Donald Trump már beiktatása előtt, december 20-án jelezte, hogy a transzatlanti kapcsolat jövője szempontjából alapvető elvárásnak tekinti, hogy az európai államok jelentősen megnöveljék katonai kiadásaikat: a jelenlegi 2 százalékhoz képest a nemzeti össztermék 5 százalékáig. Az amerikai elnök ugyanezt az üzenetet küldte el a davosi gazdasági csúcstalálkozóra január 23-án.
Vajon mit jelentene egy ekkora növelés, mire lenne elegendő az európai védelmi képességek megerősítése terén?
Európa államai három évtizede élvezik a békét és a viszonylagos stabilitást a kontinensen, amely miatt megtehették, hogy alacsony szinten tartsák védelmi kiadásaikat, csökkentsék fegyveres erőik képességeit, és leépítsék védelmi iparukat.
A NATO 2 százalékos célkitűzése is hosszú menet volt
A hidegháború vége után beköszöntött viszonylagos stabilitás és béke hatására a NATO-tagállamok csak 2006-ban rögzítették közös elvárásként, hogy a nemzeti össztermék 2 százalékát védelmi célokra fordítják, de végül a Krím illegális orosz annexiója és a Donbasz destabilizálása adta meg azt a lökést, ami megteremtette ehhez a kellő politikai támogatást.
Ehhez képest lehetett mérleget készíteni a 2024-es washingtoni csúcstalálkozó alkalmából a tényleges teljesítésről. A NATO becslése szerint tavaly a 32-ből 24 tagállam teljesítette a 2 százalékos, és 30 ország tett eleget a 20 százalékos modernizációs elvárásnak
– hangsúlyozta a „Trump és a NATO: Mire lenne elég a GDP 5 százalékát kitevő védelmi költségvetés?“ – című, január 28-án megjelent stratégiai védelmi kutatási elemzésében Csiki Varga Tamás.
Az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa emlékeztetett rá, hogy bár Nagy-Britannia és Franciaország általában meghaladták a 2 százalékos arányt, az európai „nagyok” közül Németország, Olaszország és Spanyolország csupán 1,1-1,5 százalék között költöttek.
Az elmúlt évtizedek békeosztalékaként Németország éves szinten 20 milliárd eurót, Spanyolország 10 milliárdot, Olaszország pedig 8 milliárdot „spórolt meg” a védelmen. Ha tartották volna ezen belül a 20 százalékos modernizációs elvárást is, akkor 1990-2023 között Németország 230 milliárd, Olaszország 120 milliárd, Spanyolország 80 milliárd euróval többet fektetett volna be katonai képességeibe.
Mit jelentene a védelmi kiadások 5 százalékos GDP-arányos szintje?
A nagy nehezen elért 2 százalékhoz képest drámaian nagy ugrás lenne. Viszonyításképpen: a hidegháború időszakában az akkori NATO-tagállamok átlagos védelmi kiadási szintje meghaladta a GDP 3 százalékát, és még az 1980-as években is Nagy-Britannia 5 százalékot, az Egyesült Államok 6 százalékot meghaladóan költött katonai célokra.
A nyugat-európai hatalmak, Németország (NSZK), Franciaország, Spanyolország és Hollandia 3 százalék körül költött.
Ehhez képest a legkomolyabb katonai fenyegetést jelentő Oroszország az 1990-es évektől is tartotta átlagosan a GDP 3,5 százalékos szintjét, amit 2014 óta 4 százalék fölé, majd a 2022-es eszkaláció nyomán 6 százalék körüli szintre emelt.
A Military Balance+ adatbázis aktuális adatai alapján kalkulálva fel tudjuk mérni, nagyságrendileg mekkora összeget tenne ki a GDP 3, illetve 5 százalékát elérő védelmi költségvetés szövetségi szinten.
A legfrissebb, 2024-es adatokkal kalkulálva a Donald Trump által felvetett 5 százalékos GDP-arány a NATO tagállamok védelmi szektorait összességében 1320 milliárd dollár többletforráshoz juttatná – hangsúlyozta Csiki Varga Tamás.
Viszonyításképpen: ez az összeg a 2024-es amerikai védelmi költségvetés 73 százalékát jelentené pluszban; avagy a nem amerikai NATO-tagállamok közös költségvetésének 2,8-szeresét.
A szakértő szerint mivel 2024-ben átlagosan a szövetség GDP-jének 2,6 százalékát költötték a tagállamok védelemre, a 3 százalékra „ugrás” kezelhetőbbnek tűnik. Ez a lépés éves szinten 218 milliárd dollár többletforrást biztosítana.
