymást érik a rekordok. Az FDI-beáramlást tekintve ’22 rekordév volt, majd a tavalyi év megdöntötte ezt a csúcsot, nem is akárhogy. A kétszeresére, 13 milliárd euróra nőtt a beruházások volumene. És az is látszik, hogy a beruházások egyre több helyről jönnek, a nyugatiak mellé feljöttek a keleti beruházók is. Tavaly például Kína és Dél-Korea voltak a legnagyobb beruházók, de Németország is ott van a harmadik helyen. Szóval az élmezőny ebben a bontásban kiegyenlített. S miközben az ázsiai országok egyre fontosabbakká válnak, addig korántsem beszélhetünk a nyugatiak leértékelődéséről, hiszen a németek hozzák a legtöbb projektet, és az amerikaiakkal együtt ők hozzák létre az új munkahelyek ötödét. Én azt látom, hogy a magyar gazdaság pont ezen konnektivitás alapú politikán keresztül egyrészt egy nemzetközi hírnévre tett szert, másrészt pedig még a világ távoli részében is értik, hogy mi mit és miért csinálunk, tudják, hogy mire számíthatnak a gazdasági semlegesség politikáján keresztül, és sokan vannak, akik nem hajlandók ideológiai kérdést csinálni gazdasági kérdésekből.
Talán nem túlzó azt állítani, hogy a magyar kormány rátett mindent Donald Trumpra. Nem kockázatos?
Számunkra két dolog miatt nagyon fontos Donald Trump győzelme. Egyrészt a béke politikája miatt, tehát a szomszédunkban zajló és minket is veszélyeztető háborút megállítaná, másrészt pedig
kinyílna annak peremfeltétele, hogy Magyarország és az Egyesült Államok között újra megszülessen egy stratégiai megállapodás.
S ha Donald Trump elbukja a novemberi elnökválasztást?
Az elmúlt négy évben is egy olyan periódusban éltünk, amiben nem Donald Trumpnak hívták az elnököt, és a legfontosabb kérdésekben, ilyen a háború, a migráció, gender, nem értettünk egyet az amerikai kormányzattal. De a világ mégsem dőlt össze, nem rombolódott le az amerikai-magyar együttműködés katonai és gazdasági alapja. Persze nyilván készek vagyunk arra is, hogy megpróbáljuk ezt a fajta kohabitációt, nem túl kedélyes együttélést tovább vinni, meglátjuk, hogy sikerül-e. Négy év rutinunk van benne.
Ez azt is jelenti, hogy Kamala Harris győzelme után sem kellene a magyar stratégiát újragondolni?
Szerintem nem lesz rá szükség.