11. helyre került Magyarország a Nemzetközi Adóversenyképességi Index összesítésében. A rangsor kialakításakor a versenyképesség mellett a semlegességet is figyelembe vette a Tax Foundation. Sok előnye is van a magyar szabályozásnak, ezért az előkelő helyezés, de van egy-egy kulcsfontosságú tényező, amiben sajnos mi állunk a legrosszabbul.

A tanulmány a magyar adórendszer erősségének tartja, hogy 9 százalékkal nálunk a legalacsonyabb a társasági adókulcs (tao) az OECD-n belül. Emellett a személyi jövedelemadó (szja) 15 százalékos adóval egykulcsos, tehát a jövedelem mértékétől függően egységes – ez a kutatás szerint jó dolog, azonban itthon sokan úgy vélik, hogy fizessenek több adót a gazdagok. Pozitívumként emelik ki még, hogy hazánk területi adórendszert is működtet, amely nem veszi figyelembe az osztalékot és a tőkenyereséget. Nincs forrásadó sem, ráadásul az átlagosnál jobb CFC-szabályokkal rendelkezünk.

Kapcsolódó

Vannak gyengepontok is a hazai adórendszerben: a vállalatoknak túl szigorúan korlátozott a nettó működési veszteségük, amelyet a jövőbeni nyereség kiegyenlítésére használatnak fel, valamint a cégek nem használhatják fel a veszteségeket a múltbeli adóköteles bevételek csökkentésére. Az OECD-országok közül nálunk a legmagasabb az általános forgalmi adó (áfa), 27 százalékos általános kulccsal. Magyarország adót vet ki a hagyatékokra, ingatlanátruházásokra, pénzügyi tranzakciókra és banki eszközökre – ezek mind-mind negatív elemei az adórendszerünknek.

Jól is állunk, meg nem is

Az összes adószabályozást figyelve előkelő helyen vagyunk a rangsorban, 11. helyen állunk. Pontszámok tekintetében a 100-ból 75-öt kapott Magyarország, ami nemzetközi összehasonlításban nem is olyan rossz.

Valósabb adatokat inkább a külön kategóriákat figyelve kaphatunk. A magánszemélyek adója tekintetében 6. helyen állunk, mivel egykulcsos és nemzetközi összehasonlításban viszonylag alacsony (15 százalék) a személyi jövedelemadó. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy az szja mellett 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékot is kell fizetnünk a megszerzett jövedelmünkből.

A fogyasztási adókat (nálunk általános forgalmi adó) a magánszemélyek által vásárolt árukra és szolgáltatásokra vetik ki, ennek az összehasonlításában és versenyképességében utolsók vagyunk. A Tax Foundation szerint túl sok ország nem hatékonyan határozza meg az adóalapot, valamint sok a csökkentett adókulcs és adómentesség, ami miatt magasabb általános adókulcsokat kell kivetniük ahhoz, hogy elegendő bevételre tegyenek szert. A fogyasztási adónál az adókulcs mértéke, az adóalap meghatározása, és a szabály bonyolultsága számít.

Az OECD-ben az általános fogyasztási adókulcs átlagos értéke 19 százalék. Magyarországon a legmagasabb (27 százalék), míg az Egyesült Államokban a legalacsonyabb (7,4 százalék).

Ha elég széles a fogyasztási adóalap, akkor az adókulcsot viszonylag alacsonyan lehet tartani. Az alacsony adókulcs pedig korlátozza a gazdasági torzulásokat, miközben jelentős bevételt eredményez a költségvetésnek is.

Nem biztos, hogy pozitív tehát, hogy Magyarországon egyes termékekre kedvezményes 5 (például távhő és internetszolgáltatás), illetve 18 százalékos (például tejtermékek, liszt), míg a benzinre és dohánytermékekre még az általános áfa-kulcsnál is magasabb adóteher rakódik rá. A szabály bonyolultságában pedig vezető helyen lehetünk, mert a magyar áfatörvény értelmezéséhez külön adószakértői képzés van, a legtöbben csak az alapjait ismerik az előírásnak.

