A legutóbbi, 2022. évi népszámlálás kérdőívének egyik újdonsága volt, hogy az egészségi állapotra vonatkozó fejezet a korábbi, elsősorban orvosi szempontot előtérbe helyező, a fogyatékosságra és a tartós betegségre vonatkozó kérdések kiegészültek a társadalmi részvételt vizsgáló korlátozottsági kérdésekkel. 

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által kidolgozott kérdéssor révén végre lehetőség nyílt a népszámlálási adatok alapján nemzetközileg összehasonlítható módon vizsgálni a magyar társadalom egészségi okokból fennálló korlátozottságát a látás, a hallás, a mozgás, az önellátás, a memória és a kommunikáció területén.

Kapcsolódó

A népszámlálási kérdőív egészségi állapotra vonatkozó kérdéseire önkéntes volt a válaszadás. Az 5 éves és annál idősebb népesség 75 százaléka válaszolt az egészségi állapottal kapcsolatos kérdésekre – derült ki Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népszámlálási atlaszából.

A válaszadók 72 százaléka nem jelzett egészségi problémát.

A népszámlálás során 1,7 millióan számoltak be tartós betegségről, 639 ezren nyilatkoztak úgy, hogy egészségi állapotuk súlyosan korlátozza őket, és 270 ezren éltek fogyatékossággal. 109 ezren voltak mindhárom szempontból érintettek, többségükben idős emberek.

A képzett és tehetős lakosoknak jobbak az esélyeik

A tartós betegséggel, például 

  • cukorbetegséggel, 
  • magas vérnyomással, 
  • tartós depressziós zavarral

élők aránya együtt mozog a települések korösszetételével, gazdasági helyzetével, illetve az ott lakók iskolai végzettség szerinti megoszlásával. Vagyis, ahol alacsonyabb az idős népesség aránya, valamint magasabb az életszínvonal és több a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, ott jellemzően alacsony a tartós betegek aránya. 

Kép: Economx

Az országos átlagnál (19 százalék) kisebb arányban élnek tartós betegséggel a fővárosban, valamint a középső és az északnyugati országrészben, továbbá szigetszerűen Szeged, Debrecen és Nyíregyháza térségében. Az észak-borsodi Cserehát kedvező helyzete a terület fiatalos korösszetételével áll összefüggésben. 

Egyes régiókban komoly a helyzet

Az egészségi állapota miatt korlátozott népesség aránya szintén szoros összefüggésben áll a népesség átlagos életkorával. Azokon a településeken, ahol idősebb korstruktúrájú a népesség, például az idősek számára fenntartott intézmények jelenléte miatt, magasabb értékeket figyelhetünk meg. Emellett kiemelhető, hogy 

a Dunántúl, illetve az Alföld déli részén, valamint a Mátrától északra elhelyezkedő területeken számos olyan település található, ahol 30 százalék felett volt 2022-ben az egészségügyi okokból korlátozottak aránya. 

Ezzel szemben alacsonyabb a korlátozott népesség aránya a fővárosi és nagyvárosi agglomerációkban, valamint az északkeleti országrész fiatalabb korstruktúrájú településein.

A munkaképes korúakon (15–64 éves) belül az egészségi okból korlátozottak arányának területi elhelyezkedése hasonló a teljes népességéhez, de jóval alacsonyabb szinten. A főváros kerületeinek többségében és egyes nagyvárosokban (Győr, Székesfehérvár, Szombathely), valamint vonzáskörzetükben alacsony az egészségi okból korlátozott népesség aránya. 

Kép: Economx

Ezzel szemben a kevésbé városias területeken, elsősorban a Dél-Dunántúlon, illetve Nógrád és Heves vármegyében már ebben a korcsoportban is jellemző a népesség egészségi okból eredő korlátozottsága.

A 65 éves és annál idősebbek esetében az egészségi okból korlátozott népesség térbeli eloszlás jelentősen eltér a munkaképes korúakétól. Ebben a korcsoportban, akárcsak a 15–64 évesek között, a Dél-Dunántúl szintén kedvezőtlen helyzetben van, ugyanakkor magas értékek jellemzők Nógrád és Heves mellett Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is, különösen az utóbbiban éles a kontraszt a fiatalabb korcsoporthoz képest.

Csak a periférián élők állapota súlyos

Az egészségi állapota miatt súlyosan korlátozott népesség 10 százalékot meghaladó aránya a 15–64 éves korcsoportban 

csak a kis lélekszámú és jórészt periferikus helyzetű településeken figyelhető meg. 

A nagyvárosokra és vonzáskörzetükre, valamint Győr-Moson-Sopron vármegyére ez kevésbé mondható el. Ezzel szemben a Dél-Dunántúlra és az északkeleti vármegyékre nagy fokú heterogenitás jellemző, vagyis a települések között nagy eltérések mutatkoznak a korlátozottsági arányokban. Míg a fővárosban és az északnyugati vármegyékben alacsony arányszámok jellemzők, addig a délkeleti területeken inkább közepesen magasak az arányok.

Míg a 65 éves és annál idősebb népesség esetében az egészségi állapota miatt súlyosan korlátozott népesség magas aránya a Dél-Dunántúlon és az északkeleti vármegyékben figyelhető meg, addig az alacsonyabb arányok a Dunántúl északi területein találhatók. Ugyanakkor mozaikszerűen ez utóbbi területen is kiemelkednek magas aránnyal jellemezhető települések, ahogy az ország keleti felén a román határ, a Tisza mente, valamint a Homokhátság térségében is. 

Huszonhétezren várnak műtétre

Ahogy korábban az Economx is megírta, hazánkban évente 60 millió orvos-beteg találkozás történik, évi 240 ezer műtét esetében vezetnek kötelező várólistát, 2010 óta 70 milliárd forintot fordítottak ezek csökkentésére.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint novemberben 

60 napon túl 27 ezer beteg vár valamilyen műtéti beavatkozásra. 

Szürkehályog-műtétre négyezren várnak, térdprotézisre 13 ezren, csípőprotézisre pedig 6900-an állnak sorban.

Nincs átjárás az állami- és a magánellátás között

Nemrégiben arról is írtunk, hogy még mindig nem sikerült teljesen összefésülni az állami- és a magánellátás rendszerét. házior

Egy új szabályozás értelmében

a két rendszerben végzett vizsgálatok eredményeit nem fogadják el egymás között, így ha egy beteg a magánszektorban kezd el egy diagnosztikai folyamatot, például daganatos megbetegedéssel kapcsolatban, az állami rendszerben mindent elölről kell kezdenie.

Ez pedig időveszteséget és kétszeres költséget jelent a beteg számára, hiszen a vizsgálatokat meg kell ismételni az állami szektorban is.

Ráadásul a háziorvosok és szakorvosok csak az állami ellátásban küldhetnek beutalót, így ha egy beteg egy magánellátó intézményben kap diagnózist, az állami rendszer nem tudja közvetlenül folytatni a kezelést.