Egyelőre recesszióban marad az osztrák gazdaság, ami a munkaerőpiacon is fokozza a feszültséget – a nyugati szomszédos országban tavaly április óta nő a munkanélküliség, ami az év elején tovább emelkedett. 

A friss statisztikák szerint február végén már több mint négyszázezer álláskeresőt jegyeztek Ausztriában, 35 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta országosan 7,6 százalékra nőtt, tavaly ilyenkor 7 százalék volt. 

Kapcsolódó

Különösen Felső-Ausztriában és Stájerországban pang az álláspiac, míg Tirolban a legalacsonyabb a munkanélküliség, ami a férfiakat általánosan nagyobb arányban érinti, mint a főként 50 év feletti nőket. 

Kifulladt az építőipar, ahogy más termelési területek

Ez összefügg azzal az elhúzódó tendenciával, hogy a megrendelések visszaesése miatt leginkább az iparból, azon belül is az építőiparból kerülnek a legtöbben utcára, ahol az állástalanná válás növekedési üteme mostanra a kétszeresére gyorsult. A munkanélküliség ezen a területen jelenleg 20 százalékon tombol, ami azt jelenti, hogy 2023 év elejéhez képest közel 250 ezerrel kevesebben dolgoznak az ausztriai építkezéseken – derül ki az Osztrák Munkaügyi Szolgálat (AMS) jelentéséből.  

A gazdasági pangás miatt más termelési területeken is számottevő a létszámcsökkenés aránya (+15,6 százalék), a számok az egészségügyben, a vendéglátásban és a közlekedésben kiugróak. 

Eközben az álláskeresők száma a külföldiek és a fiatalok körében is nőtt, bár ebben szerepet játszik az is, hogy tavaly bő ötezerrel több ukrán menekült jelent meg a statisztikákban, akik munkanélkülinek számítanak, illetve rengeteg a közel-keleti országokból érkezett bevándorló, akik még csak tanulják a német nyelvet, így egyelőre nincs lehetőségük dolgozni. 

Új megközelítés, több esély a felzárkózásra

A foglalkoztatás kilátásai tehát kritikusak tőlünk nyugatabbra, ahol a szakértők nem számítanak látványos fordulatra, legfeljebb a szezonális hatások kozmetikázzák majd némiképp a mutatókat. A WIFO és az IHS kutatóintézetek elemzései szerint recesszió idején eleve nem lehet megakadályozni a munkanélküliség növekedését, ezért elsősorban annak kell elébe menni, hogy a legtöbbeknél ne váljon tartóssá az állásvesztés.

Ezzel együtt Martin Kocher osztrák munkaügyi és gazdasági miniszter azt hangsúlyozza, hogy például a jelenlegi munkanélküliség még mindig alacsonyabb szinten van, mint a pandémia kitörése előtt, amikor 8,4 százalékra ugrott a mutató. 

Mindenesetre a sógorok sem nézik tétlenül a munkaerőpiac zsugorodását: több mint egymilliárd eurós forrásból állami programokat hirdettek a képzések és a bérkifizetések támogatására, valamint a munkaügyi hivatal is stratégiát váltott, az osztrák munkaadókkal együtt.

E szerint annak érdekében, hogy az állástalanokat minél nagyobb számban visszatereljék a munkaerőpiacra, a szűkülő arányban elérhető, nyitott pozíciókra már nem a meghirdetett munkakörnek megfelelően, hanem egyre inkább a keresett és a kínálkozó készségek szerint válogatnak. 

Ez hatékonyabbá és digitálisabbá teszi a HR-folyamatokat és potenciálisan olyan jelentkezőket vonz a megüresedett állásokra, akiket korábban a cégek nem találtak volna meg – állapította meg a hivatal.

Nem a papír számít, hanem a hozzáértés

Amerikából gyűrűzött át Európába a készségalapú munkaerőfelvétel (Skills-based hiring) módszere, amely egy olyan toborzási folyamat, ahol a felvételi döntések meghozatalához a jelöltek kompetenciáinak bizonyítékait veszik alapul, nem pedig az egyéb, egzakt információkat, például a megszerzett tapasztalatokat vagy az iskolai végzettséget. Erre azért van egyre nagyobb szükség, mert a munka világa folyamatosan fejlődik és azok a hagyományos HR-stratégiák, amelyek néhány éve még működtek, kevésbé felelnek meg a mai környezetnek. Mivel a technológia gyors változásai fellendítették az automatizálást, becslések szerint a munkavállalók 50 százaléka a következő öt évben kiszorul a piacról, és a mostani készségek 40 százaléka már nem lesz releváns. Ezért egyre fontosabb lesz az átképzésre és a karrierváltásra való hajlandóság a kenyérkeresők körében. Ennek is köszönhető, hogy a proaktív vállalatok készségalapú tehetségstratégiákat dolgoznak ki, amellyel úgynevezett agilis munkaerőbázist tudnak építeni – ez biztosítja a cégek alkalmazkodóképességét a gyorsan változó viszonyokhoz.

Több összetevős a kolbász, amiből van a kerítés

Nemrég az osztrák társadalombiztosító adataiból kiderült, hogy közel 129 ezer magyar dolgozik Ausztriában, amelynek kapcsán sokakban felmerül az az elterjedt nézet, hogy a Lajtán túl kolbászból van a kerítés, ahol az itteni fizetések többszörösét keresik a munkavállalók, ezért „tömegek” vándorolnának át a jobb élet reményében. 

Tény, hogy a közelség mellett a bérszínvonal a legfőbb vonzerő az ausztriai munkavállalásban, ám több olyan hiányszakma van már Magyarországon, például éppen az építőiparban, ahol a fizetések már vetekszenek az ottani bérekkel – mutatott rá a Növekedés.hu-nak Menyhárt Bizsán, a munkaerőkölcsönzéssel foglalkozó WHC Csoport ausztriai projektmenedzsere. 

Mint mondta, egy szakács Nyugat-Magyarországon, Szombathely-Sárvár-Sopron régióban 400-600 ezer forint körül keres, míg az osztrák oldalon ebben a munkakörben 1500-1800 euró (560-670 ezer forint) között mozog a havi átlagfizetés, a különbség tehát messze nem többszörös. Köztudott, hogy a vendéglátás, szállásadás igazán a szezonban csábít át rengeteg magyar szakembert, bár, mint korábban megírtuk, nyáron a Balatonnál is már egymillió forint körül jellemző a jó szakácsok fizetése a megbecsült helyeken, míg a felszolgálók 600 ezer körül keresnek, amely összeget a képzettség nélküli konyhai kisegítők is megkaphatják zsebbe.

Ugyanakkor, az osztrák munkának nagy vonzereje lehet a törvény által előírt 13. és 14. havi fizetés is, amit júniusban és decemberben kapnak kézhez a bejelentett munkavállalók. Emellett csábítóbb lehet az itthoni családi pótléknak megfelelő, gyerekek után járó támogatás, amelynek összege a hazai juttatás két-háromszorosára rúghat, és az is tény, hogy Ausztriában az egészségügyi ellátás minősége is vonzóbb.

Számításba kell venni ugyanakkor például a megélhetési és lakhatási költségeket is, amelyek alapján a kinti munkavállalás a szakértő szerint inkább azoknak éri meg jobban, akik a határ közelében élnek, és itthonról ingáznak, a fizetésüket pedig nem az osztrák boltokban költik el.