Itt a nyár, ami számos munkahelyen egyet jelent azzal, hogy munkavállalók vitatkoznak azon, ki mikor menjen szabadságra. Összeugranak a házasok a szinglikkel, a gyerekesek a gyerektelenekkel, alkalmazottak a főnökökkel. Az utóbbi páros kapcsán vannak ugyanis olyan esetek, amikor a munkáltató packázik a munkavállalóval, és nehezen engedi el nyári szabadságára. Pedig az alkalmazottnak törvénybe foglalt joga szabadságot kivenni, pihenőidőre menni.

„Erre mindenképp fel kell hívni a figyelmet, mert sok a visszajelzés azzal kapcsolatban, hogy nem feltétlenül veszik figyelembe ezt a törvényi kitételt a munkáltatók” – mondta az Economxnak Istenes Viktória. Hozzáteszi azonban, hogy a nagyvállalatoknál próbaidő alatt is elengednek nyáron, mert tudják, hogy a melegben – különösen abban a hőségben, melyet az utóbbi években megélünk – mindenkinek szüksége van a pihenésre.

Ám mégis vannak olyan esetek, amikor vagy tudatlanságból vagy nemtörődömségből a saját gazdasági érdekeikre hivatkozva nem engedik el, csak rövid időre a munkavállalót

– húzza alá a Ganz TVF szenior generalistája, aki szerint ez a magatartás többnyire a törvény nem ismeretének az eredménye.

Pedig a Munkatörvénykönv 6.2.4.2. pontja szerint a szabadságot úgy kell kiadni – eltérő megállapodás hiányában – hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen. Ez pedig mindenkinek jár, a részmunkaidőben foglalkoztatottaknak is, sok esetben azonban – mondja a szakértő – a munkavállaló még annyira sincs tisztában a jogokkal, mint az, aki alkalmazza őt.

Van, aki csal – olyan ez, mint a buszon bliccelés

Végső elkeseredésükben sokan döntenek úgy, hogy elengedés hiányában inkább táppénzre mennek, és úgy utaznak el nyaralni.

„Nem ajánlom, nem jó megoldás. Ráadásul etikailag sem szép dolog, mert ilyenkor hazudik a munkavállaló, de egyben kockáztat is, mert a táppénzeseket ellenőrzik, és ha kiderül, hogy nem mondott igazat, ez könnyen lehet a munkaviszony megszűnésének alapja”

– figyelmeztet Istenes Viktória. Azzal folytatja, a HR-esek tudják, hogy ez egy létező dolog – mint a buszon bliccelés –, de semmiképp sem ajánlott, bármennyire is úgy érzi az alkalmazott, hogy igazságtalan, hogy nem tud elmenni a nyaralására.

Pórul jár a munkáltató, ha kíméletlenül viselkedik

Olyan is előfordul, hogy az alkalmazott időben jelezte szabadságigényét, azt jóvá is hagyták hivatalosan, ám később mégis azt mondják a dolgozónak, hogy nem mehet. Ott áll szegény munkavállaló a jóváhagyott szabadságával, befizetett nyaralásával, bőröndök bepakolva, autó megtankolva. Mit lehet tenni ilyenkor? Istenes Viktória ezzel kapcsolatban azt mondja: 

„Akkor kaphat kártérítést a dolgozó, ha már jóváhagyott vagy megkezdett szabadságon van, hiszen ilyen esetben ugrik a saját pénze. Befizette a repülőjegy és a szállás árát, rengeteg pénzről van szó. Azonban nem csak azt kell megtérítenie a cégnek, amit a munkavállaló számlákkal igazolni tud, hanem az elmulasztott szabadságért is kártérítés jár, és a későbbiekben biztosítani kell, hogy mégis ki tudja venni a szabadságát”.

Egyet azonban fontos tudni – mondja a szakértő –, köteles vagyok visszajönni, ha visszarendelnek. Vissza kell jönni és igazolni a kifizetéseim árát – legyen szó autóbérlésről, vonat- vagy repülőjegyről, szállásról.

