A jelenséget úgy is meg lehet fogalmazni, hogy mentális könyveléssel az emberek különböző értéket tulajdonítanak két, egyébként teljesen azonos pénzösszegnek, vagyis a szubjektív értékelés felülírja az objektív tényezőket. 

Például ha valaki elismerésben részesül, a jutalomból befolyó összeget könnyebben költi el extra dolgokra, mint a normál fizetését.

CSAKHOGY A PÉNZ MINDEN ESETBEN ANNYIT ÉR, AMENNYI RÁ VAN ÍRVA.

Az értéke nem függ sem attól, hogyan szereztük, sem attól, hogy hogyan használjuk – figyelmeztet a Viselkedéstudomány szakportál, amely arra is rávilágít, hogy a különböző szubjektív kategóriákban kezelt pénzeinkkel kapcsolatban sokszor hozunk illogikus döntéseket.

Például, ha külön mentális számlát vezetünk a háztartási kiadásokra, illetve a lakás célú megtakarításra, akkor könnyen előfordulhat, hogy a hónap végén megmaradt „rezsipénzt” megtakarítás helyett elköltjük, mondván, hogy „az nem az új lakásra van szánva”.

Amikor nem számít a valóság

Érdekes megfigyelés az is, hogy például

A KISEBB NYEREMÉNYT VAGY ÖRÖKSÉGET INKÁBB ELKÖLTIK AZ EMBEREK, A NAGYOBBAT AZONBAN INKÁBB BEFEKTETIK.

A viselkedési közgazdaságtanban ezeket a döntési mechanizmusokat már régóta elemzik, és Richard H. Thaler például sok aspektusban vizsgálta a közgazdasági döntések kapcsán elkövetett emberi hibákat, amelyek közül az egyik legismertebb a mentális könyvelés jelensége.

LEHET EGY ILYEN MENTÁLIS KÖNYVELÉSI KATEGÓRIA AZ IS, HOGY MENNYI PÉNZT SZERETNÉNK KERESNI EGY NAP.

Például a New York-i taxisoknál megfigyelték, hogy esős napokon, amikor hamarabb elérik a napi bevétel céljukat, hamarabb abba is hagyják a munkát, hiába maximalizálhatnák a bevételeiket. Vagyis hiába érné meg sokszor a kategóriákat egyben kezelni, sokan ezt ritkán teszik meg.

Amikor 10 dollár kiadást 20-nak érzékelünk

Daniel Kahneman és Amos Nathan Tversky híres példája egy kísérlettel mutatja be a mentális könyvelés mechanizmusát. Az első esetben a következő kérdést tették fel a vizsgálatban résztvevőknek:

  • Képzelje el, hogy meg akar nézni egy színdarabot, amire jegyet vett 10 dollárért. A helyszínre érkezéskor észreveszi, hogy elvesztette a belépőjét. Venne újabb jegyet 10 dollárért a darabra?

A második esetben viszont ezt kérdezték:

  • Képzelje el, hogy megnézne egy színdarabot, de a színházban észreveszi, hogy elveszett 10 dollár a pénztárcájából, éppen annyi, amennyi a belépő ára. Venne jegyet a darabra?

AZ ELSŐ ESETBEN AZ EMBEREKNEK MINDÖSSZE 46 SZÁZALÉKA VETT VOLNA JEGYET, MÍG A MÁSODIK ESETBEN 88 SZÁZALÉK.

Pedig ugyanarról kellett dönteniük: egy 10 dolláros kiadásról. 

A magyarázat szerint annyi a különbség, hogy miután az első esetben a 10 dollárért megvásárolt jegyet veszítjük el, azt az összeget már a szórakozáshoz tartozó mentális számláról egyszer levontuk. Ha veszünk egy második jegyet, a válaszolók többsége szerint a színházi est költsége már 20 dollár lesz, mivel két darab 10 dolláros jegyet kellett vásárolni. 

A második esetben azonban szabad felhasználású, vagyis mentális számlához még nem társított 10 dollárt veszítünk el, így ezt nem kötjük az előadáshoz. Ebben az esetben a válaszolók többsége úgy gondolta, hogy az esti kikapcsolódás csak 10 dollárba kerül, mert az elkallódott 10 dollárt nem kapcsolta a színházi költséghez. 

A két helyzet pénzügyi szempontból azonos következményekkel jár, mégis eltérő viselkedést eredményezhet az eltérő mentális könyvelés hatására, és ugyanilyen lehet az emberi gondolkodás a fontos pénzügyi döntések, befektetések meghozatalakor is.

Befektetési buktató

A pénzügyi piacokon óriási pénzekről szóló döntések születnek, amiket elvileg a racionálisan gondolkodó piaci szereplők bármikor korrigálhatnának. Csakhogy ezzel szemben megfigyelhető, hogy a mentális könyvelés itt is megjelenik, vagyis valószínűleg még a professzionális befektetők is elkövetnek elkerülhető hibákat, és hoznak olyan pénzügyi döntéseket, aminél egyértelműen van jobb.