A mai felgyorsult világban, amiben tömérdek, szinte már feldolgozhatatlan mennyiségű információ zúdul az ember nyakába egy átlagos nap folyamán – nem beszélve a munkahelyi stresszről –a kiégés (burnout) érzése egyre több embert és egyre hamarabb kerít a hatalmába. A tömegesen megfáradt, fásult dolgozók jelensége ráadásul komoly gazdasági hátrányt okozhat a munkaadónak: a hiányzási arány emelkedését, a produktivitás visszaesését, valamint a fluktuáció növekedéséhez is vezethet.
A Burnout szindróma tünetei
Kiégés alatt az érzelmi kimerültség érzését, a személyes teljesítménnyel szembeni elégedettlenséget értjük, ami elsősorban a munkahelyen tapasztalt stresszből fakad. Sokan egy kalap alá veszik a depresszióval, mivel ezt a jelenséget is hasonló tünetek jellemzik:
a kiégéssel küzdők krónikus fáradtságot, emlékezeti és koncentrációs zavarokat, illetve érzelmi kimerültséget tapasztalnak a munkájuk során.
Mindez továbbá azzal jár, hogy elveszítik a lelkededésüket a feladataik iránt, esetenként már csak önmaguk szellemeként, monotonon végzik mindennapi teendőiket. A passzivitás és örökös fáradtság ráadásul gyakran elégedettlenséget szül önmagukkal szemben, ami végső soron ingerlékennyé és érzéketlenné teszi az embert. Éppen ezért nem meglepő, hogy sok esetben a szociális kapcsolataik is rámehetnek arra, hogy valaki a kiégés következtében sokat késik, hiányzik a munkahelyéről, vagy akár teljesen elszigetelődik a környezetétől.
Akkora a baj, hogy már minden második alkalmazott szenved
Bár a munkahelyi kiégés nem új keletű, idővel egyre inkább súlyosbodik. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány idei elemzése arra figyelmeztet, hogy a fokozott stressz nemzetközi kutatások alapján tízből akár minden harmadik, egyes foglalkozások és országok esetében pedig minden második dolgozót is érintheti. A legnagyobb kockázatnak a nők és a közvetlenül ügyfelekkel dolgozók vannak kitéve főként a kereskedelmi szektorban, az oktatás és az egészségügy területén, de a probléma minden gazdasági szektorban megjelenik. Ráadásul a produktivitásban törénő visszaesés a világgazdaság éves GDP-jét akár 9 százalékkal is visszavetheti. Európában kiemelkedően súlyos a jelenség a többi kontinenshez képset: a dolgozók 13 százalékát érinti.
Egy a munkavállalók mentális egészségét vizsgáló friss amerikai kutatási sorozat megállapította, hogy a megkérdezett amerikai alkalmazottak 44 százaléka tapasztalt teljes kiégést munkahelyén, 45 „érzelmileg kimerült” a munkájából, és 51 százaléka pedig „leszívottnak” érzi magát a munkanap végén.
A témában készült kutatásokról továbbá ITT írtunk bővebben.
Arra vonatkozóan, hogy milyen gazdasági következményekkel jár a burnout szindróma a munkáltatók számára, Kulcsár Krisztina életvezetési tanácsadót kérdezte az Economx.
Extra költségek és fluktuáció
A betegállományok, hiányzások pótlása, az új vagy kölcsönzött plussz munkaerő költsége, a megnövekedett egészségügyi ellátás, a gyógyszerek beszerzése plusz kiadással járnak és mindezek mellett kapcsolati szinten is megjelenik a hiány.
Mindebből kifolyólag a vállalatok kezdik elfogadni, hogy a vállalati teljesítmény, a munkavállaló jólléte és a munkavállalói produktivitás kéz a kézben jár.
– állította az életvezetési tanácsadó.
Egy kiégett munkavállalónak nem mindig van ereje, kedve váltani. Aki már kiégett, ők igyekszenek magukat azzal nyugtatni, hogy „bár most nehéz, de ezen szükségszerűen végig kell menniük”.
A fontosságérzet és a magunkkal való rossz bánásmód között nem túl széles a út.
– fogalmazott Kulcsár Krisztina.
Élen járnak a fiatalok
Sajnos a burnout szindróma egyre fiatalabb korosztályokat érint, beleértve a pályájuk elején járó 20-as éveikben lévő fiatal felnőtteket is. Ebben kiemelkedő szerepe van a technológiai fejlődésnek, a digitális eszközöknek, a folyamatos információáramlásnak, illetve a szociális médiának.
Az interneten és a közösségi médián keresztül érkező folyamatos információáramlás egyrészről túlterheli a fiatalokat, másrészről arra készteti őket, hogy mindig elérhetőek legyenek, ezáltal elmosva a magánélet és munka közötti határvonalat. A social media hatására továbbá nehéz számukra különbséget tenni a fontos és kevésbé fontos információk között, valamint folyamatos versenyhelyzetben érzik magukat kortársaikkal szemben. Állandóan arra törekednek, hogy a legjobbak legyenek – és le ne maradjanak – a közösségi felületek által kiváltott teljesítménykényszernek köszönhetően.
Egyensúly a mentális jólét és gazdasági célok között Magyarországon
A mai fiatalnak a fizetése és az egyéb jutattások mellett kiemelten fontos a magánéletének megtartásának lehetősége, és saját maga fejlesztése egyaránt. Így a „wellbeing"-re való törekvés Magyarországon is elindult.
Csak rosszabbodni fog a helyzet?
Érdekes megfigyelni, hogy milyen jövőbeli trendeket lehet látni a munkahelyi kiégés kezelésében és a munkavállalói jóllét erősítésében tekintettel az egyre felgyorsuló információs világra. Kulcsár Krisztina lát pozitív elmozdulást; a munkaerő megtalálása és megtartása érdekében egyre szélesebb körben tájékozódnak a vállalatok a wellbeing lehetőségekről. Vannak jó kezdeményezések, viszont nehéz átállítani szerinte a vezetői gondolkodást erre a területre.
A nehézséget a jelenlegi gazdasági helyzettel hozzák összefüggésbe és ritka az a vezető, aki a hosszú távú befektetést és megtérülést látja a munkahelyi jóllét eszközeiben.
Digitalizáció és távmunka
A digitalizáció és a távmunka hosszú távon kettős hatást gyakorolhat a munkahelyi kiégésre az életvezetési tanácsadó szerint. Egyrészt lehetőséget kínálnak a rugalmas munkavégzésre és a jobb munka-magánélet egyensúlyra, másfelől viszont új kihívásokat teremtenek a határok meghúzásában és a mentális egészség megőrzésében.
Például a távmunka következtében a dolgozók rugalmasabban oszthatják be az idejüket, ezáltal lehetőséget adva a munka és a magánélet jobb egyensúlyának kialakítására, mégis a munkavállalók gyakran nehezen húznak meg egyértelmű határokat a két oldal között, a folyamatos elérhetőség pedig akár hosszabb munkanapokat is erdeményezhet. Az, hogy ezek a tényezők végül növelik vagy csökkentik a kiégés kockázatát, nagyrészt attól függ, hogy a munkáltató és a munkavállaló milyen módszereket alalmaz a kiégés megelőzésére.