Vége a nyári szabadságolásoknak, ismét beindult az élet a munkaerőpiacon, a szeptember-októberi hónapok ugyanis az az időszak, amikor a legtöbben adják fejüket munkahelyváltásra. Ha az embernek a váltás nem égetően sürgős, akkor érdemes a nyarat hagyni munkakeresés szempontjából, mert a szabadságolások miatt lassabban haladnak a folyamatok. Ezért szokták a toborzók, HR-szakemberek azt mondani, hogy a legoptimálisabb időszak a munkakeresésre az őszi időpont. Ekkor térnek vissza a döntéshozók a munkaerőpiacra a nyaralásból, illetve indulnak az állásbörzék is, ezek pedig alaposan megmozgatják mindig a piacot.
Már nem a jelöltek vezényelnek
Hiába a mozgolódás, az elérhető állások száma az elmúlt másfél évhez hasonlóan továbbra is csökkent éves összehasonlításában, 2,9 százalékkal marad el a tavalyitól – mutatott rá a Profession.hu negyedéves jelentése.
„A trend jelenleg nem jó, elég erős visszaesés tapasztalható a nyitott pozíciók tekintetében. Kezd véget érni a jelölt-vezérelt piac, kevesebb álláshirdetés van, mint ahány munkakereső” – mondta az Economxnak Istenes Viktória. A Ganz TVF szenior HR generalistája ezt úgy jellemezte, amikor kevés szakember van, a jelöltek irányítják a szituációkat. Ebben a kontextusban a jelöltek diktálják a körülményeket, magasabb a fizetési igényük, hiszen ahol munkaerőhiány van, ott a jelölt irányít.
Ez a folyamat most megfordulni látszik, például az eddig kritikus az IT-piac is felborult, egyre több embernél látni LinkedIn-en az open to work felhívást, a Professionön is kevesebb a hirdetés is, tehát minden arra utal, hogy egyre kevesebb a nyitott pozíció – közölte a toborzó.
De mi az oka a munkaerőpiac átalakulásának?
„A gazdaságunk finoman szólva sem dübörög, a cégek többsége kivár, optimalizál, egyre kevesebb a megrendelés. A munkaerőkölcsönzők működését is megszigorították, emiatt többen fuzionáltak, így nehezebb dolguk van. Nem volt annyi megbízás, tehát emberből is kevesebb kell” – hangsúlyozta Istenes Viktória. Hozzátette, amikor optimalizálásról beszélünk, a kisebb humánerőforrásra kell gondolni. Számos helyen tapasztalható ugyanis, hogy
a távozó kollégák pozícióját nem töltik fel, a már rendelkezésre álló munkaerő veszi át a kirúgott/felmondott kolléga feladatait,
így kevesebb költséggel számolnia a cégvezetésnek.
Újragondolandó a jelenlegi segélyrendszer
A munkahelyváltást mindenképpen érdemes alaposan átgondolni – mondja a szakértő –, hiszen manapság nem könnyű állást találni. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi jelentése szerint a munkakeresés átlagos időtartama 9,7 hónap volt, az összes munkanélküli 35 százaléka legalább egy éve keresett állást.
Ezen adatok miatt Istenes Viktória arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenképp újra kellene gondolni az álláskeresési járadék rendszerét, hiszen, ha a KSH szerint közel 10 hónap, míg állást találunk, nehéz mit kezdeni a 3 hónapra megadott „segéllyel”. Főleg a nyári hónapokban, amikor ugye szinte totálisan leáll a szabadságolások miatt a munkaerőpiac.
Veszélyes dolog tehát a munkahelyváltás, sok a rizikó benne, de mikor kell tényleg a tettek mezejére lépni?
„Amikor az ember azt érzi, hogy eltűnik a belső motiváció, amikor nem érdekli, hogy előre tud-e lépni vagy mennyi a fizetése, akkor el kell gondolkodni. Ha úgy érzi, nincsen megbecsülve, nincs pozitív visszajelzés, csak kritikát kap, akkor lépni kell, hiszen nem biztos, hogy jó helyen vagyunk” – mondja a HR szakértő, majd azzal folytatja:
a gyomorgörcs, az alvászavarok, a fizikális tünetek, mind-mind óriási vészjelzésnek számítanak.
