Az elveszett kincsekről szóló történetek ma is vonzzák az olvasókat vagy a filmek közönségét, és az amatőr kincsvadászokat is, annak ellenére, hogy a kincskeresés nem mindig legális időtöltés. A Dívány összegyűjtött egy pár érdekes és rejtélyes kincskeresős történetet. 

A San José hajóroncs

A San José egy 40 méter hosszú spanyol galleon volt, amely 1708-ban süllyedt el egy britek ellen vívott tengeri ütközetben. A 17 hajóból álló karaván zászlóshajója 180 tonna kincset szállított: mai értékén számítva több milliárd dollár értékű aranyat, ezüstöt, smaragdot és felbecsülhetetlen értékű ékszereket. A hajóroncsok Szent Grálját a spanyol örökösödési háború idején süllyesztették el Kolumbia partjainál, és egészen 1981-ig senki nem hitte, hogy valaha is megtalálják. Akkor azonban úgy tűnt, egy amerikai befektetőcsoportnak, a Sea Search Armadának (SSA) mégis sikerült. Ezután hosszas pereskedés kezdődött az Egyesült Államok és Kolumbia között, amely több mint 20 év után a kolumbiai állam tulajdonává nyilváníttatta a galleont.

2015 decemberében a kolumbiai államfő bejelentette: megvan a hajóroncs, 600 méterrel a tengerszint alatt, de a pontos koordinátákat államtitokká nyilvánították. Ez ismét vitákra adott okot, hiszen a hajóroncsért – no meg a benne lévő kincsekért – bejelentkezett Spanyolország is, mondván, hogy UNESCO-egyezmények alapján a hajó az ő tulajdonuk. Egy bolíviai törzs is kifejezte igényét, hiszen a spanyolok más, dél-amerikai országok kifosztásának eredményeképpen tettek szert a rengeteg kincsre.

A vitában végül ismét Kolumbia győzött. Nemrégiben bejelentették, hogy 2024 áprilisában és májusában robotokkal fognak néhány tárgyat a felszínre hozni – a kolumbiai kulturális miniszter szerint nem elsősorban az értékük miatt, hanem azért, hogy választ kaphassanak számos tudományos kutatási kérdésre – írja a Dívány. 

Az Awa Maru elveszett kincsei

1945. április 1-jén egy amerikai tengeralattjáró tévedésből elsüllyesztette a Vöröskereszt lobogója alatt közlekedő Awa Maru nevű japán szállítóhajót. A fedélzeten 2000 ember tartózkodott, többségükben szövetséges hadifoglyok és az őket kísérő személyzet. A pletyka szerit a hajó 40 tonna aranyat, 12 tonna platinát és 30 kilogramm gyémántot is szállított, illetve egy felbecsülhetetlen régészeti leletet a pekingi ember megkövült csontjairól. 

Az 1970-es évek végén Kína milliókat költött az Awa Maru megtalálására. Miután azonosították a roncs helyét, egy hatalmas daruval próbálták meg a felszínre hozni, de 5 év és 100 millió dollárnyi költség után leállították a projektet. Miután feloldották a hajóval kapcsolatos dokumentumok titkosítását, kiderült: a hivatalos verzió szerint az Awa Maru nem szállított kincseket Japánba. Mindaz azonban továbbra is rejtély, hová tűnt akkor a rengeteg arany és platina – a pekingi ember csontjaival együtt.

A nácik aranya

A legenda szerint a nácik 1945-ben egy arannyal, műkincsekkel és drágakövekkel megtömött vonatot rejtettek el Lengyelországban, a wałbrzychi Bagoly-hegység egy alagútjában. A 150 méteres szerelvény felkutatásával már sokan próbálkoztak, többek között a lengyel hadsereg is, még a hidegháború idején, de nem jártak sikerrel. A közelmúltban ismét napvilágot láttak olyan hírek, hogy két férfi megtalálhatta a híres vonatot – de két év múlva (és 116 000 euró elköltése után) kiderült: vaklárma volt, valójában egy természetes alagútrendszerre bukkantak.

Hasonló legenda kapcsolódik az osztrák Alpok hegyeiben fekvő Toplitz-tóhoz: a visszavonuló nácik állítólag számos vasdobozt süllyesztettek a tóba, amelyekbe több milliárd dollár értékű aranyat rejtettek. Az elképzelésnek van némi valóságalapja: 1959-ben búvárok valóban több millió dollárnyi hamis valutát fedeztek fel a tó alján. Aranykincs nyomaira mindeddig még senki nem bukkant, viszont hét ember már megfulladt a tóban az elveszett kincs után kutatva.

Svájci órák és Picasso-festmény a tengerben

50 kilogrammnyi készpénz, 2 kilogrammnyi svájci óra, gyémántok, ékszerek és egy eredeti Picasso-festmény veszett Kanada partjainál a tengerbe, amikor a Swissair New Yorkból Genfbe tartó járata 1998. szeptember 2-án az Atlanti-óceánba zuhant. A fedélzeten tartózkodó 229 ember közül senki nem élte túl a balesetet, a szerencsétlenség okaként később a gép belsejében lángra kapott gyúlékony anyagokat jelölték meg.

Amikor azonban több mint egy év múlva felhozták a roncsokat és a rakományból maradt törmeléket, mindössze néhány óra, a Picasso-festmény 20 négyzetcentimétere és némi valuta került meg. A gyémántoknak és drágaköveknek, valamint az ezeket tartalmazó acéltartálynak nem bukkantak a nyomára: elképzelhető, hogy az illegálisan működő kalózbúvárok szerezték meg – vagy még ma is az óceán fenekén lapulnak.

Az aranybagoly nyomában

Max Valentin francia író az 1990-es évek elején elrejtett egy bronzból készült bagolyszobrocskát valahol Franciaországban. Abban az időben (is) divatban voltak a kincskeresős történetek, ám Valentin rátett egy lapáttal: megírta Az aranybagoly nyomában című könyvet, amelyben utalásokat rejtett el a bagoly hollétére, és 1 millió frankot, valamint a szobor aranyból készült eredetijét ajánlotta fel annak, aki a baglyot megtalálja. A rejtvény olyan jól sikerült, hogy még manapság is sokan próbálkoznak a szobor megtalálásával, sőt, 1997-ben valaki egy kápolnát is felrobbantott, mert azt hitte, ott rejtőzik a bagoly. Valentin 2009-ben meghalt, a titkot pedig, hogy mégis merre van a bagoly, leszármazottai őrzik egy lezárt borítékban.