Hihetetlenül kevés pénz kerül a magyar oktatásba, s ez leginkább a nemzetközi összehasonlítások során válik feltűnővé. A Telex a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK KTI) kiadványa alapján dolgozza fel a magyar iskolák helyzetét, ebből kiderül, hogy az egy diákra jutó kiadásokat az egy főre jutó GDP százalékára számolták át, ami sokkal reálisabb összevetést tesz lehetővé, mint az azonos pénznemre – akár vásárlóerő-paritáson – átszámított kiadások, „mivel az utóbbi esetben a gazdagabb országok kiadásai mindig kiugróan magasak”.

A portál azt írja, az indikátor hátránya ugyanakkor, hogy a GDP ingadozásai, például a gazdasági válságok nagyon hatnak rá, ami miatt egyes évek kiugró adatait óvatosan lehet csak értelmezni.

A KRTK jelentéséből kiderül, hogy az általános iskolai felső tagozat és a középfokú iskolák kiadásai Magyarországon 2014 után tulajdonképpen változatlanok – a 2016-os kiugró értéktől eltekintve.

Négy évvel ezelőtt, azaz 2020-ban a kelet-közép-európai országok közül a harmadik legalacsonyabb volt a magyarországi index, ennél csak Észtországban és Litvániában találnak alacsonyabbakat.

Amennyiben viszont megnézzük az alsó- és felső tagozatokat, illetve a középfokú iskolákat, látható egy pozitív tendencia is, ugyanis 2019/2020-ban megugrott az alsó tagozat kiadásainak értéke hazánkban, így a többi ex szocialista országhoz képest sikerült felkúszni a sereghajtóktól a közepes szintre.

A 2010-2020-as időszakot tekintve tragikus a helyzet: annak ellenére, hogy mi voltunk a "tökutolsók" a kiadásokat nézve, és ebből most sikerült elmozdulni,

látványos, hogy mennyire nem megyünk együtt előre a fejlődő országokkal.

Míg a lengyel, szlovén, cseh, szlovák kvartett látványosan megindult a nyugat-európai átlag felé, addig mi nem nagyon mozdulunk, iszonyatosan alacsony a rádordítási szintünk. Megragadtunk a lettekkel és a litvánokkal leghátul, ám mivel utóbbiak elkezdtek többet költeni, már őket sem sokáig előzzük, így ismét szégyenpadba kerülhetünk.