Leadták a rendelést: még évekig tarthat a mészárszék

Orbán Viktor miniszterelnök parlamenti évadnyitó beszédében így fogalmazott az ukrajnai háború kétéves évfordulója kapcsán: "nem akarunk egy végtelenül elhúzódó, számunkra is veszélyes háború szomszédságában élni. Meggyőződésünk, hogy a béke az európaiak, az ukránok és az oroszok érdeke is."

Az hogy az egyes ember szintjén ez a megállapítás igaz, ahhoz nem férhet kétség, azonban a gazdasági folyamatokat figyelembe véve, már nem is olyan egyértelmű a fenti megállapodás. 

Már Európától függ Ukrajna sorsa...

A német Kiel Institue for the World Economy például február közepén már azt közölte, hogy

az Ukrajnának szánt európai támogatások teljes összege jó ideje megelőzte az amerikai forrásokat

- és nemcsak a kötelezettségvállalások, hanem az Ukrajnába már konkrétan megérkezett segélyek tekintetében is. Ez azért is nagyon fontos szempont Kijev számára, mert az Egyesült Államokból érkező támogatások a washingtoni politikai csatározások tavaly november óta elakadtak.

Az viszont árnyalja a képet, hogy az uniós kötelezettségvállalások és a kiutalt összegek között jelentős a különbség.

Az EU és a tagországai eddig 144 milliárd eurónak megfelelő összegre vállaltak kötelezettséget, azonban idén februárig ilyen-olyan formában ebből mindössze 77 milliárd euró realizálódott Ukrajnában.

Ez EU pénzügyi támogatásként 34 milliárd eurót, katonai segélyként pedig 35,2 milliárd eurót jutatott el Kijevnek. S ehhez kapcsolódik majd az Ukrajna-eszköz keretein belül a végül nagy nehezen elfogadott 50 milliárd eurós keret is. 

Az Intézet szerint, ahhoz hogy 2024-ben teljes mértékben helyettesíteni lehessen az amerikai katonai támogatást, Európának meg kellene dupláznia a fegyvertámogatás jelenlegi szintjét és ütemét. 

Jellemző a támogatások átláthatóságára az is, hogy a németek szerint egy új monitoring-rendszert kell kialakítani az Ukránjába ténylegesen megérkező szállítmányokról, mert sokkal inkább azokra kell koncentrálni, mint az ígéretekre. 

Az viszont aggodalomra adhat okot, hogy amíg

 

• 2023. november 1. és 2024. január 15-e között 9,8 milliárd eurót tettek ki a katonai típusú kötelezettségvállalások,
• a tavalyi év hasonló időszakában ez az összeg 27 milliárd euró volt, amelyből 21 milliárd eurót az Egyesült Államok állt.

Az is szembeötlő, hogy az idei összeget nagyrészt a Skandináv-államok, illetve Németország és az Egyesült Királyság állja. 

A legnagyobb már megérkezett európai támogatások katonai területen 2022 februárja óta:

• Németország: 9,4 milliárd euró,
• Egyesült Királyság: 4,8 milliárd euró,
• Dánia: 4,5 milliárd euró,
• Norvégia: 1 milliárd euró.

A Kiel Institute vezetője, Christoph Trebesch ezt így kommentálta:

 

Távol Amerikától

Hogy mit is jelent(ett) Ukrajna számára az Egyesült Államok támogatása, arról néhány napja a Council on Foreign Relations (CFR) közölt egy megdöbbentő összeállítást. 

Az Egyesült Államok támogatása 2022. január 24. és 2024. január 15. között:

• Összesen: 74,3 milliárd dollár, ebből
• humanitárius: 1,6 milliár dollár (élelmiszersegély, egészségügyi ellátás, menekültek támogatása, stb.),
• pénzügyi: 26,4 milliárd dollár (költségvetési, gazdasági támogatás),
• biztonságtechnika: 18,3 milliárd dollár (kiképzés, felszerelés, logisztikai támogatás),
• Védelmi Minisztérium készleteiből az Elnök által lehívott készletek: 23,5 milliárd dollár,
• Külföldi katonai finanszírozási program keretében nyújtott támogatások és kölcsönök 4,5 milliárd dollár.

A 46,3 milliárd dollárt kitevő csomag ugyanakkor csak az Ukrajnának nyújtott támogatásokat tartalmazza, így ebben nem szerepel a háborúval kapcsolatos összes amerikai kiadás. 

A CFR összesítette a legnagyobb kétoldalú, bilaterális katonai kötelezettségvállalásokat is.

