Házhoz jött a háború: ki küld előbb felmentő sereget?

A média óriási jelentőséget tulajdonít a kurszki ukrán betörésnek egyik oldalról, a másik oldalról pedig a donyecki orosz nyomulásnak. Mi a valós kép a háttérben?

Csiki Varga Tamás (Cs.V.T.): Miután az oroszok május elején Harkivtól északra azzal a szándékkal támadtak ukrán területekre (Vovcsanszk és körzete), hogy tovább feszítsék az ukrán védelmi erők kapacitásait a mintegy ezer kilométeres frontszakaszon, a kurszki ukrán betöréssel azt látjuk, hogy a felek próbálják „kibillenteni egymást” a front különböző szakaszain. Az ukránok célja orosz területen az, hogy az oroszoknak a front más szakaszairól kelljen erőket elvonni, ezzel ott csökkenjen az ukrán védőkre nehezedő nyomás.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Az oroszok pedig megpróbálják úgy „kezelni” a kurszki helyzetet, hogy az minél kevésbé csökkentse támadási képességüket a számukra fontos pontokon: Kupjanszknál, Pokrovszknál és Torecknél. Ezért is ilyen lassú és gyenge az orosz reakció a több, mint egy hete zajló ukrán támadásra: egy „terrorellenesnek” nevezett művelet keretében belbiztonsági erőkkel, tartalékosokkal próbálták először megállítani az ukrán előretörést, aztán elkezdték átcsoportosítani a reguláris erőket is.

Egyelőre van annyi tartalék, hogy ehhez nem a luhanszki és donyecki támadási pontokról vonjanak el erőket, és van elég politikai türelem, hogy elviselik az amúgy igen kínos tényt: Oroszország területének egy része ellenséges kézen van, és ezt nem tudják gyorsan megszüntetni. 

De nem dőlt még el semmi: nem tudjuk, hogy az ukránok mennyi erőt akarnak erre a támadásra fordítani, illetve, hogy ezek az ukrán erők nem hiányoznak-e a front más szakaszain a védelemben. De azt sem tudjuk, hogy az oroszoknak mennyire fontos a kurszki helyzet gyors rendezése, amihez jóval több erőt és eszközt kell oda átcsoportosítaniuk.

Mennyire jelent tényleges területfoglalást az, ha gyalogsági páncélozott csapatszállítókból pár pillanatra kiugráló ukrán vagy orosz katonák fotózkodnak egy-egy helységnévtáblánál? Ha ez nem, akkor mi a geolokációs bizonyíték egy-egy település, terület elfoglalására?

Cs.V.T.: A területfoglalást egy-egy pillanatfelvétel nem bizonyítja perdöntő jelleggel. De ha van egy olyan, egyre növekvő területünk, aminek egyes részeiről huzamos ideig csak az egyik fél közöl ilyen fényképeket, videókat a közösségi médiában, az már mutathatja azt, hogy valóban birtokolnak egy területet. Fontos látni, hogy ezen a területen a „front” nem egy egyenes vonal, aminek egyik oldalán az ukránok, a másikon az oroszok vannak, hanem egy olyan cikcakkos, átjárható széles sáv, amiben az ukrán előretolt erők, felderítők, különleges műveletiek a fő erők előtt akár 10 kilométeres mélységbe behatolva az oroszok hátában tevékenykednek.

Ez a modern felderítés és különleges műveletek jellemzője: megkerülik a megerősített orosz védelmi pontokat, nem harcolnak velük, és mögöttük elvágják az utánpótlást, a kommunikációt, a visszavonulás lehetőségét – a fokozatosan megérkező ukránerők pedig felszámolják az így már elszigetelt orosz védőket. Ezért tudnak az ukránok ilyen sok orosz hadifoglyot ejteni.

Ez azt is jelenti, hogy attól még, hogy a front mögötti területen 10 kilométerre behatoló ukrán felderítő erők fotózkodnak egy helységnévtáblával, még nem tartják ellenőrzésük alatt a települést. De már ott támadnak, tevékenykednek, és ez pszichológiai nyomást fejt ki mind az orosz katonákra, mind a lakosságra.

Valóban azon múlik-e a győzelem, hogy melyik fél tudja rákényszeríteni a másikra az akaratát, azt, hogy egyes frontvonalakról átcsoportosítsanak erőket máshová. Például az oroszok Dombaszból Kurszkhoz, az ukránok pedig fordítva?

Cs.V.T.: A kurszki betörés a háború egy epizódja, de nem a háborút eldöntő esemény – függetlenül attól, mi lesz az eredménye. Egyúttal egy olyan ukrán húzás, ami „nagy kockázat – nagy haszon” elven működik: ha Kurszk és Belgorod megyékbe tudják vonzani az orosz erők minél nagyobb részét, az lélegzetvételhez juttathatja a Donyeckben védekező ukrán erőket. Ott a legnagyobb probléma, hogy kedvezőtlen terepen, állandó orosz nyomás alatt nem tudnak „megállni” és kiépített védelemben feltartani az oroszokat.

Ha a kurszki betörés biztosítja a „lélegzetvételnyi időt” a védelem megszilárdításához, akkor megszerzik a „nagy hasznot”.

