Iparágtól és cégmérettől függetlenül egyre több vállalkozás kénytelen szembesülni eredményrecesszióval, amit alighanem az éves beszámolók benyújtásának közelgő május végi határideje is igazol majd – állítja Gaszt Attila, a GIA Form Kft. ügyvezető-tulajdonosa. Az elmúlt évek magas inflációs környezetének eredményeképp ugyanis a többség bár legalább részben képes volt beárazni a megemelkedett költségeket, ezáltal az árbevétel nőtt, azt a profit viszont nem követte le, a jelentős része elpárolgott. Nem csoda, hogy mindez az inflációra vezethető vissza, elvégre tavaly 17,6, tavalyelőtt pedig 14,5 százalékos volt a fogyasztói árindex, így ami két éve 100 forintba került, az ma már csaknem 140-be. Tegyük hozzá, ez ráadásul csak az inflációs kosár alapján számított átlag, a reálgazdasági szereplőknek ennél drasztikusabb áremelkedéseket is kezelniük kellett az utóbbi időszakban.

Már a háború előtt is voltak inflációs kockázatok

A jelenség ok-okozati összefüggéseit és a lehetséges megoldásokat kutatva a szakértő mindenekelőtt leszögezte: az inflációs kockázatok már 2021 második felében megmutatkoztak, az árrobbanást viszont egyértelműen a 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború hatására hamar begyűrűző energiaválság idézte elő az egekbe szökő gáz- és áramárakkal, hogy aztán a válaszlépésként megfogalmazott uniós szankciók tovább árnyalják a képet. Bár 2023-ra az energiaárak normalizálódtak, addigra a gyártási költségek olyannyira elszálltak, hogy több szektor, így az építőipar is a földbe állt. Gaszt Attila azzal a szemléletes példával élt, hogy míg egy tégla a krízis előtt úgy 350 forintba került, addig 2022-ben felugrott az ára majd 1000 forintra, majd tavaly 650 forint alá korrigált, most pedig már jóval 500 alatt is elérhető.

Sok más alapanyag árát magával rántotta az acélipar turbulenciája, de ez a folyamat nemcsak a nehéziparon rohant végig, hanem a kartonpapírtól kezdve a különböző csomagolóanyagokig minden látványosan drágult. Hasonló utat jártak be az élelmiszerárak is, ez a trend majd minden szektoron eluralkodott. A szakember azzal folytatta, hogy a termékek mellett ráadásul a szolgáltatói díjak is mindenütt megemelkedtek, hiszen azokba óhatatlanul beépültek a béremelések is, gondoljunk akár a szervizköltségekre vagy a takarítódíjakra, a telephelyek fenntartására. Akik ugyanakkor jó ütemben, még az ukrajnai fegyveres konfliktus előtt hosszú távú energiaszerződést kötöttek, azok el tudták kerülni, hogy hullámvasútra tegyék az áraikat. Más 30-50 százalékokat is emelt, amit a konszolidáció 2023-as szakaszában, egy idő után már nem lehetett érvényesíteni, mert a piac nem nyelte le.

Búcsú a profittól?

Azokon a területeken, ahol duplázódásig cserélgették az árcédulákat két esztendő leforgása alatt, igenis elvárható a GIA Form ügyvezető-tulajdonosa szerint az árcsökkentés, ahol viszont a csaknem 40 százalékos kumulált inflációval szemben mindössze 5-10 százalékkal emeltek, ott ez elképzelhetetlen, az árak tartása is óriási gesztus a partnerek felé. De a cégekre legalább ekkora munkáltatói terhet rótt a törvényileg előírt 10 százalékos minimálbér-, illetve 15 százalékos szakmaibérminimum-emelés. A szakértő szerint számos hazai termelő-gyártó iparvállalat ezzel együtt az elmúlt három-négy évben akár 50 százalékos bérfejlesztést is végrehajtott.

Így nem csoda, hogy az energiaköltségek, a szolgáltatói díjak és a bérköltségek emelkedése mellett növekvő árszínvonal mellett is meglehetősen széles körben eredményrecesszió keletkezett a reálgazdaságban. Egyre többen számolnak be erről, hogy az árbevétel-arányosan kétszámjegyű EBITDA, vagyis kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény egyszámjegyűre, akár pár százalékosra zsugorodott, ami hosszú távon nem fenntartható.