Íme a milliárd dollár fölötti katonai kötelezettségvállalások (2024. január 15.):

1. Egyesült Államok 46,3 milliárd dollár
2. Németország: 19,4 milliárd dollár
3. Egyesült Királyság: 10 milliárd dollár
4. Dánia: 9,2 milliárd dollár
5. Hollandia: 4,9 milliárd dollár
6. Norvégia: 4,2 milliárd dollár
7. Lengyelország: 3,3 milliárd dollár
8. Kanada: 2,3 milliárd dollár
9. Svédország: 2,2 milliárd dollár
10. Finnország: 1,8 milliárd dollár
11. Csehország: 1,4 milliárd dollár.

 

Idetartozik, hogy The Wall Street Journal szerint a Pew Research Center amerikai felnőttek körében végzett felmérése szerint

tavaly decemberben 31 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik szerint Washington túl sok támogatást nyújt, ez az arány a háború kezdetekor még csupán 7 százalék volt.

Csak a vakhit miatt gondoljuk

S akkor eljutottunk a legfontosabb kérdésig, ezeket a milliárdokat hol szándékoznak, illetve egyáltalán hol és meddig lehet elkölteni.

Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) John Lukacs Intézetének munkatársa az Economxnak ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy az Egyesült Államok támogatásának látványos visszaesése, valamint Avgyijivka eleste után kaptak nagyobb figyelmet az európai katonai támogatások, amelyekkel a tervek szerint ki is lehet majd váltani az amerikait. 

Ezeknek a szakértő szerint két eltérő formája lehet. 

Már a tavalyi G7-es csúcson is megállapodtak arról, hogy a tagállamok kétoldalú védelmi együttműködési megállapodást is kötnek Ukrajnával. Ezek a bilaterális szerződések hasznosak Ukrajnának és természetükből adódóan kevésbé transzparensek is, mint a közös támogatási projektek, amelyek sok különböző, gyakran politikai érdekektől is függenek.

Viszont a dolog logikájából adódóan, ha több nemzet közös keretéből vásárolunk eszközöket, akkor nagyobb mennyiséget lehet beszerezni - magyarázta a szakértő.

A kínálati oldalon az egyik legfontosabb kérdés, hogy ki képes termelni, hiszen ahol elérhetők védelmi ipari kapacitások, ott csapódik le a bevétel is - mutatott rá Csiki Varga Tamás. Ez az európai védelmi ipar felfuttatásának dilemmája: az európai nemzetek vagy a kontinensen belül kívánják tartani az elköltött összegeket, de akkor várniuk kell, vagy azonnal elérhető technológiát, vagy lőszerkészletet vásárolnak, az Egyesült Államokból, vagy Dél-Koreából, esetleg Pakisztánból. 

Az európai védelmi ipar kapacitását bővíteni kell, de nem biztos, hogy rentábilis lesz az új gyártósorok beindítása, új emberek felvétele, ha ehhez csak egy-egy ország megrendelése kapcsolódik.

Az európai gyártók 10-15 éves keretszerződéseket akarnak kötni, amit viszont nem lehet nemzetállami szinten kielégíteni, csakis közösségi szinten. Ezt a helyzetet pedig csak tovább bonyolítja, hogy minden ország igyekszik a saját nemzeti cégeit előtérbe helyezni.

Kemény lesz 2024!

Ugyanakkor az NKE szakértője szerint látni kell azt is, hogy azok a gyártási folyamatok, amelyek akár tavaly elindultak,

nagy valószínűséggel csak 2024 második felében tudnak majd komolyabb mennyiséget termelni, ezért valószínű, hogy az idei év az ukránok szempontjából egy szűk esztendő lesz.

Ha azt a kérdést tesszük föl, hogy áprilisban javulhat-e az ukránok helyzete, mert az európaiak gyártani kezdenek, akkor csak azt válaszolhatjuk, hogy annyival javulhat, amennyi eszközt át tudnak adni Kijevnek. Valószínűbb, hogy az első félévben az európai támogatás legfeljebb szinten tartásra lesz elegendő, semmilyen komoly lehetőséget nem látok arra, hogy Ukrajna 2025-ig átfogó, területeinek visszaszerzését lehetővé tevő támadó potenciált építsen ki.

Nem az európai fegyvergyártók érdeke, hogy nincs béke, de ha felpörög az európai védelmi ipar, annak a terhét valakinek állnia kell, ez nem talált pénz, az Ukrajna fegyverkezésére fordított összegeket ugyanis valahonnan elveszik. Azonban Kijev lábon tartása Európa katonai biztonsági szempontjából életbe vágó. Ugyanis naiv elképzelés, hogy az oroszoknak nincsenek további tervei, ennek a hitnek a vakbizalmon kívül nincs alapja.

Európa számára most Ukrajna egy szívességet tesz azzal, hogy amortizálják az oroszok szárazföldi képességeit

– tette hozzá Csiki Varga Tamás.