Ha az oroszok nem csoportosítanak át nagy erőket ezekről a frontszakaszokról és folytatódik a lassú előrenyomulás, esetleg Torecknél áttörik az oroszok a frontot, mint egykor Avgyijivka mögött, az hadműveleti szintű vereséget is hozhat az ukránoknak – ezért beszélünk „nagy kockázatról”. Feltehetőleg mégis azért éri meg nekik Kurszknál támadni, mert ott élni tudtak a meglepetés erejével, övék a kezdeményezés a gyenge orosz védelemmel szemben, és így most az oroszok vannak lépéskényszerben. Ez a lépéskényszer nem is fog elmúlni, mert az igen rosszul fest a híradóban, hogy az ukránok újabb és újabb orosz területeket képesek elfoglalni – azaz Moszkvában az presztízskérdés, hogy eredményt érjenek el.

Tényleg ennyi van az oroszokban, hogy nem tudták eddig visszaszorítani a Kurszknál  a betörő erőket?

Cs.V.T.: Orosz honi területekről van szó, és a második világháború óta nem történt olyan, hogy valaki orosz területet szálljon meg. Ez egy kellemetlen pofon, nem mellesleg a Kurszk és Belgorod megyében élőknek létkérdés – számukra „házhoz jött a háború”. Az a háború, amit Oroszország kezdett a szomszédja ellen.

Természetesen az orosz képességeket nem kell lebecsülni – arról van szó, hogy nem számítottak rá, hogy az ukránoknak van támadásra fordítható tartalék erejük és haditechnikájuk, hadianyaguk (hiszen hónapok óta azt kommunikálják, hogy mi minden hiányzik), ahogy arra sem, hogy Kijev megpróbál betörni orosz területre, így a határ menti védelem gyenge, figyelmetlen és puha volt, nem állt érdemben ellen. A felkészületlenség pedig ehhez vezetett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a továbbiakban ne tudnának orosz erőket átcsoportosítani és néhány hét – de lehet, hogy csak 2-3 hónap – alatt kiszorítani az ukránokat orosz területről.

De addig is ezek az orosz kapacitások nem a Donbasznak állnak majd rendelkezésre, és a védekező fél kiépített védelemben előnyt élvez. Azaz arányaiban a kurszki területek visszafoglalása sokkal több emberbe és haditechnikába fog kerülni az oroszoknak – ha az ukránok maguktól nem vonulnak vissza –, mint amennyit az ukránok vesztettek, amikor elfoglalták.

Mennyiben állnak közvetlen nyugati irányítás alatt a kurszki területre betörő ukrán erők, ahogy ezt egyes orosz források állítják?

Cs.V.T.: Ez orosz dezinformáció – az ukránok önállóan tervezték meg a hadműveletet az elmúlt hónapokban, és teljes titokban, a nyugati szövetségesekkel sem egyeztetve készültek fel rá. A műveletben részt vevő tisztek három, a legénységi állomány egy nappal a támadás előtt kaptak tájékoztatást – a nyugati államok pedig csak a támadás híréből értesültek róla.

Hasonlóképpen, ahogy az Ukrajna területén folyó műveletek is ukrán parancsokság alatt állnak, ebben az esetben sincs szó semmilyen „nyugati irányításról”.

Mennyire pörgették fel az oroszok Pokrovszk elfoglalását?

Cs.V.T.: Pokrovszktól keletre február óta folyamatos, nagyon heves harcok dúlnak. Az oroszok jelenleg még mindig 8-10 kilométerre vannak a várostól – és 25 kilométeres mélységben tudtak előre haladni Avgyijivka februári elfoglalása óta. Ezzel a tempóval még mindig két hónapba telhet, mire elérik Pokrovszkot – de az ukrán védelem beszakadása ezt meggyorsítaná. Ebből a szempontból nem különleges a mostani helyzet. Sokkal sebezhetőbb Toreck helyzete, itt ugyanis a keletről érkező orosz támadás mellett dél felől (Niu York) megpróbálják átkarolni a várost az oroszok.

Bár sokan tartottak tőle, de a jelek szerint Belarussziának nem osztottak lapot a hadműveletekben. Sokáig fenyegetett Lukasenka, de az ukránok nem tartanak tőle? Kiegyeztek?

Cs.V.T.:  Tisztában van vele, hogy Belorusz lakossága nem szimpatizál a háború gondolatával, nem támogatná, hogy Minszk is aktív szerepet vállaljon a műveletekben. A 2020-as elnökválasztás utáni megmozdulások megmutatták, mennyire törékeny Lukasenka helyzete – ezt nem kockáztatná egy számára másodlagos jelentőségű háborúért. Ettől függetlenül országa számos erőforrását – kiképzők, gyakorlóterek, haditechnikai eszközök, katonai bázisok, logisztika, védelmi ipari gyártási kapacitás – Oroszország rendelkezésére bocsátotta.

Az ukránok „helyén kezelik” egy katonai támadás kockázatát Belarusz felől – hiszen 2022-ben fehérorosz területről is betörtek orosz katonák Kijev irányába. A határ egy részét a kedvezőtlen földrajzi adottság – például a Pripjaty-mocsarak –, más részét aknamezők és ukrán területvédelmi erők zárják le.