Az elmúlt hónapokban többször is foglalkoztunk cikkeinkben a könyvpiaccal (sőt, még podcast adásunk is volt), s egyebek közt arról írtunk, hogy milyen őrülten magas azon magyarok száma, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset olvasnak.
A legfontosabb téma azonban ebben az évben az új „könyvtörvény” volt, amelyet húsvét előtt 1 nappal dobott be a kormány. Az akkori törvényjavaslat szerint a könyvkiadók nem adhatnának 10 százaléknál nagyobb akciót az új könyvekre, sőt még azt is szabályoznák, hogy dolgozóik sem kaphatnának ennél nagyobb kedvezményt. Az új törvényi szabályozás október 1-jével vált hatályossá.
Végre találkoztak a felek
A héten sikerült lapunknak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnökasszonyával beszélni, s Gál Katalin azt mondta,
„megtörtént az első találkozó, sikerült végre egy asztalhoz ülni a minisztérium képviselőjével”.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium új tárcavezetője, Hankó Balázs egyik helyettes államtitkára vett részt a beszélgetésen, ahol a szakmai szervezet vezetőjeként Gál Katalin végre megoszthatta aggályait az új könyvtörvénnyel kapcsolatban.
Óriási balhé kerekedett a szakmában
Amikor húsvét előtt benyújtották ezt a törvényjavaslatot, az egész szakma felhördült, ugyanis a rendelet többet árthat, mint használhat. Márciusban a MKKE elnöke úgy nyilatkozott az Economxnak, hogy
„felfoghatatlan károkat okozhat ez a döntés a könyvpiacon”.
A szabályozás miatt
- a kiadók felhördültek, mert szabályozná az állam a belső üzleti működésüket;
- felháborodtak, mert társadalmi egyeztetésre mindössze 4 napja volt a szakmának (húsvét 4 napja);
- attól tartanak, hogy a kis kiadók tönkremehetnek, s bár úgy látszik, ez a nagyoknak kedvez, de beszállítók hiányában a nagyok sem járnának jól.
A MKKE elnöke pedig azt mondta, az egész könyvpiac bedőlhet, ha nem születik értékelhető konszenzus az állam és a piaci szereplők között. Végül nem született – legalábbis egyelőre. Reményt keltő azonban, hogy végre elindult egyfajta párbeszéd a témában.
Misztikus minisztérium
Lapunk is szeretett volna információt szerezni az új könyvtörvény miértjeiről, így az ügy miatt már márciusban kerestük a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) sajtóosztályát, ám azóta sem válaszoltak kérdéseinkre.
Szerettük volna többek között megtudni, hogy
- Mi volt az oka ennek a törvényjavaslatnak, miért érezték, hogy szükséges beavatkozni?
- Mit vár a minisztérium ettől a döntéstől?
- A szakma szerint nem történt velük a háttérben egyeztetés. Miért nem kérdezték meg a kiadókat, kereskedőket, esetleg a szerzőket erről?
- Miért kellett ezt ilyen gyorsan, még ebben az évben életbe léptetni?
- Miért nem reagálnak érdemben a könyvpiac nehézségeire?
- Mivel uniós szinten példátlanul magas adót fizetünk a könyvek után, tervezik e csökkenteni az áfát?
Szeptemberben, még a törvény életbe lépése előtt újabb cikket próbáltunk írni, melyben megszólaltatjuk a minisztériumot, de 3 levelünkre sem válaszoltak. A KIM weboldalán mindössze egyetlen központi e-mail cím szerepel, ezen felül sem a sajtós neve, sőt, egy telefonszám sincs feltüntetve, ahol a kommunikációs osztályt el lehetne érni.
