A fenntarthatóságot mindig a végére hagyják? Éreztem némi keserűséget, amint erről beszélgettetek az imént.

Ez nem keserűség, emiatt én nem vagyok szomorú. Én abban hiszek, hogy cselekedni kell, csinálni kell valamit, és erről beszélni. Ennél többet én nem tudok tenni – hogy más miként csinálja, az nem az én dolgom. Szerintem fontos lenne ez a téma is, mint például a szexuális felvilágosítás. Az is fontos lenne, hogy az emberek tudják, hogy itt az alaprendszer megy tönkre, amire minden további rendszer épül.

Mire gondolsz pontosan?

A természetre. Itt lehet abban az illúzióban élni, hogy ezt a bolygót a civilizáció működteti, a gazdaság, vagy a társadalom. Valójában itt minden természet alapú: a táplálkozásunktól kezdve egészen a közlekedésünkig. A természet nélkül nagyon nagy bajban lennénk, vagy akkor, hogyha a természetnek az az állapota, amiben ez a civilizáció keletkezett, jelentősen megváltozna.

Litkai Gergely
Litkai Gergely
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

A panelbeszélgetésen volt egy olyan mondatod, hogy „bekötött szemmel haladunk az autópályán, és a román kamion jön szembe”. Ez mit jelent fenntarthatósági szempontból?

Tulajdonképpen ezt csináljuk most, mert fogalmunk nincsen, csak sejtésünk, hogy amit most csinálunk, az milyen egyéb lavinahatásokat válthat ki. Ez pedig tényleg olyan, hogy bekötött szemmel megyünk az M5-ösön, és jön szembe több román kamionos is – így volt pontosan a hasonlat, hogy még izgalmasabb legyen a dolog. Mert velünk szemben is több dolog jön, a klímaváltozás az egyik – a számos ilyen rendszerszintű problémából –, aminek a legjobb a sajtója. Számos olyan dologgal nem foglalkozunk, ami ugyanúgy problémát jelent, mert mindig nagyon egy dologra fókuszálunk, figyelmen kívül hagyunk más tényezőket.

Mint humorista, biztosan találkoztál már ezzel a kérdéssel is: tényleg ennyire nyomorult a helyzet a fenntarthatóság terén, hogy már humorral kell oldani?

Én nem is oldani szeretném, inkább azt kérdezik, miért fontos ez nekem.

Lesz ilyen kérdés is.

Helyes-helyes! Szóval

nem arról van szó, hogy ezt humorral kell oldani, sokkal inkább arról, hogy átvigyük ezeket az információkat,

mert szerintem nagyon sokaknál még az első lépés sem történt meg, hogy ezzel a kérdéskörrel valamennyire tisztába kerüljenek. Azon kívül, hogy ez rossz lesz – mert ezt már mindenki sejti –, hogy mennyire lesz rossz, mit tehetek én erről, mi az, ami nem az én felelősségem, ezekről jó, ha beszélek valakivel. Például a hatókörünkkel és a következményekkel nem vagyunk tisztában ebben a válságban – erről pedig szerintem fontos beszélnie mindenkinek, akinek van bármilyen elérése.

Téged mi motivált? Azt tudjuk, hogy nagy természetjáró vagy.

Én nagyon szeretem a természetet, és úgy hiányozna.

Ez az egyik. A másik pedig az, hogyha rendszerszinten gondolkodunk, akkor ez szerintem megkerülhetetlen rendszer, amivel foglalkozni kell.

Litkai Gergely
Litkai Gergely
Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Szembesítenélek még egy korábbi mondatoddal: „mindenkinek tisztáznia kell magában, hogy miben tud változtatni”. Nálad mi a helyzet? Szelektíven gyűjtöd a szemetet?

A legtöbbet akkor tud változtatni az ember, ha szinte nem szemetel. Tehát azzal, hogy szelektíven gyűjtöm, az nyilván jobb. De ez úgy néz ki – csak hogy az autós hasonlathoz visszatérjünk –, hogy a sötét úton megyek, nem kapcsolom fel a fényszórót, és az egyik szememről kicsit leveszem úgy a szemkötőt, hogy félig kilássak. Tehát nagyságrendileg ennyit segítek a helyzeten. Nyilván akkor segítek a legtöbbet, ha otthon maradok, és nem vezetgetek bekötött szemmel. A szelektív hulladékgyűjtés is nagyon fontos, de nem itt kéne kezdeni, hanem tényleg

a mindenféle kibocsátásunkat kell csökkenteni, azzal kevesebb hatásunk lesz a környezetünkre.

Ha kicsit tudatosabban tudunk élni, akkor az egészségünk is jobb lesz sok esetben.

A túlköltekezésről volt egy frappáns elméleted a „rettegésmenedzsmentről”, ami onnan indult, hogy „rossz viszonyban vagyunk a halállal”.

Ez nem is az én elméletem, hanem Köves Alexandrának és egy pszichológusnak az elmélete, ami azt hiszem a Kovászban jelent meg magyarul, de eredetileg angolul publikálták. A lényege, hogy nem nézünk szembe azzal, hogy meg fogunk halni. És ha ezt fel is dolgozzuk, akkor ezt az úgynevezett rettegésmenedzsmenttel tesszük, aminek egyik része a szelektív hulladékgyűjtés is, vagy a fogyasztás maga, amivel gyakorlatilag megpróbáljuk feledtetni a lét végességét. És nagyon fontos lenne szerintem több szempontból is, hogy valahogy átérezzük azt, hogy ez egy véges dolog, és valahogy spirituálisan tudjuk ezt feldolgozni, vagy valamilyen más szinten, mint ahogy most ezt kezeljük.

Mert az látszik, hogy nem érezzük jól magunkat, és ez egyre inkább társadalmi szintű probléma,

és nem csak Magyarországon, hanem nagyon sok más országban is. Másrészt pedig rosszat teszünk ezzel a környezetünknek is.

Ezekkel a mondatokkal a klímaszorongókat nem segítjük. Nekik tudnál valamit üzenni, hogy minden jó lesz?

Minden szorongásnak egyetlen ellenszere van: a cselekvés. Tehát nem szorongani kell, hanem cselekedni. Itt se azt kell keresni, hogy ki miről tehet, meg hogy én egy kicsi porszem vagyok, mert magához képest senki nem egy porszem, hanem önmaga. Tehát itt a saját hatókörünkben kell a tőlünk telhető legtöbbet megtenni.

Én például esővízgyűjtőkből tervezek locsolni.

Az például nagyon jó.

Business Talks '24

A konferencia fókuszában a most újranyíló EU-s források és a minden vállalkozás életében legalább egyszer felmerülő nehéz kérdés, a generációváltás állt. A konferencia percről percre tudósítását ezen a linken olvashatja vissza.