Németországban a Zöldek nagyon magas árat kértek azért cserébe, hogy támogassák a CDU–SPD-koalíciót az adósságfék kétharmadot igénylő eltörlésében és a rendkívüli méretű infrastruktúra és védelmi alap felállításában. A végeredmény lényegében az lett, hogy a radikális zöldátállási stratégia folytatódik, mintha a választásokon mindössze 12 százalékot elérő Zöldek a kormánykoalíció tagjai lennének. Csak immár sokkal nagyobb, adósságkibocsátásból finanszírozott erőforrások birtokában - világította meg az Indexnek Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy „ettől kezdve minden jogilag vitás helyzetben a zöldátállási célok élveznek prioritást”. 

Kapcsolódó

Hiába élénkítik majd az adósságból finanszírozott megrendelések a gazdaságot, a német versenyképesség hanyatlása folytatódni fog

 - vetítette előre a szakértő.

Emlékeztetett arra, hogy  Friedrich Merz a CDU kancellárjelöltjeként maga is hevesen kritizálta a kampány során a gazdaságpolitika hibáit. Nevezetesen a következőket:

  • Németország úgy állt neki a zöldátállásnak és az elektrifikációnak, hogy leállította az áramtermelésében meghatározó atomerőműveit, majd elkezdte fizikailag lebontani azokat. 
  • A példátlanul magas energiaárak által nem zavartatva, a német gazdaságpolitika folyamatosan egyre nagyobb mértékben drágította az energia és az ipari termelés árát Németországban, és ebbe az irányba terelte Brüsszelt is.
  • A német kormány és a gazdasági szereplők együtt több száz milliárd eurót fordítottak a megújulóenergia-kapacitások kiépítésére, de anélkül, hogy a súlyosan időjárásfüggővé váló áramtermelés következményeivel foglalkoztak volna.
  • Az állam kényszerítő eszközöket alkalmaz a gazdaság egész területén, a gazdaságtalan technológiai megoldások kötelező használata és a zöld túlszabályozás jóvátehetetlen károkat okoz.

Az ideológiavezérelt zöldátállási stratégiának mostanra közismertek a következményei: a más ipari országokhoz képest Európában és globálisan is egyedülállóan drága energia, valamint a versenyképtelen termelési feltételek miatt menekülő, otthoni termelésüket feladó német vállalatok 

- mutatott rá a német iparvállalatok külföldre özönlésére is a szakértő. 

Mindemellett egy kulcsfontosságú dilemmára is rávilágított. „Mostanra Peking olyan mértékben dominálja a  zöldtechnológiát és a zöldeszközök gyártását, hogy Berlin hamarosan kénytelen lesz meghozni a kritikus döntést: a kínai eszközök segítségével, vagy azok távol tartásával kíván eljutni a gyorsan közeledő 2045-ös céljához.”

„Védővámok nélkül a német zöldátállási kiadások jelentős része a kínai beszállítók profitja lesz”

 - figyelmeztetett.