Két hétig próbáltuk kideríteni, hogy miként lehetne kapcsolatba lépni a minisztériummal, vagy egyáltalán hogy hívják a Hankó Balázs vezette minisztérium sajtósát, mígnem egy borzasztó szövevényes kapcsolati hálózaton keresztül megtudtuk, hogy a minisztérium kommunikációs felelőse Ács Mónika. Miután telefonszámot is szereztünk hozzá, október 1-én felhívtuk és megkérdeztük, hogy miért nem válaszolnak a témával feltett kérdéseinkre. A kommunikációs szakember úgy válaszolt, elképesztő mennyiségű sajtóérdeklődés érkezik a KIM-hez, ezeket időbe telik feldolgozni. Miután emlékeztettük, hogy márciusban küldtük első levelünket – és azóta fél év eltelt már – ő is emlékeztetett minket, hogy akkor még Csák János volt a regnáló miniszter, s az ő ügykezeléséért a mostani tárcavezetés nem tud felelősséget vállalni.
Ács Mónika azt ígérte, hogy utána néz a leveleinknek, majd amikor megkérdeztük, mégis körülbelül mikor kaphatunk választ, azt válaszolta:
„majd akkor, ha ez megtörténik”.
A beszélgetés óta eltelt újabb egy hét, de a minisztérium még mindig nem válaszolt egyetlen kérdésünkre sem.
Tragikus a gyerekek szövegértése, nem segít a könyvkedvezmény befagyasztása
Az új könyvtörvény körüli piaci és társadalmi felháborodás nem hiszti. Azért fontos, hogy a felek meg tudjanak egyezni valami normális konstrukcióban, mert az egész ország érdeke, hogy a magyar társadalom szöveget olvasni tudó és értő közeg legyen. Azzal, hogy a könyvkiadókat – főleg a kisebbeket – ellehetetlenítik azzal, hogy beleszólnak üzletpolitikájukba, mindannyian szegényebbek leszünk. Arról pedig nem is beszélve, hogy finoman szólva is véleményes, ha egy vállalkozásnak törvényi úton akarják meghatározni, hogy mekkora kedvezménnyel értékesítheti vásárlóinak a saját portékáját.
Egy korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy a kereskedőknél bizományosi értékesítés zajlik, és fogyás után fizetik ki a kiadókat. Leszedik belőle az árrést, ami 50-55 százalék, ezzel 45 százalék marad a kiadónál. Ebből a könyv szerzője mondjuk a nettó bolti ár 10 százalékát megkapja jogdíjként, ha illusztrált, akkor vannak képjogok is, és az is visz el a bevételből. Most tartunk körülbelül mínusz 70 százaléknál. Ahhoz, hogy a kéziratból könyv legyen, kell egy kiadó, aki szerkeszti, tördeli, fordíttatja, nyomtatja a művet, és magát a kiadót is fent kell tartani. Mindezek után minimális összeg marad a kiadónál, amennyiben nem tud jelentősebb példányszámot eladni. Tehát 1-2 ezer eladott példánynál nincs rá remény, hogy egy forint is maradjon a kiadóknál.
Ezzel összefüggésben tudni kell, hogy
nem véletlenül nyitott egyre több könyvkiadó saját webshopot. Hiszen, ha nemcsak a nagy terjesztőknél, hanem saját vállalkozása keretein belül is értékesíti termékeit, kezében maradhat az az 50-55 százalék, amit egyébként leszedne a nagy terjesztő.
S hogy ez az egész könyvpiaci történet miért fontos igazán? A 2022-es PISA-teszt eredményei azt mutatták, hogy a magyar gyerekek szövegértési pontszáma tragikusan bezuhant. Míg 2009-ben 494 pontot regisztráltak hazánk diákjainál, addig 2022-ben már csak 473-at. Ahhoz pedig, hogy a magyar gyerekek szövegértési képessége javuljon, rengeteget kell olvasni. Azzal pedig nem segít az állam, ha szabályozza azt, hogy mennyire olcsón veheti meg a szülő a könyvet neki.
A minisztériumot továbbra is rendületlenül keresni fogjuk, amint lesz fejlemény az ügyben, beszámolunk róla.