A becslések szerint minden harmadik ember az introvertáltak táborába tartozik. Titkos hírnév című kötetében azt írja, hogy az extravertáltak és az introvertáltak másképp kommunikálnak, ahogy eltér egymástól a munkastílusuk is. A két típus hogyan dolgozik másként és áll hozzá a feladatokhoz?

Az egyik alapvető különbség, hogy az introvertáltak kevesebb inger mellett érzik jól magukat, ezért előnyben részesítik a kevesebb ingerrel járó tevékenységeket. Míg az extravertáltaknak plusz impulzusokra van szükségük, ezért preferálják a zajosabb és népesebb helyzeteket. Éppen ezért, ha munkáról van szó, az extravertáltak általában belevetik magukat a feladatokba, és gyorsabban hozzák meg a döntéseiket. Különösen azokban a feladatokban teljesítenek jobban, amelyeket idő- vagy társas nyomás alatt kell megoldaniuk, vagy az olyan szituációkban, amikor egyszerre több részfeladattal kell foglalkozniuk. Emellett, hajlamosabbak arra, hogy a sebesség érdekében feláldozzák a pontosságot.

Kapcsolódó

Ezzel szemben az introvertáltak – többek között a biztonság iránti szükségletükből fakadóan – szkeptikusak a gyors megoldásokkal szemben. Ezért óvatosabbak és megfontoltabbak a munkában is. Mielőtt hozzáfognának egy feladat vagy egy probléma megoldásához, alaposan megrágják az információkat, és precízebben dolgoznak. Nem esik nehezükre hosszú időn keresztül elmélyülten dolgozni egy feladaton. Ezeket a jellemzőket gyakran hátrányként élik meg az introvertáltak. Hiszen egy olyan korban, amelyet a gyorsaság és a sietség jellemez, ahol gyakran azt érezzük, hogy semmire sincs időnk, az állhatatosság nem tűnik túlzottan vonzó tulajdonságnak. Ugyanakkor a kitartás a karrier sikerreceptjének az egyik legfontosabb – és leginkább alábecsült – összetevője.

László Móni - Kép: Bánhegyesy Antal

A kötetben bemutat egy nagyon izgalmas jelenséget, az úgynevezett harmadik, vagy szakszóval élve, idiogenetikus természetünket. Tulajdonképpen ez segít bennünket abban, ha a helyzet úgy kívánja, introvertáltként tudunk „ál-extravertáltként” működni és fordítva. Hogy is van ez pontosan?

Személyiségünk egy komplex kirakós játékhoz hasonlítható, aminek pusztán egyik eleme az, hogy introvertáltak vagy extravertáltak vagyunk. E kirakós alapszabálya az, hogy csak másokkal együtt tudjuk összerakni. Miközben három tényező formál bennünket: a biológiai örökségünk, a társas környezetünk és az értelemkeresés törekvése. A kirakós egyik eleme a biológiai örökségünk a velünk született temperamentumunk. Például az, hogy az introvertált vagy az extravertált tendenciák jellemzők ránk. A puzzle másik darabkáját életünk kulturális és társadalmi tényezői jelentik. Énünk egy részét ugyanis a minket körülvevő környezet és az abból fakadó hatások formálják. Senki sem születik „készen”. Mindaddig változunk, amíg csak lélegzünk.

A harmadik elem, ami egyedivé tesz bennünket, az úgynevezett idiogenikus természetünk. Ez nem más, mint az a képességünk, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek életünk alakulása szempontjából értelmesnek és jelentősnek tűnnek. Ezek a döntések azt is eredményezhetik, hogy introvertáltként viselkedhetünk „ál-extravertáltként” is, és fordítva. Bárkivel bármikor megtörténhet, hogy alapvető, meghatározó személyiségvonásaival ellentétesen viselkedjen. Bár a vérmérsékletünk meghatározhat minket, ez nem jelenti azt, hogy irányítania is kell bennünket. Ha találunk valamit vagy valakit, ami igazán motivál bennünket, akkor képesek vagyunk átlépni alapvető személyiségvonásaink korlátait is. És ez még csak nem is feltétlenül jár önazonosságuk feladásával. 

Erős érveket sorakoztat fel a könyvben a mellett, hogy nincs jelentős összefüggés az extraverzió és a vezető képességek között. Hogyhogy? Vagyis mind az extravertáltak, mind az introvertáltak egyaránt sikeres vezetőkké válhatnak. Itt milyen konkrét példákat lehet megemlíteni?