Mindennek tetejébe, bár az EBITDA-ban nem köszön vissza az árfolyamhatás, az üzletmenetre mégis kihat, a korábbi évekre jellemző nyereség után veszteséggel kellett e téren is szembenézni. Az ipari cégek jelentős része exportpiacokra dolgozik, ezáltal euróban számláz, de forintban könyvel, így a 2023-as évre jellemző erős forint a nap végén nem segíti.

Csökkenteni a költségeket, növelni a hatékonyságot

A negatív trend megtörésének kulcsa Gaszt Attila szerint az árbevétel növelése mellett a költségek csökkentése, amit mondani persze könnyű, megtenni annál nehezebb. Ráadásul önmagában a kiadások lefaragása nem hoz annyit a konyhára, mint a volumen növelése vagy az áremelés, az utóbbi viszont ha nem megy át, más eszközökhöz kell nyúlni.

A költségszerkezetet át kell vizsgálni, mindent, ami az alapanyag-beszerzéshez, a termeléshez és a bérstruktúrához kapcsolódik, de semmi esetre sem mehet a manőver a beruházások rovására. Azokat felfüggeszteni, de még átütemezni is kontraproduktív lehet, hiszen a hosszú távú fejlődést szolgálják.

A GIA Form ügyvezető-tulajdonosa úgy véli, a hatékonyságnövelésben jóval nagyobb perspektíva van. Jelzésértékű, hogy az osztrák, a német vagy akár a skandináv cégek hatékonyságát összevetve a hazaiakéval, még mindig 40-50 százalékos a különbség a teljes gyártói termelés tekintetében, van tehát hová fejlődni. Pedig inkább velük kellene versenyezni, mintsem Romániával vagy Bulgáriával. A hatékonysági mutatókhoz szorosan kapcsolódik a munkaidő-kihasználtság mellett az üzemen belüli szervezettség, a kapacitáskihasználás, az állásidő csökkentése, a selejt arányának minimalizálása is, mint ahogy a termelési szintlépéshez nagyban hozzájárulhat az automatizálás, a digitalizáció és a robotizálás. Ebbe a sorba lép be a mesterséges intelligencia (AI) ipari hasznosítása, amire érdemes már ma AI-stratégia megalkotásával felkészülni a kkv-k szintjén is.

Mi a titka a 100 ezer euró/fős árbevételnek?

Legalább 50 fős cégeknél megkerülhetetlen a szervezetfejlesztés kérdésköre, ez viszont nem jelenti azt, hogy egy 20-25 fős kollektívánál ne lenne értelme. Gaszt Attila szerint a gyártói, beszállítói iparágban ideális esetben 100 ezer euró/fős éves árbevétel reális cél lehet, a viszonyításként már hivatkozott Németországban az átlag egyébként 140 ezer euró. A szervezetfejlesztésen belül elsődleges a folyamatszabályozás, a rendszerben való gondolkodás, de szempont a létszámoptimalizálás, szükség esetén munkakörök összevonása, az átszervezés, az ismert kihívások miatt az inproduktív álláshelyek fenntartása egyre inkább luxus. A kommunikáció mindenhatósága sem újdonság, de lehet és kell is folyamatosan dolgozni az egyes részterületek együttműködésének javításán. Aki ezeket a lépéseken megteszi, akár 10-20 százalékot is foghat a bértömegen.

Sokaknak ambiciózus tervnek tűnhet a 100 ezer euró/fős forgalom, a 140 ezres pláne, aminek az érdemi innovációs tevékenység is az előfeltétele. Nem alapkutatásokra kell ez alatt gondolkodni, hanem termékfejlesztés-fókuszú szemléletre, ami annak a lehetőségével is kecsegtet, hogy az adott cég saját termék piacra dobásával a beszállítói státuszból kitörjön.

Mindez új dimenzió azok után, hogy a gépkapacitásával és a munkaóráival sáfárkodik egy vállalkozás, hiszen a saját termékkel nő a magas hozzáadott érték és a profitabilitás is.