A gazdasági és területi egyenlőtlenségek befolyásolhatják a gazdasági növekedés fenntarthatóságát, s ez azért egy fontos kérdés, mert a növekedés fenntarthatóságának egyik kulcsa, hogy a gazdasági növekedés előnyeiből a társadalom széles csoportjai részesüljenek.
Ennek kapcsán a Magyar Nemzeti Bank (MNB) versenyképességi jelentéséből az derül ki, hogy Magyarország a Területi és társadalmi felzárkózás területen 63,7 ponttal az uniós rangsor középmezőnyében, a 14. helyen végzett. Hazánk pontszáma gyakorlatilag megegyezik a többi visegrádi ország átlagával (63,5 pont), enyhén elmarad az északi TOP5 országok átlagától (64,6 pont), ám meghaladja az uniós (56,9 pont) átlagot.
A magyar mutató 2,2 ponttal csökkent az előző évhez képest, amiben főként a Regionális Versenyképességi Index szórásának és az egy főre jutó beruházások szórásának növekedése játszott szerepet − közli a jegybank.
Hazánkban 2010 óta több gazdasági mutató esetében is mérséklődtek a területi különbségek, azonban az egyenlőtlenségek továbbra is számottevők. Magyarországon – a kelet-közép-európai régióhoz hasonlóan – megfigyelhető a főváros dominanciája, az egyes régiók fejlettségét pedig alapvetően befolyásolja az országon belüli helyzetük (hazánkban erősek a kelet-nyugat irányú különbségek).
A dinamikusan fejlődő centrumok és a lassabb fejlődést mutató perifériás területek közti különbség a rendszerváltást követően erősödött fel. A 2010-es évek kedvező gazdasági folyamatai, célzott kormányzati intézkedései és a regionális fejlesztési programok következtében ugyan több gazdasági mutató esetében is mérséklődtek a vármegyék közti különbségek, azonban továbbra is jelentősnek mondhatók. A koronavírus-járvány hatására néhány mutató (munkaerőpiac mennyiségi mutatói) esetében enyhén nőttek a területi különbségek, a kilábalással párhuzamosan azonban 2022-ben már mérséklődtek vagy érdemben nem változtak a területi különbségek.
Budapest még az uniós átlagnál is erősebb
Az MNB azt írja, hogy hazánkban 2010 óta összességében csökkentek a vármegyék közti fejlettségbeli különbségek, azonban továbbra is érdemi egyenlőtlenségek figyelhetők meg, különösen a főváros-vidék összevetésben.
2021-ben Budapest fejlettsége továbbra is az országos átlag több mint kétszerese (208 százalék) volt, ami vásárlóerő-paritáson az EU-átlag másfélszerese.
Emellett Budapest és Pest vármegye adja az országos GDP közel felét. Az országos egy főre jutó GDP felett, illetve körül van Győr-Moson-Sopron, Fejér és Komárom-Esztergom vármegye mutatója, míg a vármegyék többségének fejlettsége 60 és 80 százalék között alakul.
A legkevésbé fejlett Nógrád vármegye fejlettsége azonban az országos átlagnak csak a 46 százaléka, míg az uniós átlagnak csupán harmada. 2021-ben az előző évhez képest Fejér vármegye relatív fejlettsége nőtt a legnagyobb mértékben (7,7 százalékpont), míg Győr-Moson-Soproné csökkent a legjelentősebben (-6,9 százalékpont). A vármegyék közti egyenlőtlenség 2021-ben összességében hasonlóan alakult az elmúlt évekhez.
A sor végén a szabolcsiak fizetése
2022-ben az erős bérezési folyamatok, a jelentős minimálbér-emelés és a célzott béremelések következtében minden vármegyében dinamikusan, kétszámjegyű ütemben emelkedett az átlagkereset.
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete az előző évhez képest Nógrád vármegyében emelkedett a legnagyobb mértékben (20,4 százalék), a legkisebb mértékben pedig Tolnában (14,4 százalék).
2022-ben továbbra is Budapesten volt a legmagasabb a bruttó átlagkereset, 617 ezer forint, emellett Győr-Moson-Sopron vármegye mutatója (520 ezer) is meghaladta az országos átlagot (500 ezer).
Az átlagkereset Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében volt a legalacsonyabb (357 ezer), az országos átlag 71 százaléka.
A vármegyék közti bérkülönbségek csökkentek az előző évhez képest.
Az egy főre eső nettó jövedelem az előző évhez képest a Dél-Dunántúlon nőtt a legnagyobb mértékben, 15 százalékkal, míg a legkisebb mértékben Pest vármegyében 3,3 százalékkal.
2021-ben is Budapesten volt a legmagasabb egy főre eső éves nettó jövedelem 2,4 millió forinttal, míg a legalacsonyabb mutatóval az Észak-Alföld régió rendelkezett (1,67 millió).
Az országos átlagot (1,92 millió) további két régió – Nyugat- és Közép-Dunántúl – mutatója haladta meg. A régiók közti jövedelemkülönbség csökkent az előző évhez képest. A regionális egyenlőtlenségek mellett a településtípus szerint is megfigyelhetők a különbségek: minél nagyobb lélekszámú településen él egy háztartás, annál magasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkezik.
Szűkül az olló
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség arányát mérő AROPE (At risk of poverty or social exclusion) mutató Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben (12,2 százalékponttal) 2015 óta. A magyar mutató a koronavírus-válság idején változatlan maradt, majd 2022-ben tovább csökkent, 1 százalékponttal 18,4 százalékra.
A magyar érték továbbra is kedvezőbb, mint az Unió átlaga (20,7 százalék) és hasonló, mint az északi TOP5 ország átlaga, azonban a visegrádi országok átlagát (14,7 százalék) kissé meghaladja.
Hazánkban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata elsősorban a tartósan munkanélkülieket és az alapfokú végzettségűeket érinti. Az AROPE három dimenziójából a relatív jövedelmi szegénység érinti a legtöbb embert, a lakosság 12,1 százalékát hazánkban. A súlyos depriváció a lakosság 9,1 százalékát, a munkaszegénység pedig 6,2 százalékát érinti. Az előző évhez képest a szegénység és a depriváció által érintettek aránya csökkent, azonban a munkaszegénység által érintetteké nőtt.