A vezetői hatékonyságot vizsgáló kutatások szerint nincs jelentős összefüggés az extraverzió és a vezetői képességek között. Mind az extravertáltak, mind az introvertáltak egyaránt sikeres vezetőkké válhatnak. Olyannyira, hogy egyes becslések szerint a nagy hatalmú amerikai üzletemberek 40 százaléka a skála introvertált végére esik. Ebbe a csoportba tartozik például Warren Buffett, Charles Schwab és a Google-alapító Larry Page is. Bár az is igaz, hogy vezetői stílusuk jelentősen eltér az extravertált vezetőkétől. Az utóbbiakat inkább az asszertív vezetési stílus jellemzi, míg az introvertált vezetők más eszközökkel élnek. Az introvertáltak hajlamosabbak meghallgatni másokat, ebből következően vezetőként is nagyobb valószínűséggel hallgatják meg a munkatársaikat és próbálják ki a hozzájuk érkező javaslatokat.

Idézem a könyve egyik fő tételét, legjelentősebb megállapítását: „az egyik legmakacsabb téves elképzelés, hogy a személyes márkaépítés kizárólag az extravertáltak terepe.” Hogyan tudnánk megcáfolni ezt a gyakori tévhitet, miszerint a sikerhez mindenképpen extravertáltnak kell lenni?

Jó néhány példa bizonyítja, hogy introvertáltként vagy kissé visszahúzódóbb extravertáltként is sikeresen alkalmazhatók a személyes márkaépítés stratégiái. Elsőre talán senki sem gondolná, de Tommy Hilfiger, Annie Lennox és Oprah Winfrey is az introvertáltak táborába tartozik. Mint ahogy Angela Merkel, Barack Obama, Mark Zuckerberg, Julia Roberts vagy Jodie Foster is. Ezek a példák arra is felhívják a figyelmünket, hogy egy személyiségvonás – például az introvertáltság vagy az extravertáltság – önmagában nem jó vagy rossz, hanem előnyök és hátrányok olyan keveréke, amelyeknek az értéke mindig az adott körülményektől függ. Ha ebbe belegondolunk, akkor tudatosan törekedhetünk olyan környezet kialakítására, olyan helyzetek megteremtésére, amelyekben nem túl kevés, de nem is túl sok impulzus ér bennünket, azaz nem túl unalmasak, de nem is túl kimerítőek, ezáltal támogatva előre jutásunkat és karrier- vagy üzleti céljaink megvalósítását.

Azt szintén cáfolja a könyvben, miszerint a magyar közvélekedés szerint minden sikeres ember másokon átgázoló, tisztességtelen gazember, aki nem a kitartásának és a teljesítményének, hanem a kapcsolatainak köszönhet mindent. A kutatások ennek épp az ellenkezőjét igazolják.

Kelet-Európában, így itthon is meglehetősen sajátosan viszonyulunk a sikerhez és a sikeres emberekhez. A közvélekedés szerint minden sikeres ember törtető és könyöklő gazfickó, ugyanakkor a kutatások ennek az ellenkezőjét bizonyítják. A törtetők ugyan sikeresek lehetnek, de ez csak átmeneti állapot: viszonylag gyors és rövid távú siker az övék. A sikerlétra legfelső fokán többnyire olyan embereket találunk, akikre a jótékonykodó, viszonossági stílus jellemző. Ennek magyarázata az, hogy a jótékonykodók azok, akik figyelnek másokra, meghallják mások gondjait, önzetlenül segítenek, és mások sikereinek is örülnek. Így akaratlanul is hálózatot építenek maguk körül. Egy olyan segítőhálózatot, amely az élet kritikus pontjain a segítségükre siet, és nemcsak és nemcsak jókat gondol, hanem jókat is mond róluk.

Úgy gondolom, hogy erről azért fontos beszélni, mert a sikerrel, sikerességgel kapcsolatos negatív közvélekedés befolyásolja a saját sikervágyunkhoz, sikerünkhöz való viszonyunkat is. Miközben mindannyian vágyunk mások elismerésére, hiszen ez mélyen emberi dolog, tartunk attól, hogy eredményeink és teljesítményünk megosztásával kivívjuk mások irigységét és rosszindulatát. Ki ne tartana attól a sajátos magyar közegben, hogy nagyképű fráternek fogják bélyegezni? Ezért aztán hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább elhallgassuk a teljesítményünket és az eredményeinket. A kérdés az, hogyan küzdhetünk meg ezzel. A megoldás egyik módja lehet az, ha átgondoljuk, hogy kinek az elismerésére vágyunk, és miben mérjük a sikert.

Mikor lesz a saját személyes márkánk erős és igazán hiteles? Melyek a legfontosabb alapelvek?