„Van olyan cég, ahol van kész visszarendelési folyamat, de felhívom a munkavállalók figyelmét, hogy az ilyen vállalatoknál azért érdemes figyelni, ahol erre már bejáratott ügymenet van, ez mindig gyanús, hiszen ez arra utal, hogy sűrűn előfordul” – közli a Ganz generalistája. Hozzáteszi, természetesen jó, ha van erre policy – ezzel ugyanis el lehet kerülni a problémákat –, de ha ennek hagyománya van egy cégnél, az egy igen komoly red flag.

Természetesen a fenti példa nem egy hétköznapi eset, de tudni kell, hogy a munkajog szerint megtehetik a visszarendelést, ám azt is a törvény szabályozza, hogy mikor és mennyi kártérítést kell fizetni a munkáltatónak.

Ne buzogjunk túl a szabin, nem kell céges laptopot vinni

Vannak olyan munkakörök ahol készenlétben kell lenni, de ezt is szabályozza az adott egyén munkaszerződése. Ha a szerződés szerint nem kell céges telefont és laptopot vinni a szabadságra, vagy legalábbis ez nincs külön kihangsúlyozva, akkor megtehetjük, hogy otthon hagyjuk céges dolgainkat.

„Normális esetben ez attól is függ, hogy milyen állapotot hagytunk magunk mögött, mielőtt elmentünk szabadságra. Van olyan, hogy valaki úgy megy el pihenni, hogy senkinek nem adta át folyamatban lévő feladatait, és hétfőn reggel mindenki vakarja a fejét, mert ki van kapcsolva az illető telefonja és az e-mailjeit sem éri el senki. Ha ez nagy gubancot okoz, akkor visszarendelhetnek, hiszen a cégnek a gazdasági érdeke ezt kívánhatja” – hangsúlyozza Istenes Viktória.

Tehát szabadság előtt feltétlen gondoskodni kell arról, hogy a halasztást nem tűrő dolgokat leosszuk kollégáinknak, az ügyfeleket is tájékoztatni kell arról, hogy mikor leszünk legközelebb elérhetők, és az e-mailünket is be kell állítani távollétire, hogy minden levélírónak egyértelmű legyen, nem vagyok elérhető, de XY-t keresheti helyettem.

Ezzel kapcsolatban fontos dologra hívja fel a figyelmet a HR-szakértő: „A minket helyettesítő beugró kollégának minden esetben illik viszonozni a segítséget. Ez már nem jogi, hanem etikai kérdés. Ha van helyettesítő kollégánk, akkor két hét szabadság után visszaérkezéskor nem fulladunk bele a levelekbe, mert ő elintézte helyettünk a halaszthatatlan dogokat. Ez tehát egyéni érdek is, ám a nagy képet tekintve mégis csak egy kölcsönösségen múló csapatjáték”.

Van előjoga a gyerekeseknek?

Számos munkahelyen generál feszültséget az a jelenség, hogy

a gyermekkel rendelkező dolgozók úgy vélik, a gyerek miatt előjoguk van a gyermektelenekkel szemben. Ez azonban nincs így.

Istenes Viktória szerint minden reálisan gondolkodó ember megérti, hogy nyáron a gyerekeseknek nagyon nehéz, mert zárva van a bölcsőde és az óvoda, a szülők pedig sok esetben nem tudják hova rakni a gyereket.

A legtöbb helyen alkalmazkodnak a gyerekesek ilyen jellegű problémáihoz, viszont mindkét félnek muszáj a kompromisszumra törekedni, a gyerekeseknek meg kell érteni, hogy a gyermekteleneknek pontosan ugyanúgy jár a pihenés, mint nekik. 

A szakértő hangsúlyozza, hogy a nyári szabadságért folyó „versenyhelyzetben” mindig meg kell beszélni a körülményeket, szem előtt kell tartania cég érdekeit, és úgy kell elrendezni a szabadságokat, hogy senki joga ne sérüljön, és mindenki kapjon megfelelő mennyiségű pihenési lehetőséget.