A 20. század kezdete óta az egész országban nőtt a nyári hűtési energiaigény, leginkább az ország középső részén, északnyugaton és a Kisalföld területén – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat elemzéséből

az éghajlatváltozás miatt gyakoribb és intenzívebb hőhullámokra kell felkészülni Magyarországon,

és ennek kapcsán megvizsgálták, hogyan változott a belső terek hűtésének energiaigénye az elmúlt 122 évben. 

Magyarországon a nyári középhőmérséklet 1901 óta országos átlagban 1,74 Celsius-fokkal nőtt, de nőtt a hőségnapok száma is, amikor a napi maximumhőmérséklet 30 fok vagy afölött és a forró napokból is több van, amikor a csúcshőmérséklet meghaladja a 35 fokot. A hőségnapok száma például több mint két héttel nőtt a múlt század eleje óta. Szintén nőtt a trópusi éjszakák száma, amikor az éjszakai hőmérséklet sem csökken 20 fok alá.

Az elemzéshez az épületek hűtésére vonatkozó, időjárásfüggő energiafogyasztás egy mutatóját, az úgynevezett „hűtési foknapok” alakulását használták fel. A belső környezet meghatározott hőmérsékletre (22 Celsius-fokra) hűtéséhez szükséges energiamennyiség függ a napi minimum-, maximum- és középhőmérséklettől.

Az elemzéshez 1901-2022 között a június 1. és augusztus 31. között regisztrált napi minimum-, maximum- és középhőmérsékleti adatokat vették figyelembe.

Az elemzés szerint

  • Magyarországon 1991 és 2020 között a hűtési foknapok országos átlaga 167,9 Celsius-fok volt,
  • átlagnál magasabb hűtési energiaigény jellemzi az Alföldi déli, délkeleti területeit, 200-220 Celsius-fok közötti hűtési foknappal,
  • a Duna-Tisza-közén és az Alföld középső tájain is az átlagnál magasabb, 180-200 közötti értékek jellemzőek,
  • Északkelet-Magyarországon, a Kisalföldön és a Dunántúl keleti szegletén átlag körüliek az értékek,
  • a Dunántúl többi részén, valamint az Alpokalján, a Dunántúli-középhegységben és a Dunántúli-dombságon az alacsonyabb hőmérsékleti értékek miatt a hűtési foknapok átlaga is alacsonyabb,
  • az ország leghűvösebb klímájú régiójában, az Északi-középhegységben pedig 20-60 Celsius-fok közötti hűtési foknapok jellemzőek.

Az elemzés szerint 1901 és 2022 között a hűtési foknapok országos átlaga minden nyári hónapban nőtt, a legnagyobb mértékben az augusztusi hűtési energiaigény növekedett. A teljes nyárra vonatkozó hűtési energiaigény 122 év alatt 71,2 Celsius-fokkal nőtt.

  • Az átlagnál nagyobb mértékben - 80-90 Celsius-fokkal - emelkedett az épületek hűtési energiaigénye az ország középső részén, északnyugaton és a Kisalföld területén,
  • emelkedés volt tapasztalható a Duna-Tisza-közén és az Alföld déli, délnyugati területein is,
  • az Alföld középső tájain az átlaggal azonos volt a növekedés,
  • a legkisebb mértékben Északkelet-Magyarországon, valamint az ország magasabban fekvő régióiban növekedett a hűtési energiaigény 1901 óta: az Alpokalján, a Dunántúli-dombságon, a Dunántúli-középhegységben 50-65 fokkal, míg az Északi-középhegységben 15-45 fokkal.

A legmagasabb hűtési energiaigény országosan a 2022-es nyarat jellemezte (255,8 Celsius-fok), amelyet 2012, 2015 és 2021 nyara követ. A tíz legnagyobb hűtési foknappal rendelkező nyár listáján nyolc nyár az elmúlt 20 évből származik, kettő pedig a '90-es évekből.

Égető probléma: a mi régiónk forrósodik a leggyorsabban

A 2022-es volt Európa leforróbb nyara, a tavalyi éves átlaghőmérséklet pedig a valaha mért legmagasabb értékek között van. Bővebben >>>