Akkor érdemes a váltás mellett dönteni, ha ténylegesen nem érzi jól magát az ember. Ezt okozhatja akár egy rossz kollektíva, toxikus vezetők, vagy ha az ember a feladataiban nem leli örömét.
„Tudjuk, hogy a munka alapvetően pénzszerzés, de azért nem árt, ha valamennyire jól érezzük magunkat, hiszen napi 8-9 órát töltünk a munkahelyünkön. A legfontosabb, hogy ismerjük fel, hogy gond van, és ne söpörjük szőnyeg alá”
– közölte.
Konfliktuskezelés, fizetésemelés, toxikus főnök – mikor lépjünk?
Istenes Viktória szerint nagyon fontos, hogy beazonosítsuk a problémákat, megvizsgáljuk, hogy mennyire orvosolható az a dolog, ami megkeseríti az életünket. Ha a vezetői elismerés hiányzik, nem biztos, hogy váltani kell, hiszen egy normális lelkületű vezetőnek ezt lehet jelezni. Ha nem tudjuk megbeszélni vele, mert olyan a személyisége, akkor tovább lehet lépni, de mindenképp meg kell próbálni a saját érdekünkben. Ha a főnök toxikus és/vagy nem partner a kommunikációban, akkor feljebb kell lépni, esetleg jelezni a HR-nek.
Fontos, hogy a kollégák beszéljék meg egymás közt a problémákat, de óvatosan, nem felbujtó jelleggel. Ha másoknak is ilyen problémái vannak, akkor össze lehet fogni, hiszen együtt többre mennek az emberek, ha szólnak egy felsőbb vezetőknek.
„Amennyiben a probléma jelzése után fentről se lépnek, nincs érdemi reakció, a közösség nehézségeit elbagatellizálják, akkor nincs miről beszélni, távozni kell, hiszen ez nem egy támogató közeg”
– mondta lapunknak a szakember.
Léteznek azonban olyan problémák is, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, például, ha egy konfliktus során a vezetőnk nem a békéltetésre törekszik, hanem nyilvánosan egy másik kolléga mellett pártoskodik – ebben az esetben nincs sok ütőkártya a kezünkben.
Istenes Viktória szerint az egyik leggyakoribb probléma a fizetésekkel kapcsolatos dilemma, arról számolt be, hogy számos cég sajnos még most sem hajlandó lekövetni az inflációt a bérek tekintetében
Ha a dolgozó azt tapasztalja, hogy a fizetése nem elég arra, hogy a létezését kényelmesen fedezze, ha folyton csak ígérgetnek neki, hogy majd ekkor, meg akkor, ha folyton csak kifogás és halogatás van, akkor el kell menni, mert a megélhetése múlik rajta
– közölte a Ganz senior HR generalistája.
Szintén gyakori problémaként emlegeti Istenes, amikor a dolgozónak nincs kihívása, nincs fejlődési lehetősége, nincs szakmai öröme. Ilyenkor érdemes vállalaton belül már területre pályázni, ám ha erre nincs lehetőség, akkor érdemes elgondolkodni a váltáson.
Ne lépjünk le szó nélkül
A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint nem szabad úgy távozni, hogy előtte nem szóltunk senkinek, hanem egyszer csak felmondunk. Úgy véli, egy normális vezető nyitott a párbeszédre, sőt, vannak olyan helyek, ahol még mediátort is bevonnak, hogy sikeresen megoldják a helyzetet. Nem szerencsés, hogy szó nélkül megyünk el – hangsúlyozza –, meg kell próbálni először kommunikálni, ne hirtelen felindulásból döntsünk.
Összegzésként Istenes Viktória úgy fogalmaz, ha megtettünk mindent a saját szintünkön, akkor viszont jó szívvel lehet másik állást keresni. Fontos azonban, hogy a dolgozó ezt diszkréten csinálja, mert két szék között a földre esni nem túl szerencsés.
„Egy életünk van, elsősorban mindenki a saját életéért legyen felelős, meg kell tudni húzni a határokat, hogy mi az, ami még tolerálható és mi az, amikor valami tényleg az egészségünk rovására megy” – zárta gondolatait a szakértő.