A mögöttünk hagyott év igazán véresre sikerült, egy huszadik századi típusú tömegháború zajlik továbbra is Ukrajnában, aminek a lezárását még senki nem látja, valamint az izraeli szárazföldi erők is bevonultak a Gázai övezetbe, óriási pusztítást okozva a civil lakosság köreiben is.

Azt már a tizenhetedik század óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a háború jó befektetés is lehet, amennyiben persze a pusztítást nem az adott gazdasági körnek kell elszenvednie. 

Vár állott, most kőhalom

Az európai építőipar rég nem látott krízisben szenved. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint szeptemberhez képest az építőipari termelés az Unióban 0,6 százalékkal, míg az euróövezetben  0,9 százalékkal esett vissza, illetve egy év távlatában tavaly októberhez képest az euroövezetben 0,7 százalékkal, az EU-ban pedig 0,4 százalékkal csökkent az építőipari termelés. Az EU-n belül Magyarország még nagyobb bajban van, 2023 első tíz hónapjában az előző év azonos időszakához képest az hazai építőipari termelés 4,2 százalékkal csökkent, ugyanakkor a magyar mélypont még csak 2024-ben fogja megmutatni magát. Persze előzetes jelei vannak már ennek, hiszen az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) napokban publikált kimutatása szerint

a hazai vállalkozások 28 százaléka már most jelezte, elbocsátásokra készül jövőre az elmaradó bevételeik miatt.

Ahogy Magyarországon, úgy Európában is ugyanaz a fő gond, nincsenek (állami) megrendelések. A kilábalás érdekében az Európai Építőipari Szövetség (FIEC) tízpontos kiáltvánnyal fordult a leendő európai parlamenti képviselőkhöz, amelyben nemcsak a harmadik országbeli vendégmunkások és a nők nagyobb mértékű alkalmazását jelölték meg, hanem támogatást kértek ukrajnai beruházásokhoz. Gyakorlatilag Ukrajna újjáépítését szeretnék elhappolni az Egyesült Államok érdekeltségei elől. Az európai építőipari lobbi a kiáltványukban többek között az úgynevezett Ukrajna-eszközt (Ukraine Facility) nevesíti, mint ideális lehetőséget arra, hogy az Európai Unió bevezesse – fő globális riválisokhoz hasonlóan – a Buy European politikát. Szerintük ugyanis ukrajnai beruházásokkal lehetne az építési tevékenységekre szánt uniós forrásokat hatékonyan felhasználni.

A pokol előtti napokban


Bármilyen tragikus, de már október hetedikén tudni lehetett, hogy Izrael katonai költése felpörög a következő időszakban. Ezért is következtetett arra a válság kirobbanása után nemsokkal az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány, hogy a Közel-Kelet biztonsága érdekében a magyar és izraeli gazdasági, tudományos és innovációs együttműködést fokozni fogja a két ország.  Pásztor Szabolcs, az Oeconomus vezető elemzője már ősszel arra figyelmeztetett, hogy a gázai konfliktus tovább gyorsíthatja a világ fegyverkezését.

A tortából mindenki akar majd egy szeletet, márpedig az izraeli hadiipar a világ élvonalába tartozik, ezért Magyarország jó döntést hozott, mikor a védelmi együttműködésbe fektetett. Nyilvánvalóan Izrael csak legmegbízhatóbb és legalkalmasabb szövetségeseivel – így Magyarországgal – dolgozik közösen ezen a nemzetbiztonsági szempontból is kényes területen, ezért valószínűleg még szorosabbra fűzzük a védelmi kapcsolatokat

– utalt arra a szakértő, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök már augusztusban bejelentette, hogy a német fegyvergyártóval, a Rheinmetall együttműködő izraeli Uvisionnal is megállapodott a kormányzat. 

Orbán Viktor megfogalmazása szerint „vegyesvállalatot hozunk létre Magyarországon harci drónok gyártására”, amely „németekkel és izraeliekkel közösen gyárt és fejleszt haditechnikát”.