A személyes márka megmutatja, hogy üzleti, szakmai helyzetekben mire számíthatnak mások. Vagyis nem más, mint azoknak a várakozásoknak az összessége, ami mások fejében él velünk kapcsolatban. A személyes márkánk akkor lesz hiteles, ha a ténylegesen jellemző tulajdonságainkat, valódi képességeinket, egyediségünket teszi láthatóvá. A valóságtól eltérő kép, a sablonmegoldások nem célravezetőek. Ugyanakkor eltérni a megszokottól, vállalni az egyediségünket nem könnyű feladat. Hiszen ezzel kiemelkedünk a tömegből, és bizonyosan lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni. De bizonyosan szép számmal lesznek olyanok is, akiknek magától értetődően eszükbe jutunk, amikor épp a mi tudásunkra, szolgáltatásunkra van szükségük. Ezek körét pedig bővíthetjük azzal, ha nyilvánvalóvá és láthatóvá tesszük, mivel foglalkozunk, mit képviselünk, mire számíthatnak tőlünk. Ha a valós tulajdonságainkra és képességeinkre alapozunk, akkor a rólunk kialakuló benyomások is összhangban lesznek a valósággal.

Szintén a Titkos hírnévből idézem: „a személyes márkaépítés nem az önmagáért való hírnév megszerzéséről, hanem a szelektív hírnév kialakításáról szól, ahol az ismertség és az elismertség kéz a kézben jár.” Ez mit jelent egész pontosan?

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a személyes márkánk építésekor a meglévő szakmai teljesítményünkre, valódi tulajdonságainkra, képességeinkre és értékeinkre érdemes alapoznunk. Ugyanakkor az is igaz, hogy a tudás és teljesítmény önmagában nem garantálja a sikert. Ha az egyéni teljesítményt sikerré szeretnénk változtatni, akkor ezt mások számára érzékelhetővé, láthatóvá kell tennünk, vagyis bizonyos mértékű ismertség elengedhetetlen. Természetesen nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Nem mindegy, hogy miről ismernek mások, hogyan reagálnak, ha elhangzik a nevünk. Tehát az ismertség és az elismertség egyaránt fontos. A személyes márkaépítés célja pedig az, hogy azok az emberek ismerjék meg a tudásunkat, a teljesítményünket és az értékeinket, akik a szakmai érvényesülésünket támogathatják. Ebből következően szelektív, hiszen nem mindenkihez kívánunk szólni, mint ahogy az életünk intimitásait sem teregetjük ki.

A személyes márkaépítés terén mi jelenhet előnyt introvertáltként?

Egyszerűnek tűnő kijelentés, de vitathatatlan: kitartó munka nélkül nincs siker. De éppen ez az, ami előnyt jelenthet az introvertáltaknak, mivel megvan bennük a kitartás ereje és a komplex problémák megoldásához szükséges makacsság. Rendkívül értékes az a szemlélődő és elemző üzemmód is, ami az introvertáltak alapállapota. Továbbá segíti őket az a fajta tisztánlátás, amely által el tudják kerülni azokat a csapdákat, amelyekbe mások besétálnak. Ezek a jellemzők különösen előnyösek a személyes márkaépítés során.

Szinte mottóként használja a kötetben a megállapítást, miszerint a személyes márkát nem kitalálni, hanem megtalálni kell. Mit ért egész pontosan ez alatt? Mi a megtalálás hatékony útja?

A valós személyes és a szakmai tulajdonságaink jelentik a személyes márkánk alapját, a ránk jellemző minőségeket kell majd a megnyilvánulásainknak, a kommunikációnknak is tükröznie. Ezért elengedhetetlen az önmagunkról való tudásunk feltérképezése. Ez az eddigi eredményeink, illetve szakmai és személyes tulajdonságaink számba vételét és rendszerezését jelenti. Tehát megfelelő mértékű önismeret nélkül nem lehet személyes márkát építeni. És, hogy mi a megfelelő mérték? Ha már összegezni tudjuk azokat a tulajdonságainkat, melyek szakmai, üzleti helyzetekben jellemeznek minket, képesek vagyunk egy „használati utasítást” készíteni magunkról, akkor már jó úton járunk. 

László Móni a személyes márkaépítés egyik első hazai kutatója, képviselője és népszerűsítője. Közel két évtizede dolgozik tanácsadóként, a témáról jó ideje blogot is vezet personalbranding.blog.hu címen. 2015-ben jelent meg első könyve Lehetsz kivételes. Az énmárkaépítés címmel. Titkos hírnév című kötete 2023-ban a Jaffa Kiadónál jelent meg.