Vagyonadók tekintetében is a sereghajtók között vagyunk, a 23. helyen állunk. És nem, nem azért, mert olyan alacsony lenne az adó mértéke, sokkal rosszabb a helyzet: a magánszemélyeknek ugyanis személyi jövedelemadót kell fizetni sok más mellett

  • az ingatlanátruházások után,
  • néhány kivételtől eltekintve szinte minden befektetésre, amely nem kötődik valamilyen módon az államhoz,
  • öröklés után is, amennyiben nem egyenes ági rokon hagyatékát kapjuk meg.

A társaságokra, valamint a határon átnyúló ügyletekre vonatkozó magyar adószabályozások versenyképesek az OECD-s összehasonlításában, rendre 4., illetve 3. helyen vagyunk a Tax Foundation rangsorában.

Észtország élen jár

Az OECD-n belül immár tizedik éve Észtország rendelkezik a legjobb adótörvénykönyvvel. A szó helyezés nem véletlen, sok pozitívan értékelhető szabály van adórendszerükben:

  • 20 százalékos adókulcsot alkalmaznak a társasági jövedelemre, amely ráadásul csak a felosztott nyereség után fizetendő,
  • a magánszemélyek jövedelemére egykulcsos, 20 százalékos személyi jövedelemadó vonatkozik, amelyet az osztalékjövedelmek után nem kell megfizetni,
  • a vagyon után fizetendő adónak az alapja a földtelek értéke, nem pedig az ingatlan vagy tőke teljes összege,
  • területi adórendszere van, amely a helyi vállalatok által elért külföldi nyereség 100 százalékát mentesíti a hazai adóztatás alól, kevés korlátozással.

A rangsor második helyére került Lettország, amely nemrég vette át az észt társasági adóztatási rendszert, és hasonlóan hatékony rendszerrel rendelkezik a munkajövedelmek adóztatására.

A teljes rangsor a következő:

Kolumbia rendelkezik a legkevésbé versenyképes adórendszerrel az OECD-ben. Nettó vagyonadó, pénzügyi tranzakciós adó, és a legmagasabb, 35 százalékos társaságiadó-kulcs – ezek a fő jellemzői. A kolumbiai hozzáadott érték után fizetendő adó (héa) a végső fogyasztás kevesebb mint 40 százalékát fedi le, ami mind a szakpolitikában, mind a végrehajtásban hiányosságokat mutat.

A sereghajtók között van Olaszország és Franciaország is. Az olaszok többször torzító vagyonadóval rendelkeznek, külön adókkal az ingatlanátruházásokra, a hagyatékokra és a pénzügyi tranzakciókra, valamint a kiválasztott vagyontárgyakra kivetett vagyonadóval. Bár viszonylag magas (22 százalékos) hét-kulcsa az OECD ötödik legszűkebb fogyasztási adóalapjára vonatkozik.

Különbségek az adóösszetételben

Az adópolitika összetétele befolyásolja leginkább, hogy egy adórendszer mennyire torzító vagy semleges. A jövedelemadók ugyanis nagyobb gazdasági károkat okoznak, mint a fogyasztásra és a tulajdonra kivetetett adók. Az azonban jelentősen eltérhet, hogy egy adott ország milyen mértékben támaszkodik az egyes adófajtákra.

Az OECD átlaghoz képest tíz százalékkal magasabb arányt tesznek ki itthon a fogyasztási adókból (elsősorban áfa) származó költségvetési bevételek, az egészségbiztosítás is közel 10 százalékkal nagyobb arányban van jelen hazánkban, mint az átlagos érték. Ehhez képest a társasági adó, illetve a személyi jövedelemadó sokkal kisebb arányt tesznek ki a Tax Foundation adatai szerint.