Termékbemutató Ukrajnában

Nyáron elsősorban az Ukrajnában zajló drónháborús bemutató okán foglalkoztunk a kettős felhasználású technológiával. Ugyanis a civil drónok katonai célból történő ilyen mértékű tömeges felhasználása az ukrajnai háború előtt még nem volt tapasztalható. Nemcsak az ellátási kapacitás, hanem tragikus módon a felhasználási igény is adott, így a katonai szakértők nagyon sok értékes információt szereztek az elmúlt másfél évben erről a technológiáról. Ilyen például a korai felderítés. Egy drón megfigyelheti az időjárást és az ellenséges katonai mozgásokat is, vihet magával ezer liter permetezőszert, segítve a mezőgazdasági termelést, vagy szállíthat bombákat, rakétákat is – érzékeltette Csiki Varga Tamás, a Stratégiai Védelmi Kutatóintézet és az NKE főmunkatársa. A szakértő azt is elmondta, hogy ahogy a NATO, úgy a Magyar Honvédség is igyekszik bevonni a civilszférát, a startupokat beszállítóként. 

Persze, nemcsak az Ukrajnát támogató erők lépnek fel a piaci érdekeiknek megfelelően.

A szankciók ellenére Oroszország idén eddig több mint százmillió dollár értékben importált drónokat Kínából,

ami harmincszorosa az ukrajnai szállítmánynak. A Politico kínai és ukrán vámadatokra hivatkozva arról is írt, hogy az Oroszországba érkező testpáncélokhoz használt kerámia kínai exportja pedig hatvankilenc százalékkal, több mint kétszázhuszonöt millió dollárra nőtt, míg Ukrajnába hatvanegy százalékkal, öt millió dollárra esett vissza.

Mintha háborúra készülnénk...

Bár a részletek itthon sem ismertek, de az nem titok, hogy az Orbán-kormány komolyan gondolja a haderőfejlesztést, és mintha háborúra készülnénk, az idei kiadások 48 százalékát eszközbeszerzésekre fordította. Jövőre is hasonlóan bő lesz a büdzsé, hiszen a tervek szerint ismét meghaladja védelmi iparra szánt pénz a GDP-nk 2 százalékát (idén körülbelül a GDP 2,43 százalékát fordította a kormányzat védelmi kiadásokra). A honvédelmi alap kiadásai például 842 milliárd forintról 1309 milliárd forintra emelkednek 2024-ben, ami 55 százalékos növekedést jelent, a GDP 2,1 százalékára rúgó honvédelmi költségvetés pedig a 85 ezer milliárd forintos hazai GDP-vel számolva több mint ezernyolcszáz milliárd forint lesz. 

Ez négyszázmilliárd forinttal magasabb, mint amennyit 2023-ban fordított a kormány a honvédelemre. 

A tervek szerint a jövő évi 1309,5 milliárdos honvédelmi alapból (ami 467,5 milliárddal növekedett az idei évhez képest) jövőre

  • 280 mil­liárd forint megy a légierő fejlesztésére (ez hatvanmilliárdos plusz),
  • 428,8 milliárd forintot fordítunk a szárazföldi képességekre (ez harmincmilliárdos többlet),
  • 203,3 milliárdot költünk katonai infrastruktúra fejlesztésére (nyolcvannégymilliárdos plusz), valamint
  • 395,4 milliárdot pedig egyéb működési kiadásokra csoportosítunk.  

A NATO bedurrant a védelmi ipari beszállítóknak

Az Ukrajnát ért orosz támadás ugyanakkor felrázta a NATO mögött álló nyugati blokkot, még ha továbbra sem hajlandóak a tehetősebb tagállamok megfelelni a GDP-arányos minimum kétszázalékos védelmi kiadásnak. 

Legutóbb Hollandia kapcsán mutattuk be, hogy az élőerő szempontjából a működőképesség határán lévő Holland Királyi Hadsereg a NATO adatai alapján 16 741 millió dollárt költött idén védelmi kiadásokra, aminek a huszonhét százalékát beszerzésekre fordították.

