Orbán Viktor miniszterelnök immár sokadszor mondott beszédet a Tusványosnak nevezett erdélyi rendezvényen, így értelemszerűen évről évre újat is kell mondania, és közönsége igényeinek is meg kell felelni. Így már szokványosnak tekinthető, hogy meglepőnek, esetleg meghökkentőnek tűnő megállapítások is elhangzanak, de hát ezek jelentik évről évre az újdonság erejét. A mostani beszédben volt néhány olyan megállapítás, amit érdemesnek tartunk körüljárni, elsősorban gazdasági szempontból.

Kína szerepe

A beszéd egyik központi eleme Kína dicsőítése volt, kiemelve, hogy az ázsiai ország nagyhatalomként, a hidegháborúban alkalmazott kifejezés szerint szuperhatalomként jelentkezik, és a jó ideig egyetlen szuperhatalom, az USA, meg kell, hogy ossza vele ezt a státuszt. Ugyanakkor, ha a jelenlegi folyamatok megvizsgáljuk, ez a helyzet történelmi léptékben viszonylag rövid ideig állhat fenn, mivel van egy ország, amely potenciálisan ugyanekkora hatalom lehet.

Kapcsolódó

A következő nagyhatalom

Ez nem más, mint a másik, jóval egymilliárd fölötti lakosságú ország, India, melynek lakossága most előzi Kínát, a gyors, Kína által is bejárt fejlődés pedig most indult be, és a ha a jelenlegi trendek folytatódnak, néhány évtized múlva ugyanolyan gazdasági potenciállal fog rendelkezni, mint Kína, és ehhez ennek megfelelően ugyanolyan nagyhatalmi, vagy ha úgy tetszik, szuperhatalmi ambíciók is társulhatnak.

Ez persze nem törvényszerűen jelent konfliktust: a kommunista párt által irányított Kína, ahol a nép sosem szólhat bele, ki vezesse, erősebben mutathat szuperhatalmi igényeket, mint a demokratikus vezetésű India. A vágyott ázsiai vezető szerepen azonban vélhetően osztoznia kell majd nagy szomszédjával.

Amiben az EU verhetetlen

Ez persze még hosszabb táv, de az látszik, hogy a helyzet dinamikusan változhat, ráadásul a jelenben is van egy olyan tényező, amiben Kína jóval mögötte marad mind az USA-nak, mind a kormányfő által öregecske boxbajnoknak titulált Európai Uniónak, és ez nem is látszik, hogy történelmileg belátható időn belül megváltozna. Kína ugyanis életszínvonalban, az egy főre jutó GDP alapján sokkal mélyebben van, nem csak USA-nál és az EU átlagánál, de még Magyarországnál is.

Kép: MTI Fotó

Míg az USA adata 80 ezer dollár, az EU átlaga 40 ezer, Magyarországé közelíti a 20 ezret, Kínáé közel 14 ezer. Ráadásul a hatalmas ország növekedését épp lassítja, hogy az ellátási láncok zavarai miatt a cégek felvevőpiaciakhoz közelebb húzódnak (így jönnek hozzánk az akkumulátorgyárak is), ami Kína vonzerejét lecsökkentette. A világ gyára szerep gyengülőben van, ráadásul az alacsonyabb költségek miatt pont az említett India az egyik olyan ország, amely elszívja az olyan jellegű termelést, ahol kevésbé probléma a felvevőpiacok távolsága.

Erős és egységes

Európa így nem csak gazdag, de az is marad, hisz alig van olyan ország a kontinensen kívül, amely felzárkózóban lenne, és nem hogy Németország, de akár Magyarország szintjét utolérhetné. Így nem is véletlen, hogy a jobb életre vágyók, vagy ahogy a kormányfő nevezi, a migránsok Európát veszik célba, és nem Kínát. Persze az Európai Unió birodalmi értelemben sosem lesz nagyhatalom vagy szuperhatalom, hisz nem egységes állam, hanem önálló külpolitikával rendelkező országok szövetsége, amely azért adott esetben fel tud lépni közösen, kitartóan és hatékonyan, mint például Ukrajna védelmében.

Gazdasági értelemben azonban épp az egységes belső piac, a szoros együttműködés okán annál inkább nagyhatalomról van szó, melynek alkalmazkodóképességét éppen az mutatja, hogy milyen gyorsan és hatékonyan tudott reagálni az energiaválságra, a legkevésbé sem hasonlítva az Orbán által említett kiöregedett sportolóra. Remekül működik tovább orosz gáz nélkül, megszabadulva immár az azzal járó orosz zsarolási potenciáltól. Persze miután miniszterelnökünk az egyetlen az EU-ban, aki olyan kapcsolatot várna el az Uniótól Oroszországgal, mintha mi sem történt volna Ukrajna lerohanásával, nem is várhatjuk tőle rövid távon, hogy ezt az egységességet és rugalmasságot nagyra értékelje.