A nagy nemzetközi sportesemények kapcsán általában a kimagasló sportteljesítményt értékeljük. Ugyanakkor sokan felhívják a figyelmet arra a hosszú évekig tartó munkára és a kitartásra is, amely egy-egy teljesítmény mögött áll. A kiemelkedő sporteredmények társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatása jelentős.

Így például a labdarúgó-világbajnokság győztesének GDP-jére is serkentően hathat a cím elnyerése, mivel a nemzeti büszkeséghullám pozitívan hat a gazdas ági szereplőkre, amely javítja a munkakedvet és emeli a termelékenységet – olvasható az Oeconomus cikkében.

Mekkora anyagi áldozatot követel meg a sportsiker?

Magyarország magát sportnemzetként határozza meg, és nemzetközi viszonylatban élen jár a magas társadalmi hozzáadott értéket teremtő ágazat és szereplőinek, a sportolóknak a támogatásában. A sport esetében a finanszírozás kérdése állandó viták tárgyát képezi.

Elsősorban nyugati országokban jelentős üzletté vált néhány csapatsport, mint például az amerikaifutball (NFL), az észak-amerikai kosárlabda (NBA) és a nyugat-európai labdarúgás. Ugyanakkor ez a modell nem minden sportágra jellemző, és rendkívüli egyenetlenségek vannak az egyes ágazatok üzleti modelljeiben.

Az állami támogatás elkerülhetetlen az óriási nemzetközi versengés miatt.

Míg évtizedekkel ezelőtt elsősorban az észak-amerikaiak és európaiak fölénye volt megfigyelhető a sportokban és a nemzetközi tornák megrendezése terén, addig mára már az ázsiai országok vagy a Perzsa-öböl térségének pozíciója is sokat erősödött. Ázsia hatalmas figyelmet és erőforrásokat fordít a felzárkózásra.

A nagy nemzetközi sporteseményeket egyre gyakrabban rendezik Európán és Amerikán kívül, más kontinenseken.

2010-ben Dél-Afrikában rendezték a labdarúgó világbajnokságot, 2014-ben Brazíliában, majd rá két évre, 2016-ban a latin-amerikai ország olimpiai játékok házigazdája is volt. Az ázsiai helyszínek pedig napjainkban már teljesen megkerülhetetlenek, legyen szó olimpiáról, labdarúgó világbajnokságról. A sport nagymértékben hozzájárul a nemzeti büszkeség érzéséhez, a közhangulat javulásához, amely nem csupán önmagában fontos, de gazdasági kihatásai is lehetnek, a termelékenységre és a GDP-re.

Melyek a legköltségesebb sportok?

Egyes országban a legköltségesebb sportok csak a leggazdagabb és legtehetségesebb sportolók számára hozzáférhetőek. Eközben az államilag fenntartott infrastruktúra, illetve a sport támogatása nagyobb hangsúlyt kap a szélesebb szociális hálóval rendelkező európai országokban. Európai uniós összehasonlításban Magyarország élenjár a sportolási lehetőségek javítására és a rekreációra fordított állami támogatásokban.

A sportolók átlagos költségeit vizsgáló, 2019-es amerikai felmérés ötféle költségtípust vett alapul:

  • az edzőtáborok,
  • versenyek regisztrációs díjai,
  • a helyszínekre utazás,
  • maguk az edzések
  • és a felszerelés.

Sportágtól függetlenül az utazási költségek a legmagasabbak, amelyeket a felszerelés, az edzés, a regisztrációs díjak és az edzőtáborok követnek. Az amerikai kutatás alapján a fiatalok számára a versenyzővé válás a következő sportágakban a legdrágább: a jégkorong, a síelés és a snowboard, valamint a gyeplabda.

Ezektől az összegektől elmarad a luxussportnak tartott tenisz és golf. Az átlagnál valamivel költségesebb az úszás és a harcművészetek is. Eközben például a röplabda, a birkózás, a labdarúgás, a kosárlabda vagy a 2020-as olimpián debütáló gördeszka átlag alatti finanszírozást igényelnek, míg a legkisebb költségekkel az atlétika esetében számoltak.

Mennyibe kerülhet felkészülni az olimpiára?

2021-es tokiói olimpiát megelőzően készült egy kalkuláció az Egyesült Királyságban, amely hét sport esetében vizsgálta, mennyibe kerülne, és mennyi időt kellene edzeni, hogy valaki odaérjen az olimpiai mezőnybe. A kutatók azt találták, hogy az olimpikonok átlagosan napi öt és fél órát edzenek, a hét hat napján. A költségek tekintetében hatalmas különbségek adódnak az egyes sportágak között, mind a világszínvonalú edzők megnyerése, mind a felszerelések vásárlása terén.

Az edzésen kívüli órák ugyanolyan fontosak egy versenyző számára, mint a sporttal töltött idő. Ennek része lehet a gyógyulás, a fizikoterápia és a masszázs, a sportpszichológia és a táplálkozás, illetve a megfelelő étrend összeállítása.

Az élsportolók közül sokaknak időt kell fordítania a szponzori elkötelezettségekre, a médiainterjúkra, amelyek mellett adminisztratív feladatok is várnak rájuk. Továbbá rengeteg időt vesz igénybe a nemzetközi versenyekre történő utazás. Amennyiben egy sportoló megsérül, az hatalmas kiesést jelenthet mind a díjak vagy szponzori támogatások elmaradása okán.

Az egyéni sportoknál is csapatmunkáról van szó. Minden olimpikon mögött szakemberek állnak: edzők, teljesítményspecialisták, technikai stáb (a gyógytornásztól a felszereléseket karbantartó stábtagokig hosszú a sor), csapatmenedzserek, ügynökök és szponzorok.

Olcsóbb sportágak

Az angol viszonyok között számolt legolcsóbb sport a vizsgálatban a cselgáncs volt. 36,5 millió forint körüli összeget emészt fel 4 évre vetítve, ami havi szinten 760 ezer fontot jelenthetett a 2020-as olimpia előtti brit árakon. Heti szinten a cselgáncs edzések átlagos időtartama eléri a 33 órát.

A judo pénzügyi ráfordításainak körülbelül kétszerese volt az íjászat, ami éves szinten 70 millió forintot meghaladó összeget emésztett fel négy év alatt. Ez havonta közel 1,5 millió forintot jelentene. A négyéves időszakban több, mint 6200 órát szükséges edzéssel tölteni, vagyis heti 30 órát. Hasonló nagyságrendet képvisel az összegek tekintetében a tollaslabda. Az íjászat és a tollaslabda anyagi igényének körülbelül kétszerese a súlyemelés, az ökölvívás és a triatlon.

A kutatás alapján időráfordítás tekintetében a triatlonra kell a legrövidebb óraszámmal kalkulálni, 5200 órát négy év alatt, függetlenül attól, hogy egyszerre három sportágban kell magas színvonalon teljesíteni. Ez az óraszám heti 25 órát jelentene. Eközben más, szakági elemzések ennél nagyobb óraszámmal kalkulálnak, heti 30 órás edzésidővel.

Mi a helyzet itthon?

Magyarországon a sport 2010 óta kiemelt stratégiai ágazat. Először az öt látvány-csapatsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, jégkorong és vízilabda) támogatása került a fókuszba 2011-től. Majd 2013 nyarától újabb 16 sportágat nyilvánítottak kiemeltté. Emellett további húsz, sportszakmai szempontból jelentős sportágnak felzárkóztatási alapot hoztak létre.

A szakpolitika emellett nemzetközi versenyek megrendezésére is koncentrál, amely a turizmus legdinamikusabban fejlődő ágát, a sportturizmus fejlődését erősíti.

A rendezvényeket befogadó infrastruktúra megépítése hozzájárul a városkép fejlesztéséhez is. Így például az Év Stadionja  nemzetközi szavazáson az ötödik lett a Nemzeti Atlétikai Csarnok. Budapest nagy előrelépést ért el, hogy a fontos sportágakkal azonosított városok rangsorában, 2022-ben már 13. legkiemelkedőbb városa volt a világ sportturizmusának, megelőzve Dohát, amely a 2022-es labdarúgó világbajnokság házigazdája volt. 2023-ban a főváros már a 10. legjelentősebb helyszíne volt a világ sporteseményinek.