Ez nagyjából 4 520 millió dollár, ami mai árfolyamon több mint 1 560 milliárd forintot jelent, azaz több, mint a jövő évi magyar honvédelmi alap.

A védelmi ipari beszerzések, ahogy azt Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is többször kiemelte, végül egy önálló termelési lábként fogják szolgálni a magyar gazdaságot, de a szerződésekkel egyelőre az olyan beszállítókat gazdagítjuk, mint a német Rheinmetall, ami nemcsak Zalaegerszegen kezdett gyártásba, hanem már Ukrajnába is tervezett egy fegyverüzemet. 

S ha már a NATO. Az Észak-Atlanti Katonai Tömb meghatározta a következő évekre vonatkozó közös költségvetését (CFRP), amely

  • egy katonai büdzséből,
  • egy biztonsági beruházási programból (NSIP), valamint
  • egy a polgári célú finanszírozási tervből
áll. 

Idén ugyanis a szövetségesek úgy döntöttek, hogy jelentősen megerősítik a NATO elrettentő és védelmi pozícióját, közvetlen hatással volt és lesz a szövetség forrásigényére, a kapcsolódó katonai koncepciók és tervek teljesítéséhez pedig új politikai prioritások lesz szükség. 

  • A NATO Tervezési Tanácsa (RPPB) 2024-re 1 324,4 millió eurós NSIP felső határt javasol, hozzátéve: 2025-re már 1 710,6 millió eurós tervvel számolnak. Sőt, a benyújtott beruházási igények 2028-ra 3 565,3 millió euróra emelkednek, 2030-ra pedig várhatóan elérik az 5 786,4 millió eurót.
  • A gyökeresen megváltozott biztonsági környezet fényében a szövetségesek felgyorsították a NATO elrettentő és védelmi képességének megerősítését, és tekintettel a 2022-es madridi csúcstalálkozó közös finanszírozásra vonatkozó kötelezettségvállalására, valamint a NATO 2030-ra vonatkozó követelmények teljesítésének szükségességére, az RPPB a katonai költségvetés teljes felső határát 2128,3 millió euróban javasolja 2024-re. A katonai költségek 2028-ban 3 097,6 millió euróra emelkedhetnek, és az előrejelzések szerint 2030-ban pedig elérik a 4 390,6 millió eurót. 
  • A közös képességek fenntartására, a műveletek és a missziók finanszírozására 2024-es évre 1 217,4 millió eurós felső határt határoztak meg. A működési kiadásiok 2028-ra 1 969,7 millió eurót, 2030-ra pedig várhatóan a 3 201,9 millió eurót is elérhetik.
  • A NATO polgári költségvetése lehetővé teszi többek között a szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását a Szövetség egész területén. Ezenkívül az adat- és mesterséges intelligencia képességekbe való beruházásokat, a képzés- és a felkészültség növelését, a fokozott helyzetfelismerést, valamint a partnerekkel folytatott kiber-, terrorizmus-, hibrid-, energia-, adattudományi, innovációs és éghajlat-változási együttműködés fokozását. Erre a célra 2024-ben 417,7 millió eurót fordítana a NATO a közös költségvetéséből. Ez a keret 2028-ban 600,7 millió euróra, 2030-ban pedig várhatóan 739,8 millió euróra növekedhet. 
Tehát, amikor azon merengünk, hogy mit hoz a jövő év, akkor vegyük számításba, hogy 2024-ben a NATO saját finanszírozásból 506,5 milliárd forintnyi összeget fordít beszerzésekre, 813,9 milliárdot katonai költségekre, valamint 229,7 milliárdot a civil szektorral való együttműködésre, amihez hozzátartozik még a nemzeti államok költése is. Például a magyar állam csádi katonai missziója, aminek a költségeit a kormányzat egyébként védett adatnak minősítette, és titkosította azt.