Ha a 2024-es NATO-mutatót vesszük alapul, miszerint a tavalyi védelmi kiadások 32 százalékát fordították a tagállamok haditechnikai modernizációra és beszerzésekre, akkor a 1320 milliárd dollár többletből 422,4 milliárd dollárt lehetne beszerzésekre fordítani. Nagyságrendileg egy évnyi forrásból kifizethető lenne az európai lég- és rakétavédelmi rendszer kiépítése
– hangsúlyozta Csiki Varga Tamás.
Ahhoz, hogy másképp is érzékeltessük, mire lenne elegendő 422,4 milliárd dollár, a Military Balance+ legfrissebb beszerzési információira támaszkodhatunk.
Az adatbázis 2024 decemberében több friss Európában releváns megrendelést is rögzített, köztük az alábbi hat eszköztípusra vonatkozókat. Ha mind a hat releváns eszközből egy komolyan vehető mennyiséget, száz darabot vásárolnánk, akkor annak összköltsége 34,752 milliárd dollárra rúgna.
Akár a három, akár az öt százalékos kiadási szintre tekintünk, ez a szövetség átlagát jelenti. Az egyes tagállamok teljesítménye ehhez képest széles spektrumon szóródik, ahol Szlovénia, Olaszország, Spanyolország, Belgium és Kanada még a 1,5 százalékot sem érte el tavaly. Ehhez képest Olaszország 2028-ra, Spanyolország 2029-re, Belgium 2035-re ígérte a 2 százalék elérését, Szlovénia nem is jelölt meg ilyen célt, míg Kanada Trumpra reagálva a napokban hozta előre a 2 százalék elérését 2027-re.
Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy elsősorban a baltiak és a lengyelek, akik 2022 óta az orosz–ukrán háború miatt érzékelt katonai fenyegetés hatására dinamikusan megemelték kiadásaikat, Trump 5 százalékos javaslatától sem jöttek zavarba.
Ennek oka az, hogy ezek az országok védelmük egyik alapvető elemének tekintik az Egyesült Államok védelmi garanciáit a NATO kollektív védelme és a kétoldalú kapcsolatok alapján, ezért még az esélyét sem akarják megadni annak, hogy Trump kritikáinak alanyává váljanak.
Tekintettel arra, hogy a két szélsőség között a NATO-tagállamok többsége, 17 tagállam a 2-2,5 százalékos sávban költött tavaly, rövid távon a 3 százalékos célkitűzés tűnik politikailag is vállalhatónak – közölte a szakértő, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a minden bizonnyal a 2025. február 12-13-án esedékes, következő NATO védelmi miniszteri találkozó egyik meghatározó témája lesz a kérdés, és a politikai egyeztetések nyomán a június 24-25-re tervezett hágai NATO-csúcstalálkozó alkalmat adhat arra, hogy új védelmi kötelezettségvállalást (Defense Pledge) fogadjanak el.
Ennek racionális időtávja lehet 2030-ig a GDP 3 százaléka, majd 2035-ig – a 10-éves tervezési horizont végére – az ezt meghaladó növelés. Az 5 százalék egyöntetű elfogadását a 32 tagállam részéről egyelőre nem tekinthetjük reális célnak még hosszabb távon sem
– állapította meg elemzésében Csiki Varga Tamás, aki szerint érdemes szem előtt tartani, hogy Donald Trump tárgyalási pozíciója éppen Európa védelmi függősége, egyes területeken pedig kiszolgáltatottsága miatt erős.
A következő hetekben az alábbi lépések bejelentésére, illetve további követelésekre, ultimátumokra is számíthatunk, amennyiben az európai államok nem igazodnak megfelelően Trump elképzeléseihez akár a védelmi tehermegosztás, akár a Kína-politika vagy a nemzetközi kereskedelem politika terén:
- Az Európában állomásozó amerikai csapatok létszámának csökkentése, egyes államokban a védelmi és elrettentési jelenlét felszámolása.
- Az Ukrajnának biztosítandó / biztosítható amerikai katonai–haditechnikai támogatás költségeinek minél nagyobb arányban Európára terhelése.
- A NATO-n belüli amerikai védelmi garanciák politikai megkérdőjelezése, illetve a garanciák hozzákötése további amerikai haditechnikai beszerzésekhez, ahogy ezt a védelmi kiadások növeléséhez is hozzákapcsolta.
- A NATO keretében megvalósuló amerikai kiterjesztett nukleáris elrettentés feltételessé tétele, például az amerikai nukleáris ütőerő modernizációjához való anyagi